Egy tepsi házi sütemény apró csodái

A házi sütemény már önmagában apró vagy nagyobb csoda – aki készíti, minden figyelmét és törődését igyekszik a készülő finomságra összpontosítani, akik pedig kóstolják, tudják, hogy a cukrászdákban vásárolhatóval össze nem hasonlítható élmény vár rájuk.

Ünnepnapok elmúltával a hétköznapokba is számos örömteli pillanatot lehet csempészni egy-egy jól megválasztott desszerttel. Családi hagyományok, konyhai gyakorlat és persze vállalkozó kedv egyaránt befolyásolják, hogy kiben milyen emlékképeket idéz, ha meghallja: házi sütemény.

A jó házi sütemény legalább egy egész nagy tepsivel készül, szeletelni lehet, és persze nehéz megállni, hogy keveset kóstoljon belőle az ember. Hozzátartoznak a hosszú beszélgetések éppúgy, mint az ismerősség, otthonosság érzése, valamint nem árt egy csésze forró tea vagy tejeskávé – és nem tartozik hozzá semmi olyasmi, ami különösebb felhajtást igényelne, de másnap is ugyanolyan finom, mint frissen. Egyszerűen jó! És nagyszerű mindaz, ami vele együtt jár: a társaság, a csinos tálalás és annak hangulata, hogy mindig lehet időt szánni az elkészítésre, a falatozgatásra – kizárható mindaz a stressz, ami a hétköznapokat oly nagyon jellemzi.

Mivel a karácsonyi sütési kampányban sikerült rendes készletekkel felszerelkeznem tartós alapanyagokból, sorra igyekszem olyasmiket tálalni, amelyekben sorra minden hasznosul, ugyanakkor rendre változatos és izgalmas újdonságok, vagy ismerős, de újrahangolt fogások kerülnek a tányérokra.

A rumos dió nagyszerű ízemlékei is valahonnan régről, talán nagymamám példásan rendszerezett spájzának polcairól tűnnek fel legkorábbról. Arra már kevésbé emlékszem, mi minden készült annak idején belőle, de a rum, a dió, no meg a házi sütemény egysége vitathatatlanul téli és nagyon otthonos. Erre a hétvégére olyan kellemesen puha, nagyon aromás desszert került a tányérokra, melyek újraértelmeztek sokféle régi ízélményt.

Puha rumos diókocka – vaníliafedél alatt

Hozzávalók egy 25x18 cm-es kis tepsihez:

A tésztához:
18,5 dkg rétesliszt
5 dkg puha vaj
4 dkg porcukor
1 tojássárgája
1 dkg élesztő
½ dl tej
csipetnyi só

A rumos diótöltelékhez:
10 dkg finomra őrölt dió
5 dkg zsemlemorzsa
5 dkg porcukor
1 csapott evőkanál kukoricakeményítő
1 tojássárgája
2 tojásfehérje
2 dl tej
½ dl rum
csipetnyi fahéj

A vaníliafedélhez:
1 ½ dl tej
1 vaníliarúd kikapart belseje
1 tojás szétválasztva
5 dkg kukoricakeményítő
2 ½ dkg porcukor

A tálaláshoz:
porcukor

Elkészítés: A tészta hozzávalóit kimérem, a lisztet tálba szitálom, a tejet meglangyosítom. A cukorból 1 mokkáskanálnyit kis tálba teszek, erre öntöm a 40 fokra melegített tejet, belemorzsolom az élesztőt. Amíg az élesztő felfut, a lisztet a cukorral és csipetnyi sóval alaposan elkeverem. A puha vajat felkockázom, elmorzsolom a lisztes eleggyel. Hozzáadom a felfuttatott élesztőt a tejjel együtt, valamint a tojássárgáját. A konyhai robotgép dagasztókarjával egyenletes tésztává dolgozom. Enyhén lisztezett felületen pihentetem konyhai hőmérsékleten addig, amíg a töltelék elkészül.

A diót a keményítővel és a cukorral összekeverem, hozzáadok egy nagy csipetnyi őrölt fahéjat, majd a vaníliarúd kikapart magjait. Fokozatosan hozzáadagolom a tejet és rumot. Egy tojássárgáját kis tálba helyezek, a tésztánál félretett tojásfehérjét és a most különválasztottat keverőtálban kemény habbá verem.

A rumos diós keveréket kis lábosban enyhe tűzön, állandó kevergetés mellett sűríteni kezdem, mikor már majdnem elkészült, hozzáadom a tojássárgáját – alaposan elkeverem. Sűrű, illatos krém lesz a végeredmény. Langyosra hűtöm, majd óvatosan hozzákeverem a keményre vert habot.

A vaníliafedélhez először szétválasztom a tojást, a fehérjét habbá verem, a többi hozzávalót pedig alaposan elkeverem.

A sütőt 175 fokra előmelegítem.

A tésztát enyhén lisztezett felületen vékonyra nyújtom – akkorára, hogy kényelmesen kibélelhessem vele a sütőpapírral borított magasfalú, kisméretű tepsit. A tepsi mérete azért lényeges, mert akkor lesz szép magas a sütemény, ha az megfelelő! A tésztát nyújtófa segítségével a tepsibe helyezem. Az alját villával néhány helyen megszurkálom, majd rásimítom a rumos diótölteléket, aztán pedig a folyékony vaníliás öntetet. 

 

Előmelegített sütőben 35-40 perc alatt aranyszínűre sütöm. Még melegen meghintem kevés porcukorral, de csak akkor szeletelem, mikor már teljesen kihűlt.

A puha, élesztős-omlós tészta és a könnyű rumos-diós töltelék, valamint a tetején puha réteggé sülő vaníliaréteg tökéletes egységet képez. A sütemény külön bája, hogy a vaníliafedél egy része sütés közben szinte egyenletes krémréteget képez a diórengetegben.

Másnap is ugyanolyan ízletes, nem szárad ki. A mennyiség természetesen duplázható. 
Egy csésze meleg ital és a társaság teszi teljessé a házi süteményezést, aminek apró csodái az egész hétre jótékony hatást gyakorolhatnak.