Egzotikus csók és gyilkosság 54. - Epilógus

Jobb kedvre derült, amikor ismét csatlakozott az
asztaltársasághoz. Élénk beszélgetés folyt, és renge-
teget ugratták egymást. Hannah arra gondolt, hogy
gyakrabban kéne vendégeket hívni a családi össze-
jövetelekre.

Miközben a desszertet ették és kávéztak, Delores
sokszor rákacsintott. Hannah visszakacsintott, s
közben arra gondolt, hogy nincs veszélyben a régi
jó Nike cipő.

A legkevésbé a randizás járt az eszében amikor
kiment a konyhába, hogy bevigye a második tálca
Rácsos citromos szeletet, és meglepődött, amikor
ott találta Normant.
– Szia! Csak nem sütit eszel sutyiban?
– Dehogy – Norman nagyon komoly ábrázattal
ingatta a fejét. – Csak az alkalomra vártam, hogy
négyszemközt beszélhessek veled. Szerettem volna
megköszönni a kölcsönszerződést. Anyám is hálás
lenne, ha tudna róla.
– Nincs mit megköszönnöd, Norman. Egyszerűen
nem akartam, hogy bárki más lássa, úgyhogy egy-
szerűen… nos…
– Elvetted? – Norman nevetve adta szájába a szót.
– Pontosan – nevetett Hannah.
– Velem vacsoráznál péntek este? Kimehetnénk
arra a pecsenyesütő helyre, ott a tónál. Beszélnem
kell veled. Magánügyről van szó, az anyámmal kap-
csolatos.
– Persze. – Hannah gondolkodás nélkül válaszolt.
– Az remek lesz, Norman.

Hannah-nak csak akkor esett le a tantusz, amikor
visszaült az asztalhoz, hogy Delores a fogadás felét
már megnyerte. Norman vacsorázni hívta, és ez bi-
zony randinak számít. Mike felé sandított. Az szóba
sem jöhet, hogy Mike randit kérjen tőle. Mégsincs
veszélyben a kedvenc cipője.

A vacsorának tíz óra tájt lett vége. Billnek és
Mike-nak reggel nyolckor jelentkeznie kell a mun-
kahelyén, Normannak pedig korán érkezik az első
betege. Kikísérték Delorest a kocsijához, Hannah
azonban még maradt, hogy segítsen Andreának le-
szedni az asztalt. Miután rendet raktak, és Bill kitet-
te a ház elé a szemetes edényeket, levette a fogadás
tárgyát képező edzőcipőt, belebújt a csizmájába, el-
köszönt a húgától és a sógorától, s a puha fehér hó-
ban a furgonjához indult.

– Hannah?
– Szia, Mike. – Hannah meglepődött a kocsijának
támaszkodó Mike Kingston láttán. – Azt hittem,
már elmentél.
– Még nem. Beszélni akartam veled.
A férfi hangja feszültnek tűnt, és Hannah össze-
ráncolta homlokát.
– Persze, miről volna szó?
– Tetszel nekem, Hannah.
Hannah zavarba jött.
– Én is kedvellek, Mike.
– És szeretnélek jobban megismerni.

Hannah már gyanította, hogy mégiscsak megtör-
ténik az, amire egyáltalán nem számított.
– Én is szeretnélek jobban megismerni.
Mike-nak felderült az arca.
– Hát ez megnyugtató. Csak most költöztem ide,
és nem tudom, mit szokás errefelé csinálni a hétvé-
geken, de ha előrukkolnék valami jóval, eljönnél
velem szombat este?
Hannah annyira elképedt, hogy tátva maradt a
szája.
– Vagyis, randira hívsz szombat estére?
– Igen így pontos. Ugye lehet kezdeni valamit
olyankor Lake Edenben?
– Hát persze. – Egy szemhunyásnyi időre szatén-
lepedők és tollpárnák képe futott át Hannah agyán,
de határozottan kiverte őket a fejéből. Csak hát ez
a Mike olyan jóképű és szexis, ő pedig annyira…
Mike ismét elmosolyodott.
– Azt hiszem jobb lesz, ha nekivágok az ország-
útnak. A reggel hat óra nagyon korán van.
– Hat? – Hannah igazán elcsodálkozott. – Én azt
hittem, csak nyolckor kell jelentkeznetek az iro-
dában.
– Így igaz, de van egy tornaterem a házban, ahol
lakom, és szeretek edzeni reggelenként. Akarod,
hogy kövesselek hazáig?

Hannah egy újabb képet hessegetett el az agyából.
– Miért akarsz hazáig követni?
– Ennek sok oka lehet, de ebbe most inkább ne
menjünk bele. Csupán aggódom a biztonságod mi-
att. Egyedül vagy és sötét van.
– Tökéletesen biztonságban leszek, Mike. Ez itt
Lake Eden. Itt nem történnek bűntények.
– Szerinted egy kettős gyilkosság nem bűntény?
– nevetett Mike.

Hannah is nevetett, bár rajta csattant a poén.
– Igazad van, de ez volt az a kivétel, ami erősíti
a szabályt. Minden rendben lesz, te csak menj haza,
és aludj jól.
– Úgy lesz. – Mike a kocsijához ment, beszállt,
beindította a motort, majd letekerte az ablakot. –
Holnap felhívlak a munkahelyeden, és megbeszél-
jük, hánykor találkozunk.
– Egész nap ott leszek. – Hannah a férfi után in-
tegetett. Már a Suburban volánja mögött ült, amire
leülepedtek benne az utolsó szavai. Épp most ment
bele egy randiba Mike Kingstonnal.
– A pokolba is! – Hannah homlokráncolva nyúlt
az anyósülésre dobott edzőcipőért. Kiszállt a teher-
autóból, a kukákhoz masírozott, amelyeket Bill ki-
tett a ház elé, és remélte, hogy Delores méltányolni
fogja ezt a tettét. Randizni fog Normannel és ran-
dizni fog Mike-kal. Mindketten randevút kértek tő-
le, mielőtt véget ért az este, és ő még soha életében
nem csalt, ha fogadást kötött.

Két randi egy este – egyáltalán nem rossz! Han-
nah széles mosollyal felemelte a kuka tetejét, és egy
laza mozdulattal beledobta kedvenc kiszolgált
edzőcipőjét.

Rácsos citromos szelet

Hozzávalók 1 adaghoz (kb. 24 kocka):
20 dkg vaj
3 tojás
10 dkg cukor
1 citrom reszelt héja
2 citrom leve
40 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor
4 db nagyobb alma
20 dkg porcukor

Olvaszd meg a vajat és keverd össze a tojások sárgájával.
Add hozzá a cukrot, a citromhéjat és 1 citrom levét.
Dolgozd simára, majd add hozzá a lisztet, a sütőport és
keverd egyenletes masszává. A tésztát vedd kétfelé. Az
egyik felét kinyújtva tedd a tepsi aljára és 180 ºC-ra
előmelegített sütőben süsd 7–8 percig. Az almákat
hámozd meg és reszeld le, a tojásfehérjét 20 dkg por-
cukorral és 1 citrom levével verd kemény habbá.
A félig megsült tésztán oszd el a reszelt almát, és simítsd
el rajta a habot. A maradék tésztából formálj rudakat és
rácsosan rakd a tetejére. Tedd visza a sütőbe és 180 ºC-
on süsd 15 percig, amíg a hab aranybarnára sül. (Várd
meg amíg kihűl, akkor lehet szépen szeletelni.)

Ezt a sütit arra a pizza-partira vittem, amikor Mike
Kingston Lake Edenbe költözött, Bill pedig megol-
dotta a kettős gyilkosság esetét, és előléptették. (Jó
sógornő vagyok, az érdem minden morzsáját neki
adtam.)

- Vége -

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

Keresd a Hannah Swensen sorozat további történeteit! Megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság