Egész napra jó reggelit!

Hétköznap munkába, iskolába sietve sokan jobbára kapkodva vagy útközben majszolnak el néhány falatot, pedig ahhoz, hogy jól induljon a nap, elengedhetetlen a kiadós reggeli. Hétvégén, amikor együtt a család – a nyugodt, bőséges és kései reggelik sem ritkák. Jólesik olykor a megszokottól eltérő finomságokkal is jutalmazni magunkat, a hozzá társuló remek hangulatról, beszélgetésekről nem is szólva – így már igazi élmény a közös étkezéssel induló nap.

Az emberiség kultúrtörténetében a reggeli étkezés már a késő neolitikumtól ismeretes, Kr. e. 7000 táján a széles értelemben vett mediterrán kultúrák lakói már több gabonafélét ismertek. Kr. e. 100 környékéről pedig feljegyzések szólnak arról, hogy római legionáriusok a reggeli órákban kását fogyasztottak. A középkor folyamán jórészt a különböző leveshez hasonlatos meleg folyadékok játszották a döntő szerepet a nap első, korai étkezésében. Később ehhez gabonafélékből készült kásák, kenyerek is társultak, majd földrajzi helyzettől és a történelmi-gazdasági viszonyoktól függően mind többféle reggelire szánt fogás jelent meg az asztalokon.

A 17. századi németalföldi Haarlemben alkotó Pieter van Claesz reggeliket ábrázoló csendéletein halakkal, lepényekkel, gyümölcsökkel éppúgy lehet találkozni, mint friss kenyérrel, sajttal, folyadékként pedig sörrel, illetve borral. Évszázadokon át a rossz minőségű vizet forralás nélkül nem lehetett felhasználni, a ma ismertek többségénél lényegesen gyengébb sör, illetve bizonyos vidékeken a bor számított a legáltalánosabban fogyasztott folyadéknak Európa-szerte.

Külön figyelmet érdemel az egyes nyelvekben a reggeli elnevezése is. A francia petit-déjeuner vagy a portugál pequeno almoço eredeti jelentése a delet megelőző órák kisebb falatozására vonatkozik, az olasz prima collazione vagy röviden: collazione a latin collatio (összegyűjtés, hozzájárulás) szóból, annak egyházi értelmű jelentéséből, ti. az előző napról összeszedett falatok reggelire feltálalásából ered hasonló értelemben, mint a francia kifejezés. Míg angolul a breakfast szó szerint a böjt megtörését jelenti az étkezés nélkül töltött éjszakai alvás után, a 15. századtól elterjedt középfelnémet eredetű Frühstück kifejezés a kora reggel bekapott darab kenyérre utal. Hazánkban is hosszú ideig használták a német eredetű „früstük” kifejezést a reggelire.

Napjainkban is komoly különbségek mutatkoznak abban, hogy a világ mely táján mekkora jelentőségű, és milyen típusú ételek jutnak szerephez a tágan értelmezett reggeli órákban. A rendkívül bőséges és tartalmas klasszikus angol reggeli tojással, sült babbal, szalonnával egyebekkel valódi főétkezés! Európa nagy részén és az Egyesült Államokban szintén fontos étkezésnek számít, de közel sem olyan bőséges, mint Angliában. Ázsia és Afrika országaiban pedig elképzelhetetlen, hogy édes falatok kerüljenek a reggeli tányérokra, ugyanakkor zöld vagy fekete tea itt is gyakran kíséri az étkezést.

A mai értelemben vett reggeli, amely az európai kultúrkörben kávéval, teával, illetve narancslével társított étkezést jelent, a 19. század folyamán alakult ki.

Legkorábban Európa polgárosult vidékein, az életmódváltással szoros összefüggésben. Az sem véletlen, hogy a 19. század második felének francia impresszionista festői örökítették meg a máig legnépszerűbb reggeli jeleneteket.

Édouard Manet és Claude Monet az 1860-as években egyaránt megfestette saját felfogásában a szabadban elköltött reggeli idilli világát – bár mindkét festményen az alkalmi reggeliző hely alakjaira esik a hangsúly, jól látható, hogy Manet-nál kenyeret és gyümölcsöt falatoznak, Monet-nál azonban egészben sült csirke, sőt egy jókora pástétom is a reggeli étkezés része.

Nem egészen két évtizeddel később Auguste Renoir egy evezős kirándulás benyomásait jelenítette meg szinte életnagyságú hatalmas festményén. A kép helyszíne Alphonse Fournaise kocsmája a Szajna partján. A ragyogó színben pompázó vidám társaságban szinte életre kelnek az üvegek, poharak és a tányérok, a gyümölcsökről nem is szólva!

A 19. század végi és 20. század eleji magyar prózában regények és novellák sokasága ad hosszabb-rövidebb leírásokat a különböző polgári reggelikről (ki ne emlékezne a pénzügyminiszter reggelijére Mikszáth Kálmán novellájából?), amelyekben a tojásételek, szalonnák, sonkák debreceni kolbászok vagy épp a virslik (amelyet sokáig tévesen frankfurtiként emlegettek) és egyéb tartalmas étkek jutnak szerephez.

A csillogó reggeli utáni vágyról szőtt álmokat sokak emlékezetében valószínűleg Audrey Hepburn idézi fel sokatmondón a Truman Capote regényéből 1961-ben készült Breakfast at Tiffany''s (Álom luxuskivitelben) című romantikus filmben.

A 20. század végén, 21. század elején igencsak megváltozott reggelizési szokásokban az egészségükre tudatos figyelmet fordítók asztalán mind gyakoribbak a gabonapelyhek (a Kellogg fivérek 1894-ben kísérletezik ki a máig kedvelt kukoricapelyhet), a müzli és a különféle gyümölcsök, amelyekhez gyakran társul frissen préselt gyümölcs- vagy zöldséglé. De a péksütemények, vajas-lekváros kenyerek, pirítósok, felvágottak, rántották, lágy tojások is számos reggeli elengedhetetlen kellékei.

Néha azonban különleges reggelivel is egész napra garantálható a derű és csipetnyi luxus – nem is feltétlenül szükséges hozzá pezsgő és kaviár! Egy rendhagyó hétvégi étkezés kezdődhet akár friss kenyérből és hozzá tartozó tartalmas finomságokból álló lakomával is.

A sokféleképp tálalható avokádóból ezúttal némi friss spenóttal készítettem szendvicsalapot, néhány salátalevél és fűszerekben pirított gomba is került a reggeliző asztalra – sőt kevés natúr sajtkrém is, hogy ki-ki kedvére komponáljon változatos, gazdag kenyérszeleteket.

Természetesen minden falatozható akár egész nap – tízóraira éppúgy, mint uzsonnára vagy vacsorára.

Avokádókrém friss spenótlevelekkel

Hozzávalók:
1 db érett avokádó
1 nagy maréknyi friss spenótlevél
1 kis csokor petrezselyemzöld
2 púpozott evőkanál görög joghurt (aki tartalmasabbra szeretné, tejföllel is helyettesítheti)
½ citrom frissen facsart leve
¼ teáskanál tengeri só
1 teáskanál dijoni mustár
Kevés frissen őrölt bors

Elkészítés: A spenótleveleket alapos mosást követően forrásban lévő vízzel leforrázom, kinyomkodom a felesleges nedvességet, nagyobb farabokra vágom, keverőpohárba helyezem. A petrezselyemzöldet gorombára vágom, az avokádót kikanalazom a héjából. Minden hozzávalót szép sorban a keverőpohárba halmozok, botmixerrel pürésítem.
Kis tálba halmozom, amíg a gomba elkészül, hűtőszekrényben tárolom.

Fűszerekkel pirított gomba

Hozzávalók:
20-25 dkg friss csiperkegomba
1 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál aprított bazsalikom (vagy púpozott teáskanál szárított)
¼ teáskanál aprított kakukkfű
½ teáskanál aprított rozmaring
Ízlés szerint só és bors

Elkészítés: A gombákat tisztítást követően nagyobb darabokra vagdosom. Egy kisebb serpenyőben felforrósítom az olajat, beledobom a fűszereket, néhány másodpercig pirítom, majd hozzáadom a gombát. 3-4 perc alatt megpirítom. Tálra szedem.

Tetszés szerint előre is gyárthatók szendvicsek a hozzávalókból, a ropogós saláta nem csupán dekoráció, de szendvicsalkotó is, sőt akár egyszerre is az asztalra kerülhet minden friss kenyér és narancslé társaságában.

Igazán jó reggelit mindenkinek!