Sülve, főve, sülve-főve: így lesz tökéletes a szilvalekvár!

A szilvalekvárt főzhetjük, süthetjük vagy akár kombinálhatjuk is ezt a két módszert.

A főzéssel készített szilvalekvár általában több cukort tartalmaz, színe élénkebb, állaga krémesebb, lágyabb.

A sütéssel készített lekvárok jelentős részében nincs hozzáadott cukor, csupán az érett gyümölcs édessége és a benne lévő cukor sütéskor keletkező extra aromája adja édeskés ízét. A sütött szilvalekvár színe sötétebb, állaga sokkal sűrűbb, mint a főzött lekvároké.

A főtt, majd sütött lekvárok esetében a két módszer jó tulajdonságai adódnak össze. A kevésbé édes, talán még kissé éretlen szemeknek jó tesz a főzés és a cukor, majd a szilvalekvártól elvárt sűrűséget a sütés adja meg, így a végeredmény édes és megáll benne a kanál.

A szilvát készíthetjük úgy is, hogy először sütőbe tesszük az alapanyagot, majd az édes és már puha masszát cukorral felfőzzük. Ebben az esetben a sütésnek köszönhetően megúszható az első forrásig való kevergetés, kevesebb munkával készül el a lekvár.

Fűszerezés

A szilvalekvár könnyedén és jól fűszerezhető. A klasszikus édes fűszerek (szegfűszeg, fahéj, szerecsendió, vanília) mellett szegfűborssal, kardamommal is ízesíthető, karakterét megadhatjuk különféle zöld fűszerekkel is, illetve csokoládéval, marcipánnal, kandírozott narancs- vagy citromhéjjal is gazdagíthatjuk.

A lekvárhoz adhatunk egy kevés alkoholt is, vörösborral, rummal vagy épp egy kevés ginnel megbolondíthatjuk a lekvárunkat. Nem feltétlen muszáj az egész adagot egy íznek megfelelően hangolni, ha időnk és energiánk engedi, nyugodtan készítsünk egyszerre többféle ízesítésű lekvárt is.

Csak minőségi alapanyagból!

Arra ügyeljünk, hogy mindig hibátlan gyümölcsből dolgozzunk, tiszta, morzsamentes konyhába és ne felejtsük el kidunsztolni a lekvárjainkat, hogy minél tovább élvezhessük a nyár végi ízeket.