Lenyűgöző táj és finom borok: ezt nyújtja a Balatonfüred-Csopaki borvidék

A Balaton északi partja az elmúlt években, évtizedekben legalább olyan felkapottá vált, mint a nyaralók körében kedvelt déli partszakasz. Balatonfüred és környéke nemcsak nyáron, hanem az őszi-téli időszakban is óriási népszerűségnek örvend, ahogy az ott készült borok is – ami egyébként nem is csoda, hiszen az ott élők szerint a területet az Isten is borkészítésére teremtette. 

Földrajzi helyzete alapján a Balatonfüred-Csopaki borvidék a Balaton-felvidék része. A terület hosszú ideig a Badacsonyi borvidékhez tartozott, csak 1959-től önálló borvidék, a Tihanyi-félszigetet pedig csak 1997-ben csatolták hozzá. Az ide tartozó települések: Alsóörs, Aszófő, Balatonakali, Balatonalmádi, Balatonfőkajár, Balatonfüred, Balatonkenese, Balatonszőlős, Balatonudvari, Balatonvilágos, Csopak, Dörgicse, Felsőörs, Lovas, Mencshely, Örvényes, Paloznak, Pécsely, Tihany, Vászoly, Balatoncsicsó, Monoszló, Óbudavár, Szentantalfa, Szentjakabfa, Tagyon és Zánka. 

Egy kis történelem

Több mint 2200 éve jelen van a szőlőművelés, a borkultúra a Balatonfüred-Csopaki borvidéken. Bizonyítottan hazánk első olyan szőlőművelő települése, melynek ismerjük a nevét, a borvidékhez tartozó Paloznak. A virágzó szőlőtermesztés a török hódoltság idején visszaesett, csökkent a szőlőművelők száma és csökkentek a szőlőterületek is. A 18. század hozta meg az újabb fellendülést: az 1750-es években az országban az elsők között itt alakultak meg a szőlőművelést és borászatot szabályozó hegyközségek. A 19. századra Füred lett a Balaton fővárosa, itt tartották a megye és az ország előkelőségei a báljaikat, ahol bőségesen fogyott a jó füredi bor.

Diszkrét illatú, zamatos borok

A Balatonfüred-Csopaki borok diszkrét illatúak, ugyanakkor zamat- és illatgazdagság jellemző rájuk, mely a Balatonfüred-Csopaki borok eleganciáját biztosítja. Illatukban és ízükben fontos közös vonás az ásványosság dominanciája, és a fülledt aromaanyagoktól való mentesség. Ízükben az érett és komplex savstruktúra dominál, ami a Balatonfüred-Csopaki borok frissességét, üdeségét biztosítja. A Balatonfüred-Csopaki borokra jellemző mandulás utóíz a kóstolást követően hosszan érezhető. 

Miért finomak a terület borai?

• Elsősorban a kedvező környezeti adottságának köszönhetően: a termőtalaj jó víztartó képessége miatt a kritikus nyári időszakban a szőlő fejlődése folyamatos, stresszmentes, így a borban fülledt illatok, valamint éretlen, nyers savak nem jelennek meg. A meleg nyári és a mediterrán anticiklon biztosította hosszú, napos őszi nappalok után a bakonyi szeleknek köszönhető hűvös esték alatt a szőlő gyorsan a fotoszintézis sötét szakaszába lép, ami a szőlő cukortartalom koncentrációjának gyors emelkedéséhez vezet. Ez a páratlan természeti adottság eredményezi a Balatonfüred-Csopaki borok testességét. 
• A Balatonfüred-Csopaki borokra jellemző elegáns savstruktúra és gyümölcsös aroma az erdőkből lezúduló hideg levegőre vezethető vissza. Az évszázadok alatt kiválasztatott hegyoldalakban, amelyeken ma szőlőt termesztenek, az állandó légmozgásnak és az alacsony tőkeformáknak köszönhetően a szőlőfürtökön a pára hamar felszárad, így a gombás megbetegedések kialakulása nem gyakori, a szőlő egészségesen szüretelhető.
• A borok minőségére jelentős hatást gyakorol a hagyományos, helyi pincék építészeti kialakítása is. A terület talajszerkezetének adottságaiból adódóan a helyi pincéknek csak egy része van a föld alatt, így azokban év közben jelentős hőingadozás figyelhető meg. Ennek köszönhetően a tél folyamán a borok lehűlnek, és fahordós ászkolás ellenére is megőrzik üdeségüket. A nyáron 15-19 fokra felmelegedő pincékben természetesen megtörténik a hőre érzékeny, instabil fehérjék kicsapódása. Ennek a természetes folyamatnak köszönhetően a helyi borászok könnyebben stabilizálják a borokat, melyek jobban megőrzik aromagazdagságukat.

