A világhírű magyar konyha

Ha olyan valakit kérdezünk, aki járt is már hazánkban, mondjuk eltöltött két hetet Budapesten és a Balatonnál, milyen emlékei vannak éttermeinkről, általában azt válaszolja, eleinte nagyon élvezte, ízletes, nagy adagok. 3 nap után már kezdett kissé unalmassá válni, hogy vagy rántott húst kaptunk, vagy valamilyen paprikás szószban úszó húst sült krumplival vagy rizzsel. A mindennapi palacsintát vagy rétest az utolsó napokban már nem ettük meg, mégis 3 kilóval gyarapodva tértünk haza, kezdhettünk fogyózni.

Itthon gyakran emlegetünk világhírű magyarokat, akiket külföldön bizony alig-alig ismernek. Az igazi világhíres magyarok mindenekelőtt Puskás Ferenc, aztán Gábor Zsazsa (ennyiszer válni és újból jól férjhez menni nagy teljesítmény!), és Molnár Ferenc (nem a Liliom vagy egyéb nagy színművei híresek, hanem a Pál utcai fiúk, mindenki kedvenc gyermekkori olvasmánya még a Harry Potter előtti időkből).

Akiket viszont mi nagynak gondolunk, máshol legfeljebb szűk intellektuális körben ismertek. Mai művészetünk nagyjai közül például a csodálatos hangú Sebestyén Márta az Angol beteg számtalan Oscarja ellenére szinte ismeretlen, a filmből legfeljebb a főszereplők ismertek. Vagy a számtalan külföldi díjjal kitüntetett írónk, Esterházy Péter hallatán is legfeljebb a gyermekkorában innen elvándorolt és neves amerikai forgatókönyv íróvá lett (Zenedoboz, Elemi ösztön) Joe Esterhas neve ugrik be.

Vagyis még az igazi értékeink is jórészt ismeretlenek külföldön. A konyhánk pedig, amivel manapság nem nagyon büszkélkedhetünk, még inkább.