Borókabogyós, mustáros laskagomba

Nagy barátja vagyok az ízletes gombáknak. Igaz, hogy zamatos erdei gombához sajnos viszonylag ritkán jutok, de a csiperke – legyen barna vagy fehér –, valamint a laska gyakori része a repertoárnak. Készül belőlük leves, saláta, szendvics, uzsonnakrém, egytálétel. A márciusi hol kifejezetten tavaszi meleget, hol meg telet idéző időjárás valahogy megint meghozta a kedvemet egy jó kis - akár többféle körettel is tálalható - gombás fogáshoz.

A piacozás ugyan a hét folyamán elmaradt, de az egyik élelmiszer-áruház zöldséges részlegében gyönyörű, friss laskagombába ütköztem. A laska akkor a legízletesebb, ha nagyon friss, amit könnyű megállapítani a színéről: halvány lemezei, fehér szára mindent elárul. Nem is kell késsel aprítani, elegendő, ha az ember a lemezeivel párhuzamosan csíkokra tépkedi. Igaz, hogy gondolatnyival hosszabb időt kell töltenie a serpenyőben, mint mondjuk az azonos méretűre aprított csiperkének, de még így is a gyorsan elkészíthető alapanyagok sorának előkelő helyét tudhatja magáénak.

Laskából minden olyan fogás remek, amit csiperkével készítene az ember, mégis van különbség. Az íze, az állaga kicsit más. A különféle szaftos fogásokhoz egyszerűen ideális. Mivel aromái a legkevésbé sem mondhatók intenzívnek vagy tolakodónak, jól harmonizál sokféle zöldséggel, fűszerrel.

Most kifejezetten karakteres ízvilágot szerettem volna a tányérokra varázsolni, így a méltatlanul kevéssé alkalmazott borókabogyó lett a fűszerek közül a domináns. Semmihez sem hasonlítható aromái az erdők világát idézik az ételekben. Nem is volt kérdés, hogy mély karakterei mellé valami pikáns fűszer kívánkozik. A csípős dijoni mustárral egyszerűen pompás párost alkottak. Így született meg a zöldségekkel készült mártás, amelynek ízesítését ez a két összetevő varázsolta tökéletessé.

Hogy a gomba ne süljön teljesen szét, két edényt használtam. Egyikben pirítottam a szálakra tépkedett laskát, egy másikban készült a pikáns mártás, aztán a végén összetalálkoztak.

Borókás-mustáros laskagomba

Hozzávalók 3-4 személynek:
30 dkg nagyon friss laskagomba
1 db kisebb sárgarépa
10 dkg zellergumó
1 db kisebb lilahagyma
2 dl erős zöldségleves
1,5 dl tejföl
1 teáskanál kukoricakeményítő
1 csapott evőkanál dijoni mustár
1 teáskanál sűrített paradicsom
6-8 szem egész borókabogyó
1 mokkáskanál szárított, őrölt rozmaring
1 teáskanál szárított petrezselyem (vagy 1 kis csokor friss, finomra aprítva)
tengeri só, frissen őrölt színes bors – ízlés szerint
2 evőkanál olívaolaj
2 dkg vaj

Elkészítés: A gombát megtisztítottam, nagyjából 1 cm széles csíkokra tépkedtem. A hagymát egészen apróra kockáztam. A sárgarépát és a zellert hámozást követően nagyjából 1 cm-es kis darabokra aprítottam.

Egy közepes méretű lábosban 1 evőkanál olajon üvegesre pirítottam a hagymát, majd hozzáadtam a felaprított zöldségeket. Kissé megpirítottam. A borókabogyókat széles pengéjű kés lapjával kissé ellapítottam. Hozzáadtam a zöldségekhez, felöntöttem a levessel, rozmaringgal fűszereztem. Lefedve addig főztem, míg megpuhultak.
Közben 1 evőkanál olívaolajat és a 2 dkg vajat felmelegítettem egy serpenyőben, erre dobtam az előkészített laskát. Sóztam, borsoztam, 4-5 perc alatt megpirítottam, majd félrehúztam a tűzhelyről.
A mártáshoz a már félig puha zöldségekhez kanalaztam a paradicsompürét, alaposan elkevertem, felforraltam. A tejfölt a mustárral és a keményítővel kis tálban elkevertem. Ezzel sűrítettem a mártást. Az egészet bormixerrel pürésítettem, ízesítettem sóval, borssal, ekkor adtam hozzá a petrezselymet, majd a pirított gombához adtam, egyet forraltam rajta.
Frissen őrölt borssal meghintve tálaltam.

Köretként a párolt rizs, a rövidcső tészta, de még a spagetti vagy épp a galuska is tökéletes hozzá, csakúgy, mint a zsemlegombóc.