2007. január 9. Vízkereszt után - I. rész

De menjünk csak szépen sorban, hiszen megígértem, hogy beszámolok a kantin munkásságáról.

A karácsonyi menüt ígéretemhez híven elkészítettem. Elsőként - még huszonharmadikán - megsütöttem Anya bejglijét, mind a hat rudat. Ízre tökéletesen sikerültek, ám valamiért a mákos rudak szétrepedtek. (Pedig direkt követtem a "hidegen tartani, aztán melegen tartani" - szabályzatot.) És mégis. Végül is az ízükön ez semmit nem változtat, de esztétikai szempontból azért nem mindegy. Nem beszélve arról, hogy így nehezebb is felszeletelni a rudakat. No de sebaj, majd egyszer rájövök, mi a repedésmentes bejglisütés titka.

Ezután nekiálltam a pisztrángok bepácolásának, amelyeket a bátyám és Ká előzőleg konyhakészre varázsolt. Ká korábban sosem ügyködött a konyhában, maximum dekorálni segített, ám ezúttal nem volt választása. Történ ugyanis, hogy karácsony előtt egy héttel a tesóm megjelent a halakkal. Letette a zacskót a konyhapultra.
- Remélem, ízleni fog! - mondta mosolyogva, és már indult is hazafelé.
- Óóó, nehogy itt hagyd őket ÍGY! - ordítottam utána kétségbeesetten. Légyszi, légyszi tisztítsd meg őket, ne nekem kelljen velük szerencsétlenkednem! - kérleltem.
- Nem is a te dolgod - válaszolta nevetve, és Ká-ra kacsintott. - A halpucolás férfimunka!
- ???
Ká csak pislogni tudott.
- Tessék? Ne mondd már! - hápogott.
- De bizony! - mondta a tesóm, én pedig hevesen bólogattam.
- Úgy van!
Látva tétova tekintetünket, a bátyám végül megkönyörült rajtunk, Ká kezébe nyomott egy konyhakést.
- Akkor most megtanítalak halat tisztítani...

Így aztán nekem már csak a konyhakész halakkal kellett foglalkoznom. Megmostam, besóztam, állni hagytam, majd bepácoltam őket. Egy estére a hűtőbe tettem, majd másnap baconnel betekertem, és tepsiben megsütöttem őket. Nem mondom, a baconbe tekerés valódi bűvészmutatvány volt, mert a halak rémesen csúsztak, és csattogva zuhantak a kezemből a konyhapultra.
- Édesem, direkt dobálod a halakat? - kérdezte Ká vigyorogva, én pedig egy röpke pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy hozzávágok egyet.
Végül mégis megküzdöttem a feladattal, és a halak a sütőbe kerültek. Miután megsültek, egy hosszúkás porcelántálra szedtem őket, szép sorban egymás mellé "lábtól-fejig". Friss bazsalikomlevelekkel letakartam a fejüket, a törzsükre pedig citromkarikákat helyeztem, majd a tálat a feldíszített asztalra tettem. Sosem volt még ekkora sikerem. :o)

A kaszinótojásokat és a franciasalátát 24-én reggel készítettem el, a díszítést pedig Ká vállalta. Egy ovális tálat kibélelt fejessaláta levelekkel, erre öntöttük a franciasalátát. A franciasaláta tetején elrendezte a megtöltött tojásokat, majd a tál két sarkába két álló tojást helyezett. (Ezeket az aljukon keresztül töltöttem meg.) Paradicsomból kalapot készített nekik, amit fogpiszkálóval rögzített, és tartármártással fehér pettyeket varázsolt a tetejükre. A fekvő kaszinótojások tetejére pirosaranyat pötyögtetett, közéjük pedig félbe vágott uborka- és paradicsomkarikák kerültek. A tál nemcsak finom, de gyönyörűséges is lett, és ha eltekintünk attól az aprócska malőrtől, hogy Apát szájon szúrta az egyik fogpiszkáló (amiről elfelejtettünk szólni), ezt a fogást is sikeresnek könyvelhetjük el.

A karácsony nagyon szép volt, a műfenyőnkkel pedig mindketten elégedettek voltunk. Tíz perc alatt összeraktuk, és utána nem győztünk gyönyörködni benne. :o) Úgy tűnt, mindenkinek (így remélhetőleg a cipősdobozos gyerekeknek is) sikerült olyan ajándékot adnunk, amivel valóban örömet okoztunk, és mi is nagyon sok szép meglepetést kaptunk. Ká felhúroztatta az öreg gitáromat, amely az ajándékok között a fa alatt álldogált. Ébenfekete testén megcsillant a gyertyafény, s egy pillanatra úgy hallottam, mintha halkan megpendült volna. Végre, hogy újra rádtaláltam.

A következő napok békében, nyugalomban, családi körben teltek. Sokat aludtunk, délutánonként nagyokat sétáltunk a környéken, és szinte minden este hajnalig beszélgettünk. Nem kellett rohanni, nem ment a vonat, nem voltak határidős feladatok. Évek óta nem voltunk ilyen nyugalomban, mint most. Karácsony első napján a felhők különös alakot rajzoltak az égre. Angyal szállt a földre...

A folytatást holnap olvashatjátok! :o)

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>