2006. május 5. Ká trükkös fogyása

- Ezt hogy csináltad? - kérdeztem elképedve, mire Ká szerényen elmosolyodott.
- Nem csináltam semmit. Ugyanazt eszem, mint ti - válaszolta. - Nem is vettem észre, hogy ilyen sokat fogytam - húzta össze vastag, fekete szemöldökét, majd hozzátette - bár most, hogy mondod... a nadrágszíjamat vagy két lyukkal szorosabbra kell húznom.
- Na ne már! Valamit csak másképp csinálsz?! - unszoltam.
- Iszom a búzafű-levet, amit belém adagolsz reggelente - találgatott. - És sokat bringázunk.
- De én is iszom a búzalevet, és én is bringázok... - mondtam kissé csalódottan.
- Megvan! - kiáltott fel hirtelen. - Az üdítők!
- Mi van az üdítőkkel?
- Tudod, hogy már nem kólázom! Helyette napi 2 liter ásványvizet lögybölök magamba. Nem gondoltam, hogy ettől így lefogyok... - mondta, majd hirtelen elvigyorodott, felhúzta immár lapos hasán a pólót, és büszkén billegni kezdett a tükör előtt.
- Mirza, én SOVÁNY LETTEM!

Nos, ennyit a mi kis csodafogyókúránkról. Szívesen követném a kedvesemet, de sosem iszom cukros üdítőket, csak csapvizet és ásványvizet. Akkor miből is vegyek vissza? No mindegy, az ő sikere az én sikerem is, és boldoggá tesz, ha ő boldog.
Amúgy csigalassan, de biztosan én is fogyni kezdtem. Nem diétázom, csak megpróbálok odafigyelni arra, hogy mit és mikor eszem. A szénhidrátokkal csínján bánok, és délután hat óra után nem eszem semmit. Ezenkívül rákaptam a csalánra. A friss csalánleveleket leforrázom, majd öt percig állni hagyom egy üvegkancsóban, fakanállal megkeverem, majd leszűröm, és azon nyomban meg is iszom. Apa és Anya is iszik egy-egy csészével, így egy kancsó hármunknak pont elég. Ká-t azonban még nem tudtam rávenni, hogy megkóstolja a csalánteát. De ami késik, nem múlik.

A vőlegényem amúgy vállalkozó kedvű ember. Tegnap például megkóstolta a hideg tejszínes erdei gyümölcslevesemet, és annyira ízlett neki, hogy rögtön még egy tányérral szedett belőle. Ahhoz képest, hogy egész életében utálta... nem is rossz!
Hozzávalók: 50 dkg mirelit erdei gyümölcs, 2 doboz (kb. 2-3 dl) tejszín, 4 púpozott evőkanál liszt, kb. 5-6 evőkanál cukor (attól függően, hogy milyen savanyú a gyümölcs, fahéj, őrölt szegfűszeg, 2-3 pohár gyümölcsjoghurt (legjobb az epres vagy a málnás), fél rúd vanília, 1 citrom felkarikázva
A tetejére: felvert tejszínhab
Elkészítés:
1.) A mirelit gyümölcsöket egy mély lábasba szórjuk, és felöntjük vízzel. (először inkább kevesebb vizet öntsünk rá, nehogy aztán túl híg legyen)
2.) Rászórjuk a cukrot, a fahéjat és a szegfűszeget, és a bevágott vaníliarudat, majd néhány percig főzzük. (nagyon nem kell forralni, hiszen ezek a gyümölcsök puhák!)
3.) Elkészítjük a habarást: A lisztet egy mélyebb edénybe tesszük és annyi vizet öntünk rá, hogy picit sűrű, de csomómentes palacsintatésztára emlékeztető anyagot kapjunk. Szintén habverővel apránként hozzákeverjük a tejszínt, majd 1-2 merőkanállal rákanalazunk a forró levesből, és simára keverjük. A habarékot végül óvatosan a leveshez keverjük.
4.) Óvatosan rottyantunk egyet a levesen, majd hozzákeverjük a gyümölcsjoghurtokat, és a citromkarikákat. Megkóstoljuk, hogy kell-e még bele cukor vagy fűszer, majd kihűtjük. (Ha kellőképp kihűlt, hűtőbe tesszük tálalásig.)
5.) Felvert tejszínhabbal, frissen tépett citromfű levelekkel tálaljuk.
A levesemnek elképesztő sikere volt. Ká rehabilitálta a gyümölcslevest, és felvetette a kantin VIP listájára. A mindig kritikus apukám is azt mondta, hogy békebeli volt, és Anya szerint is dobogós lett a főztöm.

A leves után padlizsános-lecsós rakott tésztát készítettem. Hozzávalók: 1 nagyobb padlizsán, 2 db hagyma, 2 db paprika, 5-6 db paradicsom, 4 gerezd fokhagyma, 1 kis doboz konzerv kukorica, 25 dkg metélt tészta vagy spagetti, olívaolaj, só, bors, salátafűszer
A tetejére: sajt szeletek
Elkészítés:
1.) Forró sós vízben megfűzzük, és lecsepegtetjük a tésztát.
2.) A padlizsánt lehéjazzuk, vékony szeletekre vágjuk, és a szeleteket sós vízbe áztatjuk.
3.) A zöldségekből lecsót készítünk: A hagymát megtisztítjuk, és (olíva)olajon üvegesre pároljuk. Rátesszük a felkockázott paprikát, paradicsomot, és puhára pároljuk. Adhatunk hozzá egy kis vizet is, hogy még levesebb legyen. Megfűszerezzük sóval, borssal, salátafűszerrel, (én zöldség ízvarázst is használok), és alaposan megrotyogtatjuk. Hozzáadjuk a lecsepegtetett kukoricát, és rányomjuk a fokhagymákat. (Bár én nem így terveztem, Ká a zöldségeim közé kevert egy fél rúd felkarikázott kolbászt is. :o))
4.) Kivajazunk egy kerek sütőformát, szeletenként belesimítjuk a padlizsánt.
5.) A forró tésztát összekeverjük a lecsóval, és a padlizsánszeletekre öntjük. Eligazgatjuk, majd a tetejére néhány szelet sajtot teszünk.
6.) Előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt aranybarnára sütjük.

A nap fénypontja azonban még hátravolt. Szilvi és a bátyám egy halom zacskót hagyott nekünk a szobánk sarkában. Nem is akármivel tömve. Kis cipők, kis kabátok, rugdalózók, parányi ingecskék, játékok, csörgők, előkék és mindenféle babaholmi lapult a zacskók mélyén. Szilvi összegyűjtötte az összes babaruhát, amit Zsigmond és Árpi hordott, sőt a húgától, Orsitól is begyűjtötte a két kis unokahúga ruháit, játékait, és mindent, ami a babázáshoz jól jöhet: babakádat, járókát, babahordozót, stb. Ilyen szép ajándékot keresve sem találhattunk volna!
Ká és én egyesével megnéztük a pici nyuszifüles sapkákat és illatos ruhácskákat, majd szép sorban, selyempapírral kibélelt kartondobozokba hajtogattuk őket. Az egész lakásban édeskés babaillat terjengett, pedig egy baba sem volt a közelünkben. Vagy mégis? Mindketten úgy éreztük, hogy odafentről figyelnek minket, amint a holmijaikat rendezgetjük. Talán már mindannyian egy puha, kövér felhőn üldögélnek, és számolják a hónapokat, amíg otthonra lelünk, összeházasodunk, és lehívjuk őket, ide, a Föld nevű bolygóra. :o)

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>