Gyömbéres-diós karikák

A mogyoróval, mandulával, dióval készülő apróságok mind-mind a legjobbak közé tartoznak. Szívesen készítek diós süteményeket – legyen szó klasszikusokról vagy újdonságokról. A dió aromái számomra valahogy hozzátartoznak a testet-lelket melengető őszi-téli süteménytől illatózó konyha hangulatához, ami valahogy mindig otthonos, ahol mindig jó leülni, beszélgetni, hosszan teázni.

Ezúttal valami olyasmit szerettem volna sütni, ami egyszerre nagyon könnyű, mégis kicsit eltér a korábban kipróbált receptúráktól - és nagyon gazdag dióban. Jóllehet a dió aromáit sokféle módszerrel lehet határozottabbá tenni, az biztos, hogy a zsiradék nélkül, sütőben történő pirítás az egyik legjobb eljárás arra, hogy karakteres ízt vigyen az ember a készülő finomságokba. A pirított dió önmagában is remek nassolni való, keverhető müzlibe, de a salátákat is különlegessé teszi – hát még az édességeket!

Remek dió érkezett a konyhába, nagyszemű, illatos! Nem is volt kérdés, hogy beküldöm őket a 180 fokra előmelegített sütőbe. Aztán pedig olyan gyönyörűen lepergett a vékony héj a már tisztított dióbelekről, hogy biztos voltam benne, tojásfehérjével keverem majd össze. A tisztított, pirított dió színe hasonló a hámozott manduláéhoz, és szinte minden olyan recepthez használható, ami mandulát ír elő – aki még nem próbálta a diómarcipánt, ezzel a módszerrel könnyen megvalósíthatja. Nem is kell hozzá más, csak minden héjától megszabadított dió és porcukor, meg némi türelem. Most azonban nem marcipánt akartam.

Az alapból készülhettek volna apró csókok is, de most inkább nagyobb karikákhoz támadt kedvem, már csak azért is, hogy végre kipróbáljam, milyen lehet szilikon habzsákkal rajzolni – és mint minden debütáló konyhai segédeszköz esetében, most is hajtott a kíváncsiság, valóban jól működik-e. És igen, sokkal könnyebben kezelhető, mint a korábban használt eszközök, aprósütemények formázásához pedig tökéletesek a hozzá tartozó szilikon csőrök. A diós karikákhoz a nagyjából ½ cm átmérőjű fej tűnt a legideálisabbnak. A vékony karikák aztán sütés közben szépen elterültek, kívül ropogóra, belül omlósan lágyra sültek.

Gyömbéres-diós karikák

Hozzávalók 10-11 darab 7 cm átmérőjű karikához:
12 dkg tisztított dióbél
10 dkg porcukor
1 db nagyméretű tojásfehérje
1 kis csipet só
1 mokkáskanál őrölt gyömbér
A díszítéshez:
jégcukor
csokoládédrazsé

Elkészítés: A sütőt 180 fokra előmelegítem. A dióbeleket sütőpapírral borított tepsire rendezem, 6-8 perc alatt megpirítom. Kissé hűlni hagyom, majd a vékony héjat egyszerűen ledörzsölöm. A tisztított diót a porcukorral nagyon finomra őrlöm.
Az így kapott, szinte lisztfinomságú őrleményhez keverem a gyömbért.
A tojásfehérjét csipetnyi sóval kemény habbá verem, majd beledolgozom a diós keveréket. Az eredmény egy szinte homogén, tésztaszerű massza.

A sütő hőmérsékletét 160 fokra állítom.
Egy sütőpapírra egymástól jókora távolságra 7 cm átmérőjű köröket rajzolok egy kiszúróforma segítségével. A diós keveréket sima csőrrel ellátott szilikon habzsákba kanalazom, a végét összecsavarom. A sütőpapírt megfordítom, hogy a ceruzarajzolatok alulra kerüljenek, majd a tepsibe helyezem, és a körvonalak mentén szabályos karikákat rajzolok a diós masszából.

Az így elkészült tepsit 15-20 percig pihentetem a konyhában, hogy kissé megszáradjon a felülete. Ekkor süthető jégcukorral meghintem, majd az előmelegített sütőben nagyjából 8-10 perc alatt világosra sütöm. A még meleg karikákat széles pengéjű kés segítségével leválasztom a sütőpapírról, és rácson hűlni hagyom.
Tálalás előtt csokoládédrazsékkal is meghintem.

Ideális aprósütemény tea vagy kávé mellé. Persze sokkal kisebb karikákban vagy csók formájában is megsüthető ez a tészta, ráadásul bevonható cukormázzal vagy épp csokoládéval, de így minimális díszítéssel, rusztikus formában is tökéletes. Nagyon könnyű, és nagyon finom, a régi időkre emlékeztető, egyszerű házi finomság.