2005. augusztus 10. Anya lángosa

Évről évre bevett szokás, hogy a barátainkat meghívjuk lángosozni. Ez nagyon merész, sőt már-már szemtelen húzás tőlem, hiszen a terítésen, az asztaldíszítésén és a mosogatáson kívül nem sokat csinálok. Anyukám az, aki begyúrja, dagasztja és keleszti a tésztát, ő áll a forró olaj fölött a konyhában , és ő dolgozik meg igazán a "parti" sikeréért. Anya régimódi háziasszony, nem kenyérsütő gépben készíti a tésztákat, mint én, hanem szép, mély tálakban, hófehér, hímzett terítőkkel letakarva.

A lángos hozzávalói: 60 dkg liszt, 1 kocka élesztő, 2 csapott teáskanál só, kb. 2-3 dl tej (az élesztő felfuttatásával együtt), langyos víz.
Elkészítése: Az élesztőt kevés cukorral és a meglangyosított tejjel felfuttatjuk, majd hozzágyúrjuk a lisztet, a sót és annyi langyos vizet, hogy lágyabb tésztát kapjunk, mint amikor mondjuk kalácsot sütünk. 1 evőkanál olