Egzotikus csók és gyilkosság 47.

Móse a bokájához dörgölőzött, Hannah pedig
egy karton vaníliafagyit vett elő a mélyhűtőből, s
egy keveset az egyik desszertes tálkába kanalazott.
Bevitte a nappaliba, a dohányzó asztalra tette, és
megütögette az asztallapot. Mósét nem kellett két-
szer invitálni. Megszaglászta a jeges, fehér kupacot,
aztán a nyelve hegyével ízlelgette. Bizonyára meg-
lepte őt a hideg, mert felemelte a fejét, bámulta egy
darabig, aztán nekiveselkedett egy második nyalin-
tásnak.

Miközben Móse az izgalmas, új étel felfedezésé-
vel foglalatoskodott, Hannah ledobta magát a dí-
ványra és a telefonért nyúlt. Doktor Hollandet kel-
lett felhívnia, hogy igazolja, szerda reggel Boyd
Watson megjelent a találkozójukon.

Öt perccel később Hannah megkapta a választ.
Az egészségbiztosító munkatársaként jelentkezett,
és a recepciós közölte vele, hogy Mr. Watson reggel
hét órakor megjelent a rendelőben, és a szokásos
ötven percig tartózkodott odabent.

– Nem tudom, hogy most fellélegezzek vagy
mérgelődjek – avatta bizalmába cicaszobatársát
Hannah. Boyd Watson nem gyilkos, és továbbra is
szabadon ütheti-verheti Danielle-t, amikor csak
kedve tarja.
Ámde még mindig ott van az a fénykép, amelyet
Norman anyja Del Woodley dolgozószobájában ké-
szített – az autókölcsönző dossziéjával. És a Wood-
ley ugyancsak W-vel kezdődik. Hannah kiment a
konyhába egy újabb diétás kóláért, és a bérautón
törte a fejét, amelyet valaki a Woodley családból
használt. Azt nem tartotta valószínűnek, hogy akár
Judith, akár Del egy jellegtelen fekete kisautót vett
volna bérbe. Mi a csudának, amikor tele van a gará-
zsuk luxuskocsikkal. Csakhogy ott volt még Benton,
és az ő neve azért nem kerülhetett föl a MiniRent
igazgatójának listájára, mert a jogosítványában még
a keleti parti címe szerepel. Benton bérbe vehetett
egy kisautót, hogy azzal vezessen a reptérről Lake
Edenbe. Igaz, hogy Andreának és Billnek azt mond-
ta, hogy a repülőtéri busszal jött be a városba, de at-
tól az még nem szükségszerűen igaz.

Hannah felvette a kagylót, és a minneapolisi re-
pülőtér buszjáratának számát kérte. Egyetlen autó-
busz közlekedett Lake Edenbe, ami egy kicsit meg-
könnyítette a dolgát. Elpróbálta, mit fog mondani,
hogy megszerezze a szükséges információt. Amikor
Andreát figyelte, miközben az a szállodai portással
beszélt, rájött, hogy az égvilágon minden informá-
cióhoz hozzá lehet jutni, ha a vonal túlsó végén lé-
vő személy segítőkész. Beütötte hát a repülőtéri
buszjárat irodájának a számát.

– Expressz repülőtéri buszjárat, Tami.
Hannah grimaszt vágott a bárgyún vidám hang
hallatán. Miért kell a vállalatoknak állandóan olyan
lánykákat felvenniük, akik úgy beszélnek, mintha
Disney Landben dolgoznának?

– Jó napot, Tami. A segítségére volna szükségem.
A főnököm, Mr. Woodley szerda délután a repülőté-
ri busszal utazott Lake Edenben, és nem találja az
aktatáskáját. Arra kért, próbáljam megtalálni, és azt
szeretném tudni, megtalálta-e a sofőrjük a járaton?
– Nem hinném. A sofőrjeink minden egyes fordu-
ló után ellenőrzik az elhagyott tárgyakat, és nem lá-
tok aktatáskát a talált tárgyak kosarában.
– Ajjaj – sajnálkozott Hannah. – Lehetséges, hogy
valaki az irodájukból feladta neki postán, csak még
nem érkezett meg?
– Általában nem teszünk ilyet, de bent van két
sofőrünk, úgyhogy rögtön megkérdezem tőlük.

A kétórás, a négy órás vagy a hatórás busszal uta-
zott?
Ez fogas kérdés volt, de Hannah gyorsan feltalál-
ta magát.
– Meg kellett volna kérdeznem Mr. Woodley-tól,
de épp most ment el, és erre nem gondoltam. Van
valamilyen módja, hogy ellenőrizzék nekem?
– Nem gond. Az utas neve tehát Woodley?
– Pontosan – felelte Hannah, és lebetűzte neki. –
Benton Woodley.
– Egy kis türelmét kérem. – Rövid szünet után ze-
ne szűrődött ki a kagylóból, majd nemsokára ismét
Tami vidám hangja hallatszott: – Mr. Benton Wood-
ley a kétórás járatunkon utazott. Ellenőriztem a so-
főrnél, de azt mondja, hogy egy tollon és egy mo-
nogramos zsebkendőn kívül semmi mást nem talált.
Esetleg a repülőtársaságnál kéne érdeklődnie.
– Jó ötlet, köszönöm Tami, igazán nagyon köszö-
nöm a segítséget. – Hannah a hallottakon tűnődött.
Móse felugrott az ölébe, érdes nyelvével a karját
nyalogatta, nyilván megérezte, hogy rosszkedvű, és
meg akarta vigasztalni. Hannah szórakozottan si-
mogatta a cicát, és a gyilkosságok időpontján rágó-
dott. Az a tény, hogy Benton a kétórás reptéri busz-
járaton ült, még nem zárja ki, hogy ő legyen a
gyilkos. Az előző éjszaka megérkezhetett repülővel,
bérelt egy kocsit a MiniRenttől, eljött Lake Edenbe,
hogy megölje Maxet és Ront, majd visszahajtott a
repülőtérre, ott leadta az autót, átsétált a busz meg-
állójába, és felszállt a kétórás járatra, hogy alibit
biztosítson magának. De miért akarta volna Benton
megölni Max Turnert? Évek óta haza se látogatott
Lake Edenbe, és Hannah tudomása szerint sosem
váltottak néhány szónál többet Maxszel.

Hannah-nak pörgött az agya. Arra gondolt, fel-
hívja a MiniRentet, hogy kiderítse, bérelt-e Benton
autót. De jobb volna, ha ezt Billre hagyná. Ő isme-
ri az igazgatót, és sokkal gyorsabban megszerzi tő-
le az információt. Hannah tárcsázta Bill számát, s
közben hamarjában végiggondolta, miről kell be-
szélnie vele. Először is az autókölcsönző dossziéjá-
ról a fényképen, és persze arról, hogy gyanakszik
Bentonra. Billnek erről fogalma sincsen. Aztán ott
van még Boyd Watson, akit nyugodtan kihúzhat a
gyanúsítottak listájáról. Danielle fájdalmas titkáról
egyelőre nem beszél. Majd amikor Bill a teljes fi-
gyelmét erre tudja fordítani, akkor kitalálják, ho-
gyan tanítsák meg kesztyűbe dudálni a Sirályok
edzőjét.

– Bill? Van némi információm a számodra… A
francba! – dühöngött Hannah, amikor rájött, hogy
az üzenetrögzítővel beszél. Bill nem ült az asztalá-
nál. Amikor megszólalt a sípszó, Hannah majdnem
lecsapta a kagylót, de a jobbik esze megakadályoz-
ta ebben. – Bill? Hannah vagyok. Watson edzőt ki-
húztam a gyanúsítottak listájáról. Van alibije. Vi-
szont emlékszel azokra a képekre, amelyeket Del
Woodley dolgozószobájában csináltunk? Norman
áthozta őket ebédidőben, és az egyiken egy
MiniRent feliratos dossziét találtam. Arra gondol-
tam, hogy biztosan Benton bérelt kocsit. Judith be-
lehalna, ha egy kisautót kéne vezetnie, Delnek meg
ott van a flancos Mercedese. Max naptárában a W
akár Woodley-t is jelenthet, de nincs indítékom. Kö-
rülszaglászok, hogy mi mást találok Woodley-ékról.
Hannah felsóhajtott, letette a kagylót, lelki sze-
mei előtt a seriffiroda előcsarnokában látta Billt,
amint tucat számra tömi magába az ő nyílt napra
sütött sütijeit, és elvegyül az emberek között, akik
azért mentek oda, hogy megnézzék az új járőrautó-
ikat. Nyilván átkozottul jól érzi magát, miközben ő
itt ücsörög a nyomokon tipródva, amelyek nem ve-
zetnek sehová, és gyanúsítottakon, akik úgy tűnnek
el, mint hóember a napsütésben. Arról volt szó,
hogy segít Billnek, nem pedig arról, hogy ő végzi el
az összes anyaggyűjtést. Végtére is ki töri össze ma-
gát azért, hogy detektív legyen?

A telefon csörgése zökkentette ki borongós han-
gulatából. Billre számított, de az anyja volt.
– Jaj, de örülök, hogy elcsíptelek, Hannah. Olyan
elképesztő híreim vannak.
– Igen, anya – Hannah eltartotta fülétől a kagy-
lót. Amikor Delores izgatottan beszél, a vonal túlsó
végén lévő megsüketülhet tőle.
– Itt vagyok a Plázában Carrie-vel. Új elem kell
az órájába. Sosem fogod kitalálni, mit láttunk eb-
ben a pillanatban az ékszerésznél. Na, mit gon-
dolsz, mi volt az?

Hannah egy fintort vágott. Maholnap harminc-
éves, és az anyja még mindig kitalálósdit játszik
vele.
– Sosem találom ki, anya. Jobb lesz, ha elmondod.
– Del Woodley gyűrűje!
– A gyűrűje? – Hannah nem értette, mi ebben
olyan meglepő. Mindenki az ékszerészhez viszi a
gyűrűjét, ha meg kell javíttatnia.
– Eladásra volt kitéve egy üvegdobozban. És az
ékszerész húszezer dollárt kér érte.
– Húszezer dollárt? – Hannah levegő után kapko-
dott.
– Egy platinába foglalt nagy gyémántért egyálta-
lán nem csillagászati ár. De miért adják el Del
Woodley gyűrűjét?
– Dunsztom sincs róla. – Hannah egy pillanatig
rágódott a kérdésen, de valóban nem volt értelme.
– Biztos vagy benne, hogy Del Woodley gyűrűje az?
– De még mennyire! Megcsodáltam a tavalyi par-
tin, és észrevettem egy apró karcolást a karikán.

A gyűrűn, amelyet most láttunk az ékszerésznél,
ugyanez a karcolás van. Akarod tudni, mit gondolok?
– Persze – felelte Hannah, Delores amúgy is el-
mondja a véleményét.
– Szerintem Del pénzügyi problémákkal küszkö-
dik. Ez az egyetlen ok, amiért megválna a gyűrűjé-
től. Ő maga mondta, mennyire imádja.
– Igazad van, anya! – Hannah elmosolyodott. Ez
a hír mindenféle izgalmas lehetőséget tárhat fel. –
Kiderítetted, milyen régóta van ott a gyűrű?
– De még mennyire! Az ékszerész azt mondta,
idestova hat hónapja.
– Megerősítette, hogy ez Del gyűrűje?
– Nem, drágám. Azt mondta, bizalmasan kezeli a
bizományba átvett drága ékszerek tulajdonosainak
kilétét.
Miközben Delores részletesen ecsetelte az éksze-
résszel folytatott beszélgetését, Hannah eltűnő-
dött. Ami az estélyt illeti, Woodley-ék nem kímél-
ték a pénztárcájukat, bár ez semmit sem jelent.

Judith hiú volt, az a típus, aki ad a külsőségekre.
Ha Del vállalata bajban volt, kölcsönözhetett pénzt
Maxtől. És amennyiben Max korábban akarta be-
hajtani a kölcsönt, ahogy azt Norman szüleivel és
számos más emberrel megtette a városban, Del
Woodley-nak tökéletes motivációja volt, hogy meg-
gyilkolja őt.

– Igazam van, Hannah – folytatta Delores. – Tu-
dod, milyen jó megfigyelő vagyok az apró részlete-
ket illetően. Beugrottunk az antik boltba is. Emlék-
szel azokra a gyönyörű desszertes tálkákra,
amelyeket tőlem kaptál?
– Igen, anya. – Hannah a tálkára pillantott,
amelybe Mósének tálalta fel a fagylaltot. – Vigyázz,
amikor elmosod őket. Én csak húsz dollárt fizettem
a készletért egy aukción, de kettő volt belőlük a ki-
rakatban, és ötvenért adják darabját.
– Tényleg? – Hannah-nak jókedve támadt. Vajon
mit szólna Delores, ha megemlítené, hogy Móse
épp most fejezte be a falatozást az egyik ötvendol-
láros desszerttálkából.
– Rohannom kell, Hannah. Carrie új ágyneműt
akar vásárolni, és egyébként is már egy csomóan
várnak erre a telefonra.
– Igazán örülök, hogy felhívtál, anya – mondta
Hannah, és ezúttal komolyan is gondolta.

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság