Kedvenc ételeink kis csavarral

Mindemellett még a házimunkákat is elvégeztem. Például hosszú idő után most sikerült a mosott ruhát egyből ki is vasalni és nem hetekig halmozni. Igazság szerint tisztában vagyok azzal, hogy minek köszönhető mindez: az, hogy hetente csak 2-3 napon kell bemenni az egyetemre, a többi időben pedig a szakdolgozatommal foglalkozhatok, NAGYBAN megkönnyíti a háztartásvezetést. És ez nem jelenti azt, hogy az iskolai dolgaimmal kevesebbet foglalkoznék. Éppen ellenkezőleg!

A várható időjárásról

Ugyan a levegő és az eső illata már a tél elmúltával kecsegtet, az igazi tavasz még messze jár. Érdekes, hogy eddig egyáltalán nem zavart a tudat, mert szeretem én a telet is nagyon, még a februári szürkeséget is: megnyugvást jelent a karácsony és a vizsgaidőszak felfordult, felbolydult időszaka után. Ilyenkor alig várom, hogy visszatérjen az élet a normális kerékvágásba, és élvezzük az egyforma napokat. Amikor gondolkodni kell azon, hogy mivel színesítsük meg őket. Persze a helyzet közel sem idilli, mert egyhangú napokat így sem élünk, pedig őszintén szólva vágynék rájuk. Sajnos az igazság az, nem is látom egyelőre, mikor lesz ilyesmiben részem... Mindegy is, az egész csak azért jutott eszembe, mert ma délután a kezembe akadt néhány régebbi receptes magazin tavaszi száma. És elkalandoztam, hogy közeleg-közeleg a tavasz, de hol van még a medvehagyma, a zöldspárga, a friss spenót, az újkrumpli és az eper...

Bizony még odébb. De azért ne keseredjünk el, inkább élvezzük ki a télutó kedvenc alapanyagait. Főleg a sütőtököt! Mivel mindjárt vége a szezonnak, úgy jó két hete vettem még egyet gyorsan, hogy elkészítsem a kedvenc levesemet. Aztán valahogy csak nem jutottam el odáig, hogy meg is főzzem. Olyannyira, hogy aztán gyorsan menteni kellett a menthetőt, de a leveshez már nem lett volna elég... Így rögtönöztem egy gyors egytálételt, amihez más maradékokat is elhasználtam: tejszínt, dirib-darab sajtokat... Egészen különlegesre sikerült, a pikantériáját a zsálya adta – más fűszert nem is tettem bele.

Sütőtökös-zsályás csirkemell sajtszószban

Hozzávalók:
1 csirkemellfilé
40 dkg tisztított sütőtökbél
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
olaj
só
1 teáskanál szárított zsálya
2 dl tejszín
összesen 15 dkg sajt vegyesen, jó ha van közöttük egy karaktesebb ízű (nálam parmezán, de kéksajt, cheddar, füstölt sajt, bármi lehet, ha nincs, úgy is jó lesz)

Elkészítés: A csirkemellet és a sütőtököt kb. centis darabokra kockázzuk, a hagymát finomra aprítjuk, a fokhagymát pedig egészen apróra vágjuk. Az olajon megfuttatjuk a hagymát, majd mehet rá a hús és a fokhagyma. Alaposan kifehérítjük, hozzáadjuk a sütőtököt, sózzuk, zsályával megszórjuk, és fedő alatt puhára pároljuk. Egy kevés fehérbort is önthetünk alá, nem fogja elrontani.
Egy másik edényben felforraljuk a tejszínt, majd alacsony lángon beleolvasztjuk a sajtokat. Ha már puha a tök és a hús, egyszerűen hozzáadjuk a sajtmártást, összekeverjük, és tálalhatjuk is.
Én árpagyöngyöt készítettem hozzá, az új kedvencemet!

Ismertem én már az árpagyöngyöt, de elkészíteni nem sikerült soha finoman. De most nagyon kellemesre sikeredett, úgyhogy gyakrabban tányérra kerül majd.

