Még most az elején le kell szögeznem: a múltban nem titkoltam ellenérzésemet a francia gasztrokultúrával szemben, aminek ilyen-olyan társaságban hangot is adtam.
Ennek tárgya az volt, hogy a francia szakácsok nagy része még mindig az őseik által felépített hírnéven lovagol 100 éve. Továbbá a Kelet- (és Közép-) Európába „disszidált” francia séfek igazából azért mennek el otthonról, mert hazájukban nem tudnak labdába rúgni, viszont külhonban úgy árulják magukat, mint gasztro-mágusok, vagy híres séfek szárnya alatt felnőtt szakácsok, esetleg híres séfek rokonai.
Bár ez zömében igaz, mégis ezt a nagyon rossz gondolkodásmódot felülértékeltem, és megkövetem azokat, akikkel ez ügyben vitatkoztam vagy megsértettem… csak részben nem volt igazam.
Gondoljunk csak bele, micsoda patrióták egyébként, hisz nekik csak a francia alapanyag, nyelv, szarvasgomba, autó, film… a very best, és ami ezen kívül esik, az béna és lenézendő. Dolgoztam egy hajón, egy alkalommal az egyik csoport francia nemzetiségű volt. Akkoriban nekem kellett a reggeli tojást ajánlanom minden vendégünknek minden reggel. Ez abból állt, hogy kimentem az asztalokhoz, és felsoroltam, miként tudja konyhánk elkészíteni a kívánt mennyiségű és fajtájú tojást. Volt közte eredeti francia omlett (amelyet megtanultam segédeszköz nélkül tiszta csuklómozdulattal szabályos szem alakúra formázni), a klasszikusoktól a szalonnás tojásig, és persze a 3-4-5 perces lágy tojások.
Nekem a 3 perces a kedvencem, hiszen tökéletes, a fehérje már nem áttetsző, hanem fehér, és a legzsengébb, leglágyabb olvadós kocsonyajellegű. A sárgája folyékony és langyos, és fantasztikusan csorog egy darab ropogós kenyéren. Nem beszélve arról, ha a főtt tojást felnyitása után frissen őrölt borssal, tengeri sópehellyel hintjük meg vagy szarvasgombaolajjal cseppentjük le.
Szóval kimegyek kedves vendégeimhez, és mivel ez egy német fennhatóságú hajó, németül szólaltam meg, elmondtam a mondókámat. Még csak fel sem néztek a tányérjukból. Megpróbálkoztam angolul, ugyanaz. Nem álltak velem szóba, mert nem a saját nyelvükön szólaltam meg. Jól kitoltak velem, azon a héten csak ők nem kaptak tojást a reggelinél. Micsoda büntetés!
Szóval Párizs és a gofri. A párizsi élet egy csoda, a hívogató bisztrók, a pékségek gyönyörű kirakatai, a kívánatos, ízletes sütemények. Délben és este az összes étterem tömve, de egy elvitelre kért szendvics is kiváló, bármelyik városrészben tör ránk az éhség. És itt jön be a képbe a gofri. Egy számomra még ismeretlen (de ott már biztos régen használt) speciális, rendkívül mély, négyzetrácsos sütővel készült gofrit árulnak, szinte minden sarkon, ilyen-olyan mártásokkal, habokkal, helyben fogyasztásra vagy elvitelre. Nem tudom miért, de olyan csalogató, hogy nem csak a magamfajta turista, de az odavalósiak is tömegével fogyasztják. Beledugják egy dekoratív papírba vagy szalvétába, és már ehetjük is porcukorral vagy csokoládémártással, málnafagyival, vaníliasodóval, tejszínhabbal, eperhabbal, fahéjas cukorral, juharsziruppal, gyümölcsragukkal - vagy amivel éppen megkívánjuk.
Következzen egy túrós gofrirecept (a képgalériában az elkészítést lépésről lépésre követhetitek), hozzá pedig egy vörösboros gyümölcsszósz!
Túrós gofri erdei gyümölcsszósszal
Hozzávalók 4 személyre (8 darabhoz):
20 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor
5 dkg vaj
7,5 dkg túró
3 db tojás
2 dl szénsavas ásványvíz
7,5 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
½ narancs héja
Elkészítés:
1. A vajat, a cukrot, a túrót, a tojást és a narancshéjat egy keverőtálba tesszük, és simára keverjük. (Ha szükséges, a túrót törjük vagy passzírozzuk át.)
2. Rászitáljuk a sütőport, a lisztet és a vaníliás cukrot. És jól összedolgozzuk, majd az ásványvízzel hígítjuk. Sűrű palacsintatészta állagúra keverjük.
3. A gofrisütőt előmelegítjük, majd 2-3 evőkanál tésztát teszünk a közepébe, és szép aranybarnára sütjük.
4. Porcukorral meghintve, gyümölcsszósszal tálaljuk.
Tipp: tálalhatjuk lekvárral, gyümölcsszósszal, lekvárral elkevert mascarpone vagy ricotta krémmel.
Erdei gyümölcsszósz
Hozzávalók 4 személyre:
3 evőkanál cukor
1 dl vörösbor
1 késhegy őrölt szegfűszeg és fahéj
1 csomag vaníliás cukor
50 dkg gyümölcs
1 púpozott evőkanál vaníliás pudingpor
½ dl gyümölcslé
Elkészítés:
1. A cukrot karamellizáljuk, felengedjük a vörösborral, hozzáadjuk a fűszereket (fahéj, szegfűszeg, vaníliás cukor), majd a gyümölcsöt és a gyümölcslét.
2. Ha forr, besűrítjük a pudinggal. (Óvatosan kell keverni, hogy a gyümölcs ne törjön össze). A gofrival tálaljuk.
Variációk gofrira
Próbáljuk ki a sós gofrikat is, a tésztájába rakhatunk pirított sonkát, és a tetejére dinnyehabot vagy -darabokat, de ugyanígy zöldfűszereket sajtokkal, bazsalikomot paradicsommal, borsos tésztát marhacsíkokkal, szardellás tésztát cézársalátával... és innentől kezdve a variációk tárháza szinte végtelen.
A párizsi élményeket pedig hamarosan folytatom!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.