E természeti faktorok összessége ötvöződik az itt élő termelők több évszázados, apáról-fiúra szálló tapasztalatával, melyek együttesen jelentik annak a zálogát, hogy az egészséges, érett szőlőfürtökből a Balatonfüred-Csopakra jellemző magas minőségű, testes és tüzes borok születnek.

Ilyen borokat kóstolhatsz a Balatonfüred-Csopaki borvidéken

A borvidék elsődlegesen fehérbortermő terület, a többi környező borvidékkel egyetemben. Ismerősen csengenek a „Csopaki”, vagy „Dörgicsei” olasz rizling nevek, e szőlőfajta tekinthető elsődlegesnek, hagyományosnak. Termesztenek rajnai rizlinget is, traminit, szürkebarátot, rizlingszilvánit. Készül bor juhfarkból – főként Örvényes és a Nivegy-völgy területén –, és az utóbbi években az egyre nagyobb teret nyerő furmintból. A termelők többféle vörösbort is kínálnak, szép, kerek merlot-kat és cabernet fajtákat. Tihanyban legelterjedtebb a kékfrankos kékszőlő-fajta.

FEHÉRBOROK

• Friss, száraz, könnyű fehérborok

Halvány szalmasárga, szalmasárga színű, rendszerint lágy karakterű, de harmonikus fehérborok, élénk savtartalmú, a hordós érlelés nyomait nélkülöző illat és íz világgal. Főbb jellemzőjük a kiegyensúlyozott savtartalom, a könnyű értelmezhetőség, gyümölcsös illat- és ízvilág, bizonyos fajták esetén a szőlőzamat.

• Illatos vagy florális fehérborok

Halványzöld, halvány szalmasárga, erőteljesebb szalmasárga színű, rendszerint, könnyű vagy közepesen testes, száraz, félédes vagy édes, lágy karakterű, de harmonikus illat- és zamatanyagokban gazdag fehérborok. Jellemző a tiszta, intenzív aromatika. 

• Testes, gazdag ízű fehérborok

Szalmasárga, erőteljesebb szalmasárga, halvány aranysárga, aranysárga színű, élénk, gyakran magas savtartalmú, esetenként tölgyfahordós érlelésű, gazdag ízű és szerkezetű borok. Tökéletesen alkalmasak a hosszú tölgyfahordós, majd palackos érlelésre. Fajtajellegüket hosszú évekig megőrzik.

ROZÉ

Halvány rózsaszín, rózsaszín, ibolya vagy lazac (hagymahéj) színű, könnyed, élénk savérzetű, rendkívül gyümölcsös illataromájú, a hordós érlelés nyomait nélkülöző illat és íz világgal.

VÖRÖSBOROK

• Üde, gyümölcsös vörösborok

Halvány rubin, erőteljesebb rubin, sötét rubin színű, egyszerű, gyümölcsös (dzsúszos), fiatalos, minimális tölgyfa és tannin aromájú vörösborok. Főbb jellemzőjük az alacsony alkohol és savtartalom, tiszta, az intenzív gyümölcsös karakter. 

• Közepesen telt és testes vörösborok

Erőteljesebb rubin, rubin, halvány gránát színű telt ízű, részleges vagy intenzívebb fahordóérlelésű borok, melyekben a tölgyfa íz nem uralkodó. Intenzív gyümölcsös karakterű, jellemzően sima, bársonyos szerkezetű vörösborok. 

A cikk megjelenését a Lázár Pince támogatta.

(X)