Böjti gondolatok

Van más is, ami erősen befolyásolja, úgy is mondhatnám, meghatározza a menüt. Egy ideje azon gondolkodom, hogy az idei böjtben hogyan juttassam kifejezésre azt, amit én gondolok, hiszek róla. Olyan fogadalmat szerettem volna tenni, amit nem egyszerűen, de azért be tudok tartani. A lelki, hitbéli oldalán túl hasznos is legyen, mégse teljesen öncélú. Amiről egyéb körülmények között nem biztos, hogy le tudnék mondani. És persze az sem baj, ha valamilyen módon köze van a rendes böjthöz. Bár az én felekezetem szerint csak nagypéntek a szigorú böjti nap, valamilyen módon részese szeretnék lenni a teljes időszaknak, szóval esetleg vasárnap teszek kivételt, de akkor sem feltétlenül. Hosszas gondolkodás után arra jutottam, amire már legelőször is gondoltam: lemondok az édességről (funkcionális értelemben, tehát a gyümölcs marad). Nincs sütemény, torta, csokoládé, üdítő, gyümölcsjoghurt, puding, túrórudi, lekváros kenyér vagy kalács. És nem is törekszem ezek pótlására, helyettesítésére, mert itt nem diétáról vagy fogyókúráról van szó, hanem a tobzódás visszaszorításáról, arról, hogy amiből sok van az életünkben, kissé marginalizáljuk, hogy teret engedhessünk annak, ami hiányzik. Nyilván az észszerűség határain belül: például ebben a megfázásos-influenzás időszakban a köhögéscsillapító kakukkfűteámba teszek egy kiskanál mézet. A lényeg, hogy húsvétig ne várjatok tőlem szombati kalács- és palacsintarecepteket, mert helyettük ugyanolyan vagy hasonlóan finom főzelékek, zöldséges ételek lesznek terítéken. A vasárnapi desszerteket is visszafogottabbra tervezem.

Szép elképzelések, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. Így egy hét után még naponta kétszer határozottan el kell gondolkodnom, mivel űzzem el az édesség-ehetnékemet. Reggel a kávé mellé bizony hiányzik a mézes kenyér, és késő délután is jólesne egy darab csokoládé vagy sütemény, mikor az elemeim kezdenek lemerülni. Reggelire a gyümölcslé, délután pedig az édesebb gyümölcsök (banán, datolya, mazsola, alma) eddig jó választásnak bizonyultak. A szombati menü megtervezése is nehézségekbe ütközik, mert az édes kelt tészta is „tiltólistán” van, de szerencsére rögtön eszembe is jutott három egytálétel, amiket sorra fogok venni.

Az első delikvens a töltött paprika volt. Alapvetően hagyományos módon készítettem el, de áldoztam egy keveset az egészségesség oltárán: vadrizzsel és magokkal készítettem.

Töltött paprika

Hozzávalók:
8-10 db tölteni való paprika (én csak 5-öt töltöttem meg, a maradék masszát húsgombócként főztem bele)
30 dkg darált hús
8 dkg vadrizs
1 kisebb fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1-1 evőkanál szezám-, len- és tökmag
só
bors
pirospaprika
őrölt köménymag
cukor
1 üveg sűrített paradicsom
némi olaj
1 evőkanál liszt

Elkészítés: A rizst kevés olajon megfuttatjuk, majd ugyanannyi térfogatú ízesített vízben előfőzzük. Ha elfőtte a levét, összekeverjük a darált hússal, a finomra aprított hagymákkal, a magokkal, és ízlés szerint fűszerezzük.
A paprikákat megmossuk, kivágjuk a csumájukat és az erüket, a masszával megtöltjük őket. Nem kell túl szorosra, mert kirepedhetnek. A kimaradt masszából gombócokat formálunk. Egy nagyobb lábasba sorakoztatjuk a paprikát és a gombócot, rákanalazzuk a sűrített paradicsomot és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje a tölteléket. Sózzuk, enyhén cukrozzuk, és elkezdjük főzni.
Ha megpuhult, 2 evőkanál olajból és 1 evőkanál lisztből zsemleszínű rántást készítünk, és besűrítjük vele a mártást. Csendes tűzön még 20 percig főzzük, majd elzárjuk a tüzet, és tálalhatjuk is friss kenyérrel vagy főtt krumplival.

Mi most az előző este kisült mediterrán kenyeret majszoltuk hozzá. A házi pékség nem állt meg, sőt új erőre kapott, ugyanis végre megkaptam a karácsonyi ajándékomat: Limara első könyvét. Így sorra próbálom ki a szuperebbnél szuperebb kenyereket, zsemléket. Azért néha változtatok is az összetételen, és így egészen más jellegű pékáruk készülnek, kicsit a sajátomnak is érzem őket. Persze a fő érdem Limaráé, ez nem kérdés! :) Az a legjobb ezekben a házi kenyerekben, hogy még 4 nap után is élvezhetőek, finomak, ellentétben legtöbb bolti testvérükkel.

Mediterrán kenyér

Hozzávalók:
30 dkg BL80 kenyérliszt (vagy 20 dkg rétesliszt és 10 dkg finomliszt)
20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
2 teáskanál só
3 dl víz
2 evőkanál olívaolaj
2 dkg friss élesztő
1 teáskanál szárított bazsalikom
5 dkg apróra vágott olajbogyó
3-5 dkg aszalt paradicsom (apróra vágva)

Elkészítés: A lisztet tálba szitáljuk, elkeverjük a sóval. Közepébe mélyedést készítünk, beleöntjük a kézmeleg vizet és az olajat, a tetejére morzsoljuk az élesztőt, dagasztani kezdjük. Mikor már összeállt, hozzáadjuk a bazsalikomot, a paradicsomot és az olajbogyót, 2-3 perc alatt a tésztába dolgozzuk. A tésztát kiolajozott kelesztőtálba tesszük, és szobahőmérsékleten 30-35 percig kelesztjük.
Enyhén lisztezett deszkán óvatosan átgyúrjuk a tésztát és gömbölyítjük. Újabb 15 percig pihentetjük, letakarva.
A megkelt tésztát ismét a deszkára fordítjuk, hosszúkás veknit formázunk belőle, és lisztezett abroszra vagy konyharuhára fejjel lefelé fordítva, betakarva újabb 50-60 percig kelesztjük.
A sütőt 220 °C-ra melegítjük, az aljába egy fémedényt is bekészítünk, a sütőlemezt pedig a középső rácsra tesszük melegedni. A megkelt tésztát a forró sütőlemezre fordítjuk, hosszant bevágjuk, és gyorsan a forró sütőbe toljuk. A fémedénybe 2 dl forró vizet öntünk, és becsukjuk a sütő ajtaját. Kb. 40 perc alatt készre sütjük, és rácson hagyjuk kihűlni.

Vasárnap ebédre vendégeink is voltak: az (elsőéves egyetemista = éhenkórász <3) öcsém és egy másik kedves barátunk. Először arra gondoltam, hogy gyrost készítek, de aztán meggondoltam magam. A maradék vaddisznóhúsból készítettem nagyon finom pörköltet, mellé nokedlit és tejfölös uborkasalátát. Első fogásnak kedvenc sütőtöklevesemet főztem meg. Desszert is akadt, kétféle is: rusztikus almás pite és citromkrémmel töltött mákos muffin.

Rusztikus almás pite

Kezdjük is a végéről, mert az almás pitét még szombaton megsütöttem, de legyőztem önmagamat, és tényleg csak vasárnap kóstoltam meg. Az eredeti receptben szereplő lisztmennyiség egy részét tönkölylisztre cseréltem, ami szerintem nagyon kellemes, omlóssá teszi a tésztát, de a fiúk nem voltak teljesen elragadtatva, mert almás pite néven mást vártak. Amilyen az eredeti recepttel lenne. Innen pedig mindenki döntse el maga, melyiket szereti: a lágyabb, puhább változatot, vagy az omlósabb, rusztikusabbat? :)

Hozzávalók:
30 dkg finomliszt
20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt (vagy 50 dkg finomliszt)
25 dkg vaj
1 csomag sütőpor
2+3 evőkanál cukor
1 tojás
1 dl tejföl
kb. 8 db savanykásabb alma lereszelve
2-3 kiskanál fahéj
1 kiskanál őrölt gyömbér

Elkészítés: A tésztához a liszteket elkeverjük, majd elmorzsoljuk a vajjal. Hozzáadjuk a cukrot és a sütőport, még egyszer elkeverjük, majd a tojással és a tejföllel egy közepesen lágy, nem ragadós és jól nyújtható tésztát gyúrunk.
A tésztát kettévesszük, az egyik darabot gáztepsi méretűre nyújtjuk, és a sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. A lereszelt almát lecsöpögtetjük, de nem kell teljesen kinyomkodni a levét, mert nem fog elázni a tészta. Elkeverjük a cukorral és a fűszerekkel (ízlés szerint lehet több vagy kevesebb, én szeretem, ha savanykás a töltelék), ráhalmozzuk az alsó lapra, majd a másik kinyújtott darabbal befedjük. A tetejét megszurkáljuk.
170 fokos sütőben megsütjük. 45-50 perc emlékeim szerint kell neki.

Citromkrémmel töltött mákos muffin

Ritka, hogy egy hétvégén két süteményt is készítsek, de ezúttal több okom is volt rá: a hűtőben árválkodott egy meyer citromom már napok óta, felhasználásra várt fél csomag mák, és a bögrés mákos az öcsém egyik kedvence. Úgyhogy nem volt kérdés, mi készül ezekből. :)

Hozzávalók:
A citromkrémhez:
1 citrom leve
fél citrom reszelt héja
5 dkg cukor
1 tojás
2,5 dkg vaj
A tésztához:
1 bögre liszt
1 bögre mák
1 bögre tej
1 bögre cukor
fél bögre olaj
1 tojás
1 csomag sütőpor

Elkészítés: A citromkrémmel kezdjük: egy kis lábasban elkeverjük a tojást a citromlével, majd hozzáadjuk a cukrot, a reszelt citromhéjat, és kis lángon, folyamatosan kevergetve sűrűsödésig főzzük. Ha kész, elkeverjük benne a vajat, majd hűlni hagyjuk.
A tésztához a lisztet a sütőporral elvegyítjük. A tojást habosra keverjük, hozzáadjuk a cukrot, valamint a tejet és az olajat is. Végül a száraz anyagokat is belekeverjük.
A muffinformákat kivajazzuk vagy muffinpapírral béleljük. Félig megtöltjük a tésztával, kanalazunk rá 1-2 teáskanál citromkrémet, majd ügyesen befedjük tésztával úgy, hogy az oldalát is körbefolyatjuk.
180 fokon kb. 25 perc alatt aranybarnára sütjük.

Itt jegyzem meg, hogy a citromkrém (lemon curd) az angolok kedvelt édessége, nagyobb mennyiségben is készíthető, fogyaszthatjuk kenyérre kenve, vagy akár sütemények töltelékeként is. Naranccsal ugyanígy működik. A bögrés-mákos kisebb tepsiben, egyben is megsüthető, akkor alacsonyabb hőfokon, de tovább kell sütni. Gazdagítható reszelt citrom- vagy narancshéjjal, dióval, mazsolával, amivel csak szeretnénk.

Vaddisznópörkölt

A pörkölt Lajos Mari receptje szerint készült, kissé magunkra szabva. Mondom is.

Hozzávalók:
80 dkg vaddisznóhús
2 nagy fej hagyma
4-5 gerezd fokhagyma
1 babérlevél
8 szem borókabogyó
15 szem feketebors
2,5 dl testes vörösbor
1 evőkanál zsír
2 kávéskanál pirospaprika
3 evőkanál lecsó (vagy 1-1 paradicsom és paprika)

Elkészítés: 1 nappal a főzés előtt bepácoljuk a húst: a húst leöblítjük, és egy mélyebb porcelán- vagy üvegtálba tesszük, hozzáadunk 1 fej felkarikázott vöröshagymát, a fokhagymákat beirdalva, a borókabogyót, a babérlevelet és a szemes borsot, és felöntjük 2 dl borral. Lezárjuk, és 24 órán át a hűtőben érleljük, időnként megforgatva a húst.
Másnap kivesszük a húst a pácléből, 1,5-2 cm-es kockákra vágjuk. A maradék 1 fej hagymát finomra kockázzuk, és megfonnyasztjuk a zsíron. Hozzáadjuk a húst, körbepirítjuk, megszórjuk a pirospaprikával, hozzáadjuk a lecsót, és fedő alatt majdnem puhára pároljuk. Csak ekkor sózzuk, felöntjük a maradék borral, és puhára főzzük.

Igazán mondom, különleges ebédünk volt. A nokedli mennyiségét viszont kicsit túlbecsültem: maradt nyers tészta és kifőtt nokedli is. Nem teketóriáztam: másnap kifőztem a maradékot, összekevertem kevés zsírral, tűzálló tálba halmoztam. Összekevertem sós túróval, szalonnával, tetejére juhtúróval elkevert tejfölt kentem, megsütöttem. Nagyon finom vacsoránk kerekedett az ál-sztrapacskából. :) Aki kíváncsi az arányokra: nokedli 50 dkg lisztből (én Horváth Ilona nyomán csináltam), kiskanál zsír, 25 dkg túró, 5-10 dkg (ízlés szerint) juhtúró, 2,5 dl tejföl, néhány szelet bacon (többet is elbírt volna). Ha eszembe jut, lilahagymát is karikáztam volna rá. 200 fokos sütőben 30 perc alatt ropogósra sült a teteje.

Szerdán aztán ismét kifogytunk mindenből: kenyérből és maradékokból is. Ezúttal zabos párnácskákat sütöttem. Ha kevés munkával szeretnétek valami különleges zsemlét készíteni, jó szívvel ajánlom! A tésztában lévő zabpehelytől egészen különleges aromát nyer, édes és sós kenyérrevalóval is nagyon finom. Pakolja meg ki-ki kedvére!

Zabpelyhes párnák

Hozzávalók:
35-40 dkg finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
5 dkg aprószemű zabpehely
2 teáskanál só
2 evőkanál olaj
1 evőkanál méz
1 kis pohár joghurt
2 dl hideg víz
2,5 dkg friss élesztő
A tetejére:
kb. 2 evőkanál zabpehely

Elkészítés: A liszteket a sóval és a zabpehellyel elkeverjük, közepébe fészket formálunk, oda megy minden nedves hozzávaló, a tetejére morzsoljuk az élesztőt. Dagasztani kezdjük. Ha a tészta sima és fényes, kelesztőtálba tesszük, letakarjuk, és 40 perc alatt a duplájára kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítjuk, és a kezünkkel 2 cm vastag, nagyjából 30*30 cm-es négyzetté lapogatjuk, majd 9 felé vágjuk. A négyzeteket sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, konyharuhával letakarjuk, és 25-30 percig újra kelesztjük.
A sütőt előmelegítjük 200 fokra, az aljába bekészítünk egy fémlábast. A megkelt tésztát lepermetezzük vízzel, meghintjük zabpehellyel, és a forró sütőbe toljuk. A fémedénybe 1 dl vizet töltünk, becsukjuk a sütő ajtaját, és kb. 20 perc alatt szép pirosra sütjük. Rácson kihűtjük, majd kedvünkre elmajszoljuk.

További szép tavaszvárást kívánok mindenkinek!

Szeretettel: