Nincs általánosan elfogadott meghatározás, de általában a fél milliméternél kisebb műanyagszármazékokat tekintjük mikroműanyagnak. A műanyagok biológiai úton nem bomlanak le, viszont környezeti hatásokra felaprózódnak, egyre kisebb és kisebb részekre, és örökre velünk maradnak. Vagy bennünk.
A csapvízbe többféleképpen bekerülhet a mikroműanyag: a szennyezés elérheti a helyi ivóvízforrást, de akár a kezelések során (mint például szűrés, palackozás) vagy az elosztási rendszeren keresztül is szennyeződhet. Ha pedig a poharunkban van, akkor ott van mindenben, hiszen a saját főztünktől kezdve a bolti élelmiszereken át, az állatok itatásától, a növények öntözéséig mindenhez ezt használjuk - írja a Fanny magazin.
Egy friss kutatás során a világ különböző pontjain vizsgálták az ivóvíz mikroműanyag tartalmát. Az eredmény ijesztő: az 5 kontinensen gyűjtött minták több mint 80%-ában kimutattak mikroműanyag részecskéket. Az európai vizek 72%-a tartalmazott műanyagot. A mikroműanyagok tehát egyre gyakrabban fordulnak elő az ivóvízben, de az Egészségügyi Világszervezet szerint egyelőre nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ez komoly veszélyt jelentene az egészségünkre. Az ENSZ szerint azonban több kutatásra van szükség ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük, hogyan terjed ez a környezetben és miként dolgozik az emberi szervezetben. A jelenlegi információkból arra lehet következtetni, hogy ezek az apró részecskék át tudnak hatolni a bélfalon, eljuthatnak a nyirokcsomókba és más szervekbe is. Azt pedig, hogy a szervezetünkre ez milyen hatással lehet, a tudósok is még csak találgatják. A műanyag maga is számos káros anyagot tartalmazhat, amelyek az előállításuk során kerülnek bele. Ilyenek lehetnek a nehézfémek, vagy éppen az EU által nemrég hormonkárosítóvá nyilvánított BPA.
Áthaladnak rajtunk vagy felhalmozódnak?
A WHO jelentése szerint ezek a félelmek tudományosan megalapozatlanok: a vízkészletben lévő mikroműanyagok kisebb kockázatot jelentenek, mint a baktériumok és vírusok. Úgy vélik, hogy a nagyobb (150 mikrométernél - körülbelül egy hajszál átmérőjénél nagyobb) mikroműanyagok a legkevésbé aggasztóak, mivel egyenesen áthaladnak az emberi testen. Az ennél kisebb részecskék viszont valóban áthatolhatnak az emésztőrendszer falán és megtapadhatnak, de a tudósok szerint nem valószínű, hogy káros mennyiségben felhalmozódnak, de az is igaz, hogy nem tudni eleget ahhoz, hogy bárki biztos lehessen ebben, azt meg pláne nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a jövőben sem lesz ennek komoly kockázata.
A műanyag része az életünknek, körülvesz minket mindig, mindenhol. Gondoljunk például a műszálas ruhákra, a gumiabroncsokra, festékekre, zacskókra, élelmiszerek csomagolására, flakonokra vagy bizonyos kozmetikai termékekre. Évente 8 millió tonna kerül belőle a vizekbe, így az ivóvízbe is. Tanulmányok szerint a palackozott ivóvíz ráadásul a flakonban és a kupakban lévő műanyag apró elemeit is tartalmazza. Ez mindenképpen aggodalomra ad okot, hiszen megfertőződhetünk az ebben található vegyi anyagokkal, de akár a részecskéken utazó kórokozókkal is. Még riasztóbbak azok a feltételezések, hogy a mikroműanyagok túlterhelhetik az életfontosságú szerveinket. Ez a tény azokat a képeket juttatja eszünkbe, amelyeken a tengeri madarak, halak és más vadon élő állatok beleiből kioperált műanyaghulladékot mutatják be. Vajon a mi szervezetünk is tele van műanyaggal, csak mi nem egyben nyeljük le a kupakokat, mint szegény állatok, hanem apró, szabad szemmel nem is látható mikrorészecskék formájában?
A legjobb válasz a problémára a műanyagszennyezés csökkentése az egyszer használatos műanyagok fokozatos kivonásával, valamint az újrahasznosítás és az alternatívák használatának ösztönzésével.
(Forrás: medicalnewstoday.com, thehealthy.com)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.