Európában szinte mindenhol terem a magas C-vitamin tartalmú sóska. Nyersen is fogyasztható, zsenge levelei miskulancia salátával keverve ízletesek. Lehet leves, főzelék, saláta, töltelék, halakhoz, csigához, sajtokhoz, tojáshoz is illik.
A menzák rémének is nevezik a gyerekek. Bár azt is írják róla, hogy a fiatal hajtásai a gyermekek kedvence, de ezt én kétlem. A spenót csak a második a sorban, le sem tagadhatják, hogy rokonok. Vetőmagját be lehet szerezni, így érdemes otthon termeszteni. Szereti, ha bőven megöntözik, és az sem árt neki, ha nincs egész nap a tűző napon vagy az árnyékban. Aki bio sóskát szeretne, az keresheti a réteken is (réti sóska).
A fagyasztott változatát hyper-super-mega-giga áruházakban is lehet kapni, bár igazi zöld színét elvesztette, így én nem találom túl gusztusosnak. Tudják, ha frissen vágják, az a legjobb, ha forrázni akarják, akkor mehet egy kis szódabikarbóna a vízbe, utána pedig sokkoljuk le jéghideg vízzel. Ha pedig túl savanyúnak találjuk, használjunk nyugodtan mézet cukor helyet.
Vigyázzunk azért, a mézet (is) hamisítják. A közelmúltban az egyik nagyáruházban antibiotikum maradványokat találtak egy termelői mézben, ami nagyon veszélyes lehet. Az olcsó méz gyanús lehet. Amelyik hűvös helyen nem dermed meg, az gyanús, a jó méz ugyanis kristályosodik. Be lehet szerezni különleges mézeket is, remek pl.: a medvehagyma, a kakukkfű, a facélia, a somkóró, az aranyvessző vagy a gesztenye virágméz.
Hozzávalók:
5 dkg vaj
1 szál zöldhagyma finomra vágva
1 dl fehérbor
30 dkg friss sóska (vagy 50 dkg fagyasztott)
3 dl tej
1 dl tejszín
só
bors
méz
Az omletthez:
4 tojás
1 púpozott evőkanál tejföl
só
10 dkg camembert vagy brie
2 evőkanál olaj
A tálaláshoz:
tejföl
Elkészítés: A vajon megfuttatjuk a finomra vágott zöldhagymát, felöntjük a fehérborral, felforraljuk. Hozzáadjuk a friss sóskát, megfonnyasztjuk, felöntjük a tejjel és a tejszínnel, fűszerezzük sóval, borssal, mézzel, késhegynyi szódabikarbónát is adunk hozzá, hogy megőrizze a színét, és pár percig főzzük, majd leturmixoljuk.
Az omletthez teflon serpenyőben felhevítjük az olajat. A tejföllel és sóval felvert tojást beleöntjük, csökkentjük a hőmérsékletet, és lassan sütjük, amíg a széle megkeményedik, de a közepe még folyós. Rárakjuk a sajtszeleteket, tányérra csúsztatjuk, és felgöngyöljük. Aki nem szereti folyékonyan a tojást, 180 fokos sütőbe rakhatja még 2 percre.
A levest tálba merjük, a tejföllel és a felszeletelt omlettel tálaljuk.
Az omlettek lényege a jó minőségű friss tojás, amihez egy kis tejszínt keverünk. A jó serpenyő ehhez teflonos, közepesen magas oldalú, amiben szépen össze lehet forgatni az omlettet. Fontos az is, hogy ne süssük szárazra, a közepe maradjon lágy. Legjobb frissen készíteni.
Ha ezeket az alapszabályokat betartjuk, biztos, hogy jól sikerül.
Brillat-Savarin, aki egy azok közül, kinek nevét még most is sűrűn emlegetik, így szerette elkészíteni: szalonkából és szarvasgombából szalpikont készítünk, amit szalmimártással kötünk meg, ezzel töltjük az omlettet, leöntjük szalonkamártással, és bőségesen reszelünk rá szarvasgombát.
Burgundiában vajban párolt csigahússal töltik, és friss petrezselyemzöldet kevernek a tojáshoz. Ha Spanyolországban rendeljük, akkor kockázott paradicsomot és olívabogyót kevés fokhagymával átforrósítanak, ezzel töltik az omlettet, körülöntik paradicsompürével és szardellapasztával ízesített fehérmártással. Egyszerűen megéhezik az ember, miközben olvassa ezeket a nagyszerű módozatokat.
Én is így jártam. Épp most készítettem egy hagymakrémlevest, amibe halkockákat főztem, majd parmezános omlettet, kis mozzarellát és bazsalikomot is tettem. JÓ ÉTVÁGYAT!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.