Eredetét tekintve balkáni, de már a 19. században Magyarországon a legelterjedtebb szőlőfajtaként említik. A filoxéravész és az ipari szőlőművelés hatásai következtében szinte teljesen eltűnt, majd a 90-es évektől újra egyre többen fordultak felé. Ma kb. 400 hektár kadarka van az országban, ennek közel negyede Szekszárdon.
Kényes fajta, érzékeny az időjárásra, a fagyra és a betegségekre, későn érik, így nehéz lavírozni a teljes érettség és az őszi esős időjárás káros hatásai között. Vékony héjú, ezért kevesebb benne a színanyag és a tannin is. Bora jellemzően halványabb színű és könnyedebb struktúrájú. A borkészítésnél a borászok arra törekednek, hogy a hordós jegyek ne nyomják el a fajta fűszeres, gyümölcsös karakterét, így vagy tartályban, vagy nagyobb méretű használt hordóban érlelik.
A kadarkák mellé remekül illenek a magyar konyha klasszikus, fűszerpaprikával készített fogásai, mint a halászlé, a harcsapaprikás és a csirkepörkölt, de a paradicsomos ételekhez is jól passzol.
A Vida család birtokában van egy különleges ültetvény, ahol a tőkék már közel 100 évesek. A göcsörtös törzsű kadarkákat a pincészet egyik japán kereskedője hasonlította a bonsai fákhoz, így kapta a nevét az innen szüretelt bor. Illatában a piros bogyós gyümölcsök mellett borókát, köményt érezni, ez az izgalmas fűszeresség, ami a kadarka sajátja, a kortyban is megmarad. Egyszerre könnyed, ahogy a fajtától várjuk, de az öreg tőkék miatt komoly rétegzettséget és komplexitást is ad.
Származási területe a dalmát–magyar–osztrák részek, Ausztriában blaufränkisch, Horvátországban borgonja a neve. Az egyik legnépszerűbb fajta itthon, majdnem minden borvidékünkön megtalálhatjuk. Egyre kiemeltebb figyelem fordul felé, ahogy a klímaváltozás hatásai erősebben mutatkoznak.
Megbízható fajta, szinte minden évben nagy biztonsággal lehet belőle bort készíteni. Ellenáll a betegségeknek, vastag héja miatt az esőt is jól tűri, botritiszesedére nem hajlamos. Ugyan a mérsékelt évjáratokban adja a legjobb minőséget, de a forró években is megtartja savszerkezetét. Jól közvetíti a talaj- és a területi adottságokat. Szekszárdon a rozén és a silleren keresztül az egyszerűbb kékfrankosokon át a komoly, dűlőszelektált tételekig sokféle formában találkozhatunk vele. Palackozzák önállóan is, és házasításokban is szeretik használni a mértéktartó alkoholnak és az élénk savaknak köszönhetően.
Aromakészletének jellemző jegyei a meggy, a piros bogyós gyümölcsök, az ibolya és a fekete bors. Jól illik kacsa és egyéb vadszárnyasok, illetve bárány mellé, lendületes savai a zsírosabb ételeket is ellensúlyozzák.
A 26 hektáros borászat teraszos ültetvényrendszert alakított ki a névadó Lajvér-patak felett. A különleges mikroklíma, az alsó és a felső részek közötti több fokos hőmérséklet-különbség, a talaj változatos víztartalma miatt mind a tizenkét szőlőfajtájuk otthon érzi magát, köztük a kékfrankos is. A bor közepesen mély rubinszínű, illatában és ízében a fajtajelleges piros bogyós, meggyes aromákat érezni. A savak vezetnek, a tannin kerek érzetű és jól integrált.
A bikavér nevet Szekszárd Garay Jánosnak köszönheti, aki a helyi óvörös bort nevezte így az 1846-ban megírt Szegszárdi bordal című versében.
A szekszárdi bikavér a kékfrankos és a kadarka nélkül nem lenne az, ami. A kékfrankos határozott, de elegáns savaival szilárd bázisa a házasításnak, míg a kadarka nem csak a helyi, borvidéki hagyományok miatt fontos, jellegzetes fűszeressége hozzájárul a bor egyediségéhez.
A szekszárdi bikavérek kínálata sokszínű, de az alapok megegyeznek. Legalább négy szőlőfajtából kell felépülnie, méghozzá úgy, hogy minimum 45% kékfrankos és 5% kadarka legyen benne, emellett használhatók még 50%-ban egyéb világ- és hazai fajták. Minden bikavért legalább egy évet hordóban kell érlelni, de fontos kritérium, hogy ne legyen domináns az ízében a barrique-os jegy.
Ha ételpárosításban gondolkodunk, akkor a fűszerpaprikás, tradicionális magyar fogások a bikavérrel is jól passzolnak, de akár vadhúsok, mangalica, vagy steak mellé is kerülhetnek az érleltebb, prémium tételek.
A Heimann család komolyan veszi a „szekszárdi fajtákat”, és komolyan veszi a bikavért is, hiszen ezekben látják azt az egyediséget, amit érdemes megmutatni a világnak. A klasszikusnak számító bikavért is sikerült modernre hangolniuk, így bárhol és bármikor megállja a helyét. A piros és fekete bogyós gyümölcsök mellett a hozzá házasított sagrantino és kadarka ad neki izgalmas fűszerességet. Úgy komplex, hogy simán kitöltjük a második poharat is belőle.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.