1960-ban dr. Bakonyi Károly keresztezte az Irsai Olivér és a piros tramini szőlőfajtákat. A cél az volt, hogy egy korán érő, a téli hidegnek ellenálló fajtát hozzon létre, ami az északi, hűvösebb, kevesebb napsütést kapó termőterületeken is jól érzi magát. A nevét onnan kapta, hogy ez a kísérlet Cserszegtomajon zajlott. Bár maga a nemesítési folyamat 1960-ban véget is ért, csupán 1982-ben került sor arra, hogy államilag elismerjék a cserszegit.
Először csak kevesen telepítették, hiszen egy még ismeretlen szőlőfajta kiválasztása mindig rizikós vállalkozás egy borásznak, azonban az 1984-85-ös és az 1986-87-es kemény telek komoly károkat okoztak, így előtérbe került a cserszegi, ami jól tűri a téli fagyokat, továbbá ellenáll a rothadásnak és a betegségeknek, a szárazságot, az aszályt viszont nem szereti.
Tipikus magyar fajta, ami hazánkon kívül nem található meg. Mivel a homokosabb, löszösebb talajon is jól terem, nálunk jellemzően a síkabb területeken termesztik (Csongrád, Hajós-Baja, Kunság), de találunk belőle a Zalai, a Balatoni, az Etyek-Budai és az Egri borvidéken is.
Közepes méretűek a fürtjei, a bogyói kicsik, viszonylag vastag héjjal, ami védi őket. Érés közben a szemek a tramininek köszönhetően pirosas színűek, ez a szüretelés kezdetére borostyán színűvé válthat. Korán fakad és virágzik, ezért is fontos, hogy ellenálló az alacsony hőmérséklettel szemben. Bőtermő, hosszan érik, már szeptember végén is magas mustfokkal lehet szüretelni.
Illatos bor, ebben is rejlik a népszerűsége a fogyasztók körében. A jellegzetesen szőlős, virágos, parfümös aromavilágot könnyű felismerni fajtaborként. Sokan viszont házasításokban is használják. Nem egy bonyolult bor; aki mélységet és komplexitást szeretne, az máshol keresgéljen, viszont a savai miatt élénk, jól iható tétel, akár fröccsalapanyagként is megállja a helyét. Fiatalon igyuk, nem érdemes tartogatni az évjáratokat belőle.
Az ételpárosítást se gondoljuk túl, válasszuk az egyszerűbb csirkés, pulykás fogások mellé, valamint szendvicsekhez, sajtokhoz.
A szekszárdi pincét komoly, elegáns vörösborairól ismerhetjük. Azonban a testvérpár, Csaba és Csilla azokra is gondol, akik a hőségben a könnyedebb tételeket részesítenék előnyben. Az intenzív illatban fehér szirmú virágokat, mögöttük citrusokat és banánt érzünk. A korty könnyed, a savakat még jobban megdobja egy kis szénsavasság. Alacsony alkoholtartalmával együtt egy igazi nyári bor.
A Hajós-Bajai borvidéken élő család évtizedek óta foglalkozik gyümölcs- és szőlőtermesztéssel, 2013-tól pedig a borászat is elindult, ahol a reduktív fehér- és rozéborok mellett könnyen iható, gyümölcsös vöröseket is találunk. Az intenzív illatban és ízben a fanyar citrusos, füves, zöldfűszeres, almás aromák dominálnak. A lendületes savak és az alacsony alkohol szinte kiált egy kis szóda után.
A villányiak is szeretik a változatosságot, a vörösborok mellett jól megfér egy ilyen friss tétel. A Gere Attila és Schubert Vilmos nevével fémjelzett pince sajátossága, hogy könnyű, reduktív tételek készít. A bor fajtajelleges, parfümös, virágos illata után a kortyban kissé édeskés, barackos ízeket érzünk. A kedves karaktert a játékos savak élénkítik, az egész bor nagyon üde hangulatú.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.