Kedvencünk, a kapor

Kapor és a múlt

A kapor sokfelé őshonos. Megtalálható Dél-Oroszországban, Nyugat-Afrikában és a mediterrán térségben is. S nem csak hogy sokfelé fellelhető, hanem igen régóta rendelkezésre áll, feltételezések szerint már 5000 évvel ezelőtt is készültek kapros fogások, illetve a kapor gyógyító erejével kúráltak különféle betegségeket.

A kaprot már az ókori egyiptomiak is ismerték és használták. Főleg nyugtató gyógyszerként és afrodiziákumként tekintettek rá, de afféle boszorkányűző képességet is tulajdonítottak neki, ami a későbbiekben is visszatérő eleme volt a kapor-kultúrának. Még a középkorban is divat volt a házak bejárata fölé vagy a csecsemők bölcsője mellé kaprot tenni, hogy távol tartsa a boszorkákat és az ártó szellemeket. Azt is tudni vélték, hogy a kaporból és kapormagból főzött tea segítségével a boszorkányokat meg lehet fosztani a bűverejüktől. A középkori Angliában bevett szokás volt a biztonság kedvéért zacskóba varrt kapor-talizmánt hordani, sőt a Balti-államok területén a kaprot szerelmi bájitalokhoz is felhasználták.

A görögök ennél csak egy kicsit józanabbul ítélték meg a kaprot, náluk a gazdagság és a jószerencse jelképe volt ez a növény. Hippokratész azonban – az egyiptomiakhoz hasonlóan – felfedezte a kapor gyógyító erejét, és többek között szájvizet készített belőle.

Rómában a háborús hősök számára nem csak babérból fontak koszorút, hanem alkalom adtán kaporból is, a növény gyógyító szerepével is tisztában voltak: a különféle égési sérülések gyorsabb, jobb gyógyulását elősegítendő égetett kapormagot használtak. Sőt a gladiátorokkal is előszeretettel etetettek kaprot, hogy rendben tartsák az emésztésüket, valamint erőssé és mozgékonnyá váljanak.

A kapor megjelent a Bibliában is, majd a különféle gyógynövényes könyvekben kapott szerepet, de a XVII. században már fűszerként is találkozunk vele egy angol szakácskönyvben. Nem meglepő módon a kapor a savanyúságok fűszerezése kapcsán jelenik meg itt.

A kapor a - Nagy Károly által megrendelt, közel 120 fejezetes - Capitulare de Villis-ben is megjelenik, a gyógynövények sorában, sőt maga Nagy Károly is előszeretettel alkalmazta a kaprot a különféle banketteken, mint a csuklás biztos ellenszerét.

Kapor, a sokoldalú gyógynövény

Kaporral azonban nem csak védekeztek az ártó szellemek ellen és ízesítették az ételüket, hanem a növény illóolajának felhasználásával elcsitították a csecsemőket vagy épp ébren tartották – pl. a mise alatt – a kisebb-nagyobb gyerekeket. A kapor illóolaja ugyanis kis mértékben serkenti a szervezetet, nagyobb mennyiség esetén viszont altató hatással bír, sőt a csecsemők számára ideális szélhajtó, mivel kíméletesen szünteti meg a puffadást.
A kaporban lévő illóolajak megakadályozzák a baktériumok elszaporodását, a kapor alkalmas a sebek fertőtlenítésére, erős antioxidáns hatásának köszönhetően védi a szervezetet, csökkenti a bélben történő gázképződést, enyhíti a hányingert, segíti az emésztést, jótékony hatással van a rossz leheletre, megoldást kínál a csuklásra, finoman vízhajtó és húgyúti fertőzések esetén is enyhít a tüneteken. A kapormagot annak idején még kolera ellen is bevetették.

A kaporban található kalcium, kálium, mangán, vas, foszfor, cink és magnézium, továbbá viszonylag maga C-vitamin tartalommal bír, de emellett tartalmaz még A-vitamint, B1-, B2-, B3-, B6-, E-vitamint is.

Kapor a konyhában

Kapor vásárlásánál igyekezzünk friss fűszernövényt venni. A frissen vásárolt kaprot a felhasználás időpontjától függően – hogy megőrizze frissességét – beleállíthatjuk egy pohárnyi vízbe, illetve papírtörlőbe lazán beleforgatva betehetjük a hűtőszekrénybe is.

Ha nincs lehetőségünk friss kaprot venni, akkor választhatunk szárított vagy fagyasztott kaprot is, sőt mi magunk is tehetünk el télire a fagyasztóba kaporkockákat. Ehhez semmi másra nincs szükségünk, csak egy jégkocka készítőre, nagyobb adag friss kaporra és egy kevés vízre. Az összevágott kaprot beleszórjuk a jégkockakészítő mélyedéseibe, majd vizet töltünk rá, és a mélyhűtőbe téve kifagyasztjuk. Az így kapott intenzív ízű fűszerkockát aztán már csak hozzá kell adni az adott ételhez.

Ha szárított kaprot tartunk otthon, akkor azt minden esetben jól záródó edényben, hűvös, fénytől védett helyen tároljuk, hogy minél jobban megőrizze az aromáját.

Az erős ízű fűszernövényt évszázadok óta használják, hogy fokozza a zöldségek, húsok, mártások és a tenger gyümölcseinek ízét. A kapor nagyon jó fűszere a legtöbb halnak, kifejezetten kellemes társa a csirkehúsnak, báránynak és a borjúnak, a zöldségek esetében többek között az uborka, a zöldbab, a cékla, káposzta, karfiol, sárgarépa, póréhagyma, krumpli és paradicsom méltó társa.

A különféle mártások, levesek, raguk mellett a kapor a savanyított fogásoknak is igazi partnere, nem csak ízét adja a különféle savanyúságokhoz, hanem gátolja a baktériumok szaporodását, ezért is hasznos felhasználni a mindenfajta házi savanyúságokhoz.

Kaporral nagyon finom mártásokat készíthetünk, amelynek alapja lehet paradicsom, majonéz, krémsajt vagy épp tejföl. Ezeket a mártásokat felhasználhatjuk húsokhoz, zöldségekhez, különféle snackekhez, de salátaöntetként is megállják a helyüket. A kapros salátaöntetekhez nyugodtan adjunk egy kevés jó minőségű ecetet.

A különféle cukkinis és tökös fogások sem nélkülözhetik a kaprot. Egy cukkinis tócsnihoz szinte kötezően jár a kapros tejföl, a tökfőzelék pedig elképzelehetet kapor nélkül.

A káposztafélékhez is jól illik a kapor. A nyári lucskos káposzta vagy a tartalmasabb, téliesebb töltött káposzta is kaprosan az igazi.

A legegyszerűbb és nagyon finom megoldás, ha a vékonyra gyalult és kinyomkodott uborkát némi joghurttal elkeverjük, finoman sózzuk, majd sok, frissen vágott kaporral megszórjuk. Magában is kitűnő, de főételek mellé vagy akár szendvicskrémként is kiváló, ha hígabban készítjük, máris készen van a hideg uborkaleves. Ugyancsak jó megoldás, ha a bevált tojássalátát, a tojáskrémet kaporral ízesítjük. A kicsit fullasztó krémen sokat lazít a rendkívül kellemes, nagyon zöld íz.

Frissen vágott kaporral szinte bármilyen halat, tengeri herkentyűt megszórhatunk, nagyon kellemes ízkombinációt alkotnak.

Kaporleves

Hozzávalók:
5 dkg vaj
3 csokor friss kapor
3/4 liter húsleves
25 dkg tejföl
2 evőkanál finomliszt
cseppnyi almaecet
só

Elkészítés: A kaprot alaposan megmosom, majd felaprítom. Egy lábasban megolvasztom a vajat, majd a kaprot megfuttatom. Húslevessel felöntöm. Egy tálba kimérem a tejfölt, hozzáadom a lisztet, és egy villával csomómentes habarást készítek. Ezt levessel lazítom, majd a lábasba öntöm. A levest picit sózom, és egy leheletnyi ecettel savanyítom. Pirított zsemlekockával tálalom.

Kapros-tejfölös lecsó

Hozzávalók:
1,5 kg fonnyadt édes paprika
5 nagyobb paradicsom
3 dl tejföl
1 csokor kapor
só
10 dkg zsírszalonna
2 fej vöröshagyma

Elkészítés: A szalonnát apró kockákra vágom, majd egy nagyobb edénybe teszem, és a zsírját kisütöm. Amíg készül a szalonna, addig vékony félholdakra vágom a hagymát, és a paprikákat is csumázom, felkarikázom.
Ha már jó ropogós a szalonna, akkor hozzáadom a hagymát, majd kis idővel később a paprikát, és kb. 1 dl vízzel felöntve fedő alatt párolom. Amikor már összeesett a paprika, hozzáadom a paradicsomot.
Végezetül sózom, tejföllel elkeverem, és a finomra vágott friss kaprot hozzákeverem.
Nokedlivel tálalom.