A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez a nap, Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, s kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg az egész éves bérüket, és hozzá ráadásként egy-egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. Ezen a napon kóstolták meg az újbort, és vágtak le először tömött libákat.
Márton napja a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett. Ezen a napon manapság is rendszeresek a lakomák, ahol az asztalról nem hiányozhatott legalább egy libahúsból készült fogás - például libaleves, libasült párolt káposztával - és persze az újbor sem: hagyomány szerint november 11-én kezdik meg a hordókat a gazdák, s a libalakoma mellé fogyasztják az év első újborát.
A libából a leggyakrabban a combját és a melle húsát fogyasztjuk, esetleg ludaskásaként az aprólékot. Na, meg persze a máját, a háját, azaz a töpörtyűjét és a zsírját. A hízott libamáj és a töpörtyű is nagyon finom, a Márton-nap mégis inkább a liba húsáról szól.
A liba - vagy régebbi nevén a lúd - a barna húsú szárnyasok körébe tartozik, csakúgy, mint a kacsa vagy a gyöngytyúk. Sötét színű, rostos húsuk zsírosabb, mint a fehér húsú szárnyasoké, és jellegzetes szaggal rendelkeznek, ezért a belőlük készült ételeket erősebben fűszerezzük.
Tippek, trükkök, praktikák:
Amit a libahúsról tudni érdemes
Márton-napi libasült párolt lila káposztával
Hozzávalók:
Elkészítés:
Márton-napi ludaskása
Hozzávalók:
Elkészítése:
Libamáj zsírjában sülve
Hozzávalók:
A libamájhoz:
A körethez:
Elkészítése:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.