A tatárhoz semmi másra nincs szükség, mint jó minőségű alapanyagra, kis fantáziára és egészen kevés konyhai gyakorlatra. A tatárnak rengeteg fajtája van. A klasszikus marhahúsos tatárbifszteken kívül léteznek lazacból, vadból készített fogások is, sőt néhány éve a vega tatár is megjelent az étlapokon.
A tatárbifsztek történetét homály fedi, sok feltételezés szerint a tatárok, mongolok étkezési szokásait átvevő oroszok közvetítésével jutott el hozzánk ez az étel, míg más legendák szerint német gyökerekkel bír a franciáknál tartare de boeuf-nek nevezett fogás, amelyben a tatár szó a vadság szinonimájaként szerepelhet - vagy még inkább azt jelzi, hogy az eredeti fogást tatármártással kínálták.
Amíg a németek Amerikában meghonosították a fogást és a franciák kevert salátával és krumplival eszik ezt a finomra vagdalt húsból elkészített ételt, addig a magyar konyha afféle elegáns előételként aposztrofálja, és sokféle változatban készíti.
A tatár mibenléte és elkészítése igazi hitvitákra adhat okot. Többféle biztos megoldás létezik az ideális tatár elkészítésére. Először is maga az alapanyag a meghatározó. A tatárbifsztek - mint neve is mutatja - a legtöbb esetben a legjobb minőségű marhabélszín felhasználásával készül, ám előfordul, hogy hátszínből, fehérpecsenyéből, fartőből, esetleg vadbélszínből készül a fogás, sőt akár bárány- vagy kecskehús is lehet az alapja.
Újabb fontos, mondhatni kardinális kérdés, hogy a tatárhoz használt húst szabad-e pácolni. Ezt a pontot több tény is befolyásolja. Egyrészt nem biztos, hogy jó, ha pácoljuk a húst, hiszen a pácolás, erjesztés során keletkezett hőnek köszönhetően a hús már nem lesz teljes egészében nyers, viszont, ha nem a legjobb minőségű hússal dolgozunk, a pácolás sokat segíthet az állagán, omlóssá teheti, sőt az ízvilága is megadható a húsnak egy ideális páccal.
Ezeket figyelembe véve azt kell mondjuk, hogy a pácolás szükségessége függ a hús minőségétől és a szakács hozzáállásától. A pác összetétele is igen sokféle lehet. A klasszikus pác-alapanyagok között ott van a mustár, a Worchestershire-szósz, só, fekete- vagy zöldbors, fokhagyma, vörös- vagy sonkahagyma, szegfűbors, több receptben megjelenik a ketchup vagy épp a tabasco.
Ezeket az alapanyagokat azonban nem csak a pácolás során használjuk fel, hanem a hús bekeveréséhez is. A hús bekeverése előtt azonban újabb fontos állomáshoz érkeztünk: vágjuk vagy daráljuk a húst? A leggyakrabban darált húsból készül a tatár, az igazi gourmand-ok azonban esküsznek rá, hogy a húst nem darálni, hanem kaparni, vágni kell. Ennek az az oka, hogy a darálás során túlságosan roncsolódik a hús szerkezete, míg a vágásnál megmarad a szerkezet és a ruganyosság is, így harapható, rágható állaga lesz a tatárnak, és nem krémmé válik. Köztes megoldást jelenthet, ha nem darálóval, hanem aprítógép segítségével készítjük el, de a séfek a késsel többszörösen vágott húsra esküsznek.
A tatár ízesítéséhez, tökéletes állagához a legtöbbször ezek az alapanyagok nyújtanak segítséget: vöröshagyma vagy sonkahagyma, fokhagyma, tojássárgája, friss petrezselyemzöld, só, frissen őrölt feketebors, zöldbors, kapribogyó vagy kaprigyümölcs, pirospaprika, mustár, Worcestershire-szósz, jó minőségű ketchup.
A tatárt minden esetben hidegen fogyasztjuk, nem véletlen, hogy sok helyen jégen tárolják a húst. Amennyiben előre bekevert tatárt készítünk, azt is érdemes egy kicsit visszahűteni, az asztalnál bekeverésre kerülő tatár esetében - ha lehet - hideg, frissen vágott hússal dolgozzunk.
A marha- vagy vadhús mellett készíthetünk tatárt halból is. A halból készített tatár alapanyaga lehet lazac, vörös tonhal vagy pisztráng, illetve bármilyen más halfilé. A haltatár sok esetben kevert alapanyagokból készül, van, hogy füstölt hal és nyers hal keverékéből alakul ki az étel. A haltatár esetében az ízesítésnél jól választás lehet a szardella, a citrom és az olajbogyó is.
A húsokból készülő tatárokon kívül készíthetünk zöldségtatárt is. Ennél az ételnél teljes mértékben szabad a fantázia, hiszen a tatárhoz semmi más nem köt, csak az apróra szecskázott zöldségek sora, ami alapvetően szintén átértelmezhető. Ezeknél a fogásoknál a teljesebb ízkompozíció és a még jobb állag elérése végett gyümölcsöket is felhasználhatunk. Rendkívül jó alapanyag lehet a mangó vagy épp a banán, amely megadhatja a krémességét és az édes pikantériáját a fogásnak.
A tatárt leggyakrabban pirítóssal, kevés salátával kínálják, de - a belgák után szabadon - adható hozzá sült krumpli is.
Hozzávalók:
60 dkg nagyon friss marhabélszín
2 kis fej sonkahagyma
2 gerezd fokhagyma
2 tojássárgája
kevés petrezselyemzöld
2 evőkanál jó minőségű ketchup
2 teáskanál dijoni mustár
kevés Worcestershire-szósz
só
frissen őrölt feketebors
pár szem vágott zöldbors
néhány szem kapribogyó
2-3 evőkanál olívaolaj
Elkészítés: A zöldborsokat és a kapribogyót kicsit megtöröm, majd összevágom, a petrezselymet finomra vágom, a hagymát is a lehető legkisebb kockákra aprítom. A többi hozzávalót is előkészítem.
A konyhakész húst vékony szeletekre vágom, amiket további vékony csíkokká metélek. Ezeket a csíkokat apróba vágom, majd a felvágott nyesedéket késsel alaposan újra és újra összevágom. Majd
az összes alapanyaggal összedolgozom és rögvest – mielőtt felmelegedne – tálalom. Pirítóst, lilahagymát és egy kevés kevert salátát kínálok mellé.
Hozzávalók:
4 salátacukkini
1 fej vöröshagyma
1 paradicsom
néhány szem kapribogyó
10 szem zöld olajbogyó
1 teáskanál dijoni mustár
2 evőkanál olívaolaj
3 evőkanál házi majonéz
só
frissen őrölt feketebors
kevés Worcestershire-szósz
friss petrezselyem
1 tojássárgája
Elkészítés: A cukkiniket alaposan megmosom, majd kislyukú reszelőn lereszelem. A hagymát egészen apróra vágom. A tojássárgáját kikeverem a majonézzel és az olívaolajjal, majd a többi fűszert is hozzáadom, végezetül belekeverem a hagymát és a friss cukkinit, s pirítóssal vagy friss pékárúval kínálom.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.