A húsvéti hűtőürítés remekei

Rendíthetetlen elhatározásom mellett az is a segítségemre volt, hogy Flórisom pár napja szépen és stabilan megül támaszkodás nélkül. Így aztán beköltöztettem az etetőszéket a konyhába, beleültettem a fiatalembert, elé tettem pár műanyag tányért, kanalat, és mindenki tette a dolgát: ő sorra dobálta le a tárgyakat, én meg hajlongtam értük, mostam őket, és közben még főzni is jutott időm. Sőt!

Húsvéti előkészületek

Kezdjük mindjárt ezzel a "sőt"-tel! Példának okáért húsvéti lapokat is készítettünk a kontinensen lakó családtagoknak barátoknak. Karácsonykor ugyan jól kirohantam a képeslapozás ellen, mert az a karácsonyi dolog tényleg túlzás itt - és a legfontosabb ellenérvem, hogy egyetlen kézi késztésűt sem láttam még. A postának viszont nem vagyok ellensége, így időnként mi is szétröppentünk néhány lapot ünnepek táján.

Tele vagyunk papírral. Az óvodában egész évben festenek és ragasztanak. Nem, nem képeket, csak úgy. Hogy gyakorolják a gyerekek a finom mozgást. Előkészüljenek az írásra. Kele minden nap egy befestett vagy összevissza ragasztott lappal jön haza. Természetesen elteszem őket. Nem, nem emlékbe, hanem ínséges időkre. Vagyis olyankorra, amikor épp erre lesz majd szükségünk. Mint például most.

Ezek a lapok tökéletesen alkalmasak arra, hogy különböző formákat vágjunk ki belőlük. Szerintem önmagukban, díszítés nélkül is remek tojások lettek volna belőlük - de a fiúk szívesen rajzoltak - én meg nem beszéltem le őket. Ők kihímezték, aztán felragasztottuk őket - szintén újrahasznosított - kartonlapokra. És a hét elején postázzuk is őket. Nem tudom, húsvétig megérkeznek-e, de mi húsvét után is szívesen nézegetnénk a képeslapokat (ha kapnánk), és magunkból indultam ki.

Aztán most már élesben is csináltam pár marcipán- és csokitojást, valamint kifejlesztettem a zabpehelyhes csokibevonatot. Egyikük-másikuk ilyen köntöst kapott.

Ürítsük ki a hűtőt!

Arra gondoltam, a húsvéti nagy sütés-főzés előtt nem árt lemeríteni a hűtőben levő készleteket. Fogyjon el minden, ne maradjon mindig mindenből két csepp, két szelet, két darab, két kanálnyi. Fogyjon el, hadd legyen utána végre minden friss!

A hűtőbe való alaposabb betekintés után rájöttem, hogy tetemes mennyiségű paprika vár feldolgozásra. No meg némi tejtermék. Az alábbi ételek készültek belőlük: kakukkfüves csirke citromfüves vegyes salátával, lecsós sertés, magokkal töltött paprika, karamellás Charlotte.

Kakukkfüves csirke (all-in-one)

Hozzávalók:
6 csirkecomb
2 kaliforniai paprika
2 lilahagyma
8 gerezd fokhagyma a héjában
kakukkfű
olívaolaj
krumpli - amennyi fér
(konyak vagy tej)
só
bors

Elkészítés: A csirkecombokat sózom, borsozom, majd egy tepsiben elhelyezem egymástól távol. A köztes helyekre 4 részbe vágott lilahagymát, krumpliszeleteket és héjában hagyott fokhagymagerezdeket teszek. A paprikát is feldarabolom, és elosztom az egész tetején. Ezután ismét megsózom kicsit, ollóval rávagdosok egy-két ág kakukkfüvet, vagy rámorzsolok egy kiskanálnyi szárítottat. Meglocsolom olívaolajjal, majd alufóliával letakarom.

Egy órán át sütöm 200 fokon. Közben nézem, hogy ne süljön teljesen zsírjára: ha kell, öntök alá egy kis langyos vizet. De mindig csak keveset, max. fél decit. A vége felé érdemes meglocsolni egy kis konyakkal, ha van otthon. Ha nincs, tejjel is finom - sőt, még anélkül is.

Citromfüves vegyes saláta

Alapja az ecetes-cukros lé és a hagyma. Ezen kívül többféleképp is variálható: illik bele a fejes saláta, a paprika, a paradicsom. Talán más is, de mással még nem próbáltam. A lényeg, hogy kellő mennyiségű, minimum 1 fej vörös- vagy lilahagyma legyen benne, és hogy legyen 1-2 órája állni a hűtőben fogyasztás előtt. Sültekhez illik igazán.

Lecsós sertés árpagyönggyel

Hozzávalók:
4 nagyobb szelet sertéshús
1 fej vöröshagyma cikkekre vágva
1-2 kaliforniai vagy lecsópaprika csíkokra vágva
1 gerezd fokhagyma kockázva
2 paradicsom
olaj
liszt
só
bors

Elkészítés: A húst kissé kiklopfolom (de ha nem, az sem baj), sózom, borsozom, megszórom mindkét oldalát liszttel.
Egy serpenyőben olajon megpirítom a vöröshagymát és a fokhagymát, majd beleteszem a húsokat: nem egészen a legmagasabb lángon elősütöm. Ha kész, öntök alá egy csepp vizet, majd megszórom kevés pirospaprikával. Mikor a paprika szépen feloldódott, kicsit jobban felöntöm a húst, és jöhetnek bele paprikaszeletek is. Fedő alatt főzöm. Úgy fél-háromnegyed óra múlva, amikor már kezd megpuhulni a hús, beleteszem a paradicsomszeleteket is. Nem gyors étel, de kevés macera van vele. Néha alá kell önteni egy kis vizet, de alapvetően elfőddögél magának - és amilyen egyszerű, olyan finom!

