A kakasfarok és a mexikói királylány

Az első koktélról sok mese kering. Az egyik szerint Coctel mexikói királylány apja az udvarába érkező amerikai tiszteket különleges, kevert italokkal kínálta a XIX. század elején. Mivel a vendéglátás közben a lányához is gyakran szólt, a katonák azt hitték, hogy Coctel az ital neve. Ugyancsak mexikói történet, hogy a több italból álló dracot az egyik településen nem fakanállal, hanem a kakasfarok nevű növény gyökerével keverték össze, s a partra szálló angol matrózok az igen megkedvelt italt cocktailként (kakas farka) rendelték. A szó a francia coquetier-ből (tojástartó) is származhat. A történet hőse egy New Orleans-i francia patikus, aki tojástartóból kínálta vendégeit kevert italaival. Az angolok nem boldogultak az idegen szóval, így cocktailre keresztelték a finomságot.

Alkoholtilalom a koktélokért

Különféle alkoholból és gyümölcsléből kevert italokat Amerikában az 1700-as évek vége óta fogyasztanak, akkoriban jelent meg például a Collins és a Mint Julep, az 1800-as években pedig a puncsok hódítottak. Ezek a frissítő italok a mai koktélok ősei. A legelső szakkönyvet 1860-ban írta a New York-i Metropolitan mixere, Jerry Thomas. A XIX. század vége felé a koktélok lassanként terjedni kezdtek az előkelőbb bárokban. Ebből az időből származik például a Daiquiri, a Dry Martini és a Manhattan.

Vicces tény, hogy az amerikai alkoholtilalom (1919–1933) nélkül ma sokkal kevesebb koktélt ismernénk! Mivel a környező országokból gyakran igen gyenge minőségű szeszt tudtak becsempészni az Egyesült Államokba, az „iható bódításért” keverni kezdték azokat. A vendéglátó-ipari egységekben pedig mindent elkövettek azért, hogy elhitessék a hatósággal: a teáscsészében vagy limonádéspohárban felszolgált, színes italok legális szörpök. Az alkoholtilalom idején született többek között a Buck’s Fizz, a Bloody Mary, az Orange Blossom és a Corpse River.

Egyre több, egyre színesebb

A koktélok az alkoholtilalom végével berobbantak a vendéglátópiacra: az új divat hamar eljutott Európába, az előkelő hotelek és klubok pedig hamarosan saját koktélbárt nyitottak. A világháború után újabb és újabb koktélok születtek. Az 50-es, 60-as években találták fel a legtöbb híres vodkakoktélt: a Moscow Mule-t, a Black Russiant, a Harvey Wallbangert és a Soviet-t. A 70-es években az addig kevésbé ismert tequila hódította meg az amerikai mindennapokat – az eredmény többek között a Tequila Sunrise, a Margarita és az Icebreaker. A 70-es, 80-as években a trópusi italok jöttek divatba élükön a Piña Coladával és a Zombie-val. A B52 és társai (shooterek) pedig a 90-es években jelentek meg.

Magyarország 2007

„Míg

a koktélpiacon, addig hazánkban még mindig akkor érzi a fogyasztó, hogy valami jót kapott, ha az a szivárvány minden színében pompázik” – sóhajt Dancsuly Zsolt. Erről a mixerek is tehetnek, akik általában nem eléggé nyitottak, s a szakiskolában megtanultakkal nem kísérleteznek. Zsolt a London Academy of Bartender magyar kirendeltségén végzett, s azóta is az iskola mixerbrigádjával jár hazánk legnagyobb rendezvényeire.

A bármixer szerint Magyarországon nincs koktélkultúra, az emberek öt-hatféle koktélt ismernek, s azokat kérik. Alapkoktél a Piña Colada, a Mojito, a B52 és a Tequila Sunrise, a biztos berúgáshoz itthon a Long Island Ice Tea a recept. Ezzel nagyjából ki is merült a hazai koktélfogyasztási lista. „A jobb mixerek próbálják elterelni az embereket ezektől az alapkoktéloktól, kisebb változtatásokkal igyekeznek újabb élményeket szerezni a fogyasztóknak” – mondja Zsolt. Ha valaki például Mojitót kér, ő narancsos verzióban kínálja, ha Piña Coladát, akkor a hasonló Princesst ajánlja, a tequila alapú koktélt kérőket nemritkán vodka alapúra beszéli rá, a B52 helyett hasonló shootert ajánl.

Idén nyáron kedvelt frissítő volt a

, és citromos

is gyakran rendeltek választott alkoholból.

És fő a változatosság!

Rácz Era

Ha még többet olvasnál a témáról, kattints ide! >>>

Finom alkoholmentes koktélrecepteket találsz válogatásunkban >>>

Ha alkoholos hűsítőre vágysz, klikkelj ide! >>>