2005-05-09. Élesztőpástétom a '40-es évekből

Élesztőpástétomot főztem (állítólag a háborúban hús híján ezt ették az emberek, mert olcsó volt és rendkívül finom). Belátom, első hallásra rémisztően hangzik, de ha egyszer valaki megkóstolja, követelni fogja, ezt méltán állíthatom. Elmorzsoltam egy kissé megfagyott élesztőkockát egy mély tálban, majd fél kézzel ráütöttem 3 tojást. No nem azért, mert ilyen ügyes vagyok, hanem azért, mert a másik kezemben a telefon volt, amelyen keresztül anyukám sztep-báj-sztep nyomta a receptet. Habverővel összekevertem a tojást az élesztővel, hozzákevertem 6 evőkanál zsemlemorzsát és 3 dl tejet. Közben megpucoltam és kockára vágtam egy hagymát, és kevés olívaolajon üvegesre pároltam, majd lehúztam és megpaprikáztam. Hozzáadtam a tojásos habarékot, és főzni kezdtem és még 2-3 deci tejet töltöttem hozzá. Megsóztam, borsoztam, jó sok majoránnát és bazsalikomot tettem bele, majd megvártam, amíg (anya megfogalmazása szerint) pufogva főni kezd, és elzártam a gázt. Egy jénaiba töltöttem, paradicsom- és uborkaszeletekkel díszítettem, és a konyhakőre tettem kihűlni.

Másnap persze senkinek sem mondtam meg, hogy mit főztem. Sütöttem egy lenmagos kenyeret (mert nagy-nagy kenyérsütő mester is vagyok), és azzal tálaltam. Mindenki azonnal falni kezdte, még a fiúk is, akik minden reformkajától, zöldségtől és érdekes ételtől irtóznak. Közben találgattak: Húskrém? Májkrém? Kolbászkrém? Nna, mondd már, miből van…!