Árpagyöngy

Hozzávalók:
1 bögre árpagyöngy
olaj
1 cikk paradicsom
1 húsleveskocka
2 bögre forró víz

Elkészítés: Úgy készítem, mint a rizst. Olajon megfuttatom az árpagyöngyöt, felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel, beleteszem a leveskockát, megkeverem párszor, hogy biztosan ne maradjon egyben, majd alacsony fokozaton, fedő alatt főzöm, míg a levét el nem forrja. Akkor lekapcsolom alatta a tűzhelyt, és lefedve hagyom állni, míg el nem készül a főétel. Érdemes feltenni mindjárt a hús után, mert hosszabb időre van szüksége, mint a rizsnek, és ez a "tűz nélküli" párolódás tesz neki a legjobbat.

Magokkal töltött paprika böjtösen vagy húsosan

Hozzávalók:
paprika - amilyen van: tv, lecsó, kaliforniai vagy édes (itt nincs tv-paprika, állítólag csak a török boltokban - olyat én meg nem tudok a környékünkön, úgyhogy én úgy szoktam, hogy javarészt csak gombócokat gyúrok (a paprikát úgyis csak én eszem), és egy vagy két kaliforniai paprikát töltök meg, valamint néhány pici édespaprikát, hogy az a jellegzetes magyar íz azért benne legyen.
paradicsomlé (paradicsompüré)
só
bors
cukor
pirospaprika (őrölve)
A töltelékhez:
vegyes magvak: fehér rizs, vadrizs, árpagyöngy, lenmag, napraforgó-, tökmag: ami van.
olaj
só
bors
1 kisebb fej vöröshagyma kockára vágva
1-2 tojás
(valami főtt zöldség, én most swede-et tettem bele, ha otthon lettünk volna, akkor ez valószínűleg karalábé vagy karfiol lett volna)

Elkésztés: Tulajdonképp ugyanúgy készítem, mint a töltött paprikát. Általában én is hússal csinálom, csak kevesebbel, mint a klasszikus változatot. De legutóbb épp hamvazó szerda volt, mikor ez az étel került sorra. Eredetileg nem akartam tenni bele semmit a magokon kívül. Ám épp akkor készítettem egy nagy adag swede-et Flórinak a mélyhűtőbe, jégkockatartóba. Két kavarás közt össze is turmixoltam neki. Akkor támadt a merész gondolat: mi lenne, ha tennék egy kis zöldségpépet a masszába?
Nem lett semmi. A fiúk meg sem érezték benne. Úgy ették, mintha a szokásos húsos változat lenne. Pedig hús helyett zöldség volt benne.
Kicsit több tojás kellett bele, hogy együtt maradjanak a magok.

A szószt meg egészen úgy csinálom, ahogy a töltött paprikánál: paprikás rántást készítek, paradicsomlével öntöm fel. Néha sűrített paradicsommal is dúsítom. Attól függ, milyen paradicsomléhez jutok hozzá. Mikor felforrt, beleteszem a paprikákat és a gombócokat. Vigyázni kell, hogy nagyon ne "lobogjon" a lé, mert a magos gombócok az elején könnyen szétesnek.

Karamellás Charlotte

Gyors desszertet késztettünk vasárnap este. Volt egy kevés babapiskótám és egy kis tejszínem (2,5 dl), pudingom (1 vaníliás, 1 csokis), cukrom (2 evőkanál barna), tejem (7 dl). No meg maradt egy kevés a zserbós "szendvicshez" darált csoki-dióból. Ezekkel dolgoztam.

A babapiskótát tejszínbe mártogatva egy kenyérsütő forma aljára és oldalára illesztgettem, szorosan az edény falához. Majd 2 kanál barna cukrot karamellizáltam (forrásig olvasztottam), s azzal körbelocsolgattam a babapiskótákat. Ezután pedig 1 vaníliás, majd 1 csokoládés pudingot főztem meg a leírás szerint. Annyi volt a különbség, hogy fél decivel kevesebb folyadékot tettem mindkét pudinghoz, mégpedig úgy, hogy abból kb. 3,5 deci volt a tej, 1 deci a tejszín. Az így készült pudingokkal megtöltöttem a babapiskóta-keretet, majd hűlni hagytam. Mikor kihűlt, egy tálcára borítottam, és megszórtam a tetejét a csokis dióval.

Meg kellett kóstolnunk még aznap este - egyszerűen muszáj volt. Már akkor is világos volt, hogy a karamell díjnyeres ötlet volt. Na de másnap! Akkor volt igazán finom.

Épp beugrott hozzánk a házibácsi (akitől a lakást béreljük, s akivel igen jó, baráti viszonyban vagyunk). Megkínáltuk egy kis teával. A tea mellé pedig dukál némi desszert is. Nem tudom, azért-e, mert angol, és az angolok nem ismerik az ilyen pudingot, vagy mert annyira finom volt, de látni lehetett az arcán a hitetlenkedést, meglepettséget és örömet, mikor megkóstolta: "It''s very delicious, Rachel! /Ez nagyon finom, Rachel!" - mondta. És el is hittem neki.

Áldott, békés, konyhai sikerekben gazdag húsvétot kívánok!

Szeretettel: