Sokáig csak szemezgettem a szép szeletekre vágott borjúlábszárral, vagy olaszosan "osso bucco"-val, azaz lyukas csonttal. Akár mennyire is csorgattam a nyálam a húsos vitrin előtt ezért a gyönyörű húsért, valahogy midig inamba szállt a bártorság. Féltem, hogy elrontom, és akkor vége az álomnak. Még nem volt szerencsém sehol elkészítve találkozni vele, ezért még ez is nehezítette a dolgomat.
Most nem bírtam tovább, és szerintem Józsi, a hentes sem. Látva a vágyakozásomat megkérdezte, hogy adhat-e az a borjúlábszárból? Nos, hmmm… szóval… kb. ennyit bírtam kinyögni, miközben a húst bámultam. Józsi elkezdte velem megosztani, hogy ő hogyan szokta elkészíteni, illetve, hogy több irányzata is van az osso bucconak. Józsit hallgatva, lelki szemeim előtt láttam az asztalon gőzölögni, szinte éreztem az illatát. És, igen: vettem a szeletelt lábszárból, két szép szeletet, és elkészítettem Józsitól ihletet merítve, az én szám íze szerint. Naggggyon finom lett!!!!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.