2004. október 6. Lehet, hogy kuglófot sütni nem tudok, de...

Különben bánt ez a kuglóf-ügy, talán ezért is emlegetem ennyit. Anya ötszörösen fonott, kőedényben sült (utánozhatatlan) házi kalácsban utazik, a barátnőim egyáltalán nem sütnek kuglófot, a szakácskönyvek pedig pongyolán fogalmaznak. "Aranybarnára sütjük". De milyen fokozaton? Középen, alul? Mennyi idő alatt? Válasz meg sehol.

Különleges napra virradtunk: Ká és én újra hónapfordulót ültünk, megismerkedésünk emlékére. Kaptam tőle egy álomszép, vörös rózsát. Minden hónap elején egyszer beülünk valahova: egy salátabárba, egy étterembe, egy pizzériába, kínai étterembe vagy a ligetbe egy kispadra és "ünnepélyesen" megvacsorázunk. Ez a mi napunk, amit, ha esik, ha fúj, megtartunk.

Sosem fogom elfelejteni az estét, amikor először megpillantottam Ká-t. Azelőtt nem hittem abban, hogy a nők megérzik, amikor megtalálják a társukat. Sőt, nem egyszer azt gondoltam, hogy Anya az ex-barátaimat látva csak bosszantani akart ezzel a szöveggel. Ká aznap világoskék inget, grafit-szürke szövetnadrágot és egy egészen sötétszürke kardigánt viselt. Fiatal férfiakon korábban sohasem láttam kardigánt, a bátyám is mindig kikészült, ha Anya bepróbálkozott a "kisfiam, olyan fess lennél ebben a kardigánban" című műsorral. De Ká nagyszerűen festett benne. A haja rövid, kócos és nagyon ősz volt, hatalmas világoskék szemei pedig szabályosan kivilágítottak sápadt arcából. Földbe gyökerezett a lábam, amikor megláttam, és mondtam is a barátnőmnek, Petrának, meglátod, az a fiú lesz egy napon a férjem, a gyermekeim apja, a szerelmem, a mindenem. Remélem, az Istennek is kedves a kapcsolatunk (bár a jelek ezt igazolják), egy napon áldását adja a frigyünkre, és gyerekekkel koronázza meg házasságunkat.

Hétvégenként mindig az ágyban reggelizünk. Külön e célra vásároltunk egy közös tálcát, amelyre felpakolom a szendvicseket, zöldségeket, olykor lágy tojást vagy kalácsot, és a pöttyös (hétvégi) bögréinkbe teát, tejeskávét vagy kakaót főzök. A tálcára pakolom a vitaminjainkat (mert komoly készletünk van ám!), és néha egy-két homeopatikus szert, amitől remélhetőleg idén télen elkerül bennünket az influenza.

Szeretek olyan ételeket készíteni, amelyeket Ká rendel meg. Ezúttal úgy határoztunk, nem megyünk étterembe, hanem a kantinban fogyasztjuk az ünnepi lakománkat. Ká káposztás kifliket és halászlevet kért. A káposztás sütemény hallatán kissé összerándult a gyomrom, mert tudom, milyen nehéz jól ízesíteni az ilyen sós harapnivalókat. De a kantin lelkes, szorgalmas és bátor, ezért reggeli után azonnal nekiláttam a búvárkodásnak. A szakácskönyveim között pillanatok alatt ráleltem a megfelelő receptre.

Káposztás kiflik. Hozzávalók: 60 dkg liszt, 30 dkg burgonya, 1 csomag élesztő, 1 dl tej, 20 dkg margarin, 1 tojás + 2 tojássárga, 1/2 káposzta, 3 teáskanál só, 2 teáskanál cukor, késhegynyi bors
Elkészítés: A burgonyákat megmossuk, megpucoljuk, forró vízben puhára főzzük, majd krumplinyomón áttörjük. A kenyérsütő gépbe az összes hozzávalót bepakoljuk, majd megkelesztjük, dagasztjuk a tésztát. Én a „Teig” című, 9-es programot szoktam használni, ez 1 óra 30 perc alatt bedagasztja és gyönyörűen megkeleszti a tésztámat. Természetesen a tésztát hagyományos módon is össze lehet gyúrni (sőt, valójában úgy kellene), de „segédem” megteszi helyettem, akkor miért ne használjam, nem igaz?

Miközben a tészta készült, elkészítettem a káposztás tölteléket. Megmostam és félbevágtam egy fej káposztát, így kb. 70 dkg lett. A sajtreszelő legnagyobb fokán lereszeltem, jól besóztam és kb. 25 percig állni hagytam. Fogtam egy nagy fazekat, beletettem 3-4 evőkanál olajat és egy púpos evőkanál cukrot. Folyamatos kevergetés mellett karamellizáltam a cukrot, majd óvatosan kinyomkodva rátettem a káposztát és párolni kezdtem. Addig kevergettem, amíg a káposztám drapp színű nem lett. Megsóztam, alaposan megborsoztam és még egy kis cukrot tettem rá. Az az igazság, hogy nem igazán tudtam, milyen az a bizonyos „ízlés szerinti fűszerezés”, amitől mindig roppant ideges leszek, de aztán rájöttem, hogy folyamatos kóstolgatás közben sózok-borsozok, és csak lesz belőle valami. És tényleg. Eljött a pillanat, amikor megéreztem, hogy most jó!

Közben a tésztám is megkelt. Lisztezett konyhapultra borítottam, és jól átgyúrtam az egészet. Vagy 4 marék lisztet kellett alászórnom, annyira ragadt, de a liszt és a kézi átgyúrás csodákat tett vele: tökéletesen kezelhetővé vált. Kinyújtottam kb.1 cm vastagságúra és egy nagy pogácsaszaggatóval korongokat szúrtam ki belőle. Közben két tepsibe sütőpapírt tettem, és elkezdtem megtölteni a tésztákat. Minden korongra egy fél teáskanálnyi káposztás tölteléket szedtem, félbehajtottam, a széleit összenyomkodtam az ujjaimmal, majd egy villával. Így nemcsak jobban záródott egy-egy darab, de a villanyomoknak köszönhetően úgy nézett ki, mint egy kövér, tengeri kagyló. Szép sorban belepakoltam a tepsibe és megkentem mindet felvert tojással.

Alacsony lángon (mert rettenetesen éget a sütőnk) szép aranybarnára sütöttem őket. Összesen 3 tepsi lett tele, és a végére elfogyott a káposztás töltelékem. Fogtam a maradék tésztát, megkentem melegszendvics-krémmel, feltekertem, a tekercset felszeleteltem és a csigákat a kagylók mellé tettem. Nagyon-nagyon finom lett, mindenki el volt ájulva. Anya szerint még menő háziasszonyok is ritkán tudnak ilyen pikáns tölteléket és omlós tésztát készíteni.

A Velencei Halászlé a bátyám apósának, Janinak és Anyának az érdeme. Jani a tesómmal rendszeresen horgászni jár Velencén, és rendszerint gazdag zsákmánnyal térnek haza - mint legutóbb is. Halászlé-főzésben pedig szintén verhetetlenek, így a receptjük a családban kézről-kézre jár. Ráadásul Anya is remek halászlét készít, így ilyenkor nincs más dolgom, mint segíteni és Gróf Titusznak minél több halat szerezni.
Hozzávalók: 1 kg ponty, 2 közepes keszeg, 1 kis kárász, 1 nagy fej vöröshagyma, 2 evőkanál pirospaprika, 1 cseresznyepaprika, 3 kávéskanál só, ponty belsőség (ikra, tej), 2-3 halászlé kocka.

Elkészítés:
1. A halakat megtisztítjuk.
2. A pontyok fejét, farkát és az uszonyokat félretesszük.
3. A halat felszeleteljük, a szeleteket, a tejet és az ikrát besózzuk és hűvös helyen tartjuk a felhasználásig.
4. Egy nagy lábasban feltesszük főni az alaplének való fejeket, farkakat, uszonyokat a 2 keszeggel és a kárásszal. Hozzáadunk 2-3 halászlé leveskockát, 2 evőkanál pirospaprikát, egy nagy, karikára vágott hagymát, 1/2 paradicsomot és egy zöld paprikát. Kb. 35 perc alatt az egészet puhára főzzük.
5. Ha megfőtt az alaplé, leszűrjük és a megfőtt haldarabokról lehúzzuk a húst. A lehúzott húst apró lyukú húsdarálón 2x ledaráljuk. A finom darálékot beleöntjük a leszűrt alaplébe.
6. A leszűrt alaplét visszatesszük a tűzre, beletesszük a besózott halszeleteket, a tejet és az ikrát, majd felöntjük 3,5 liter vízzel.
7. Lassú tűzön egyszer megforraljuk a halat és első forrás után megkóstoljuk, hogy elég sós-e. Ha nem, utána sózunk.
8. 25-30 perc alatt készre főzzük, levestésztával, friss kenyérrel forrón tálaljuk.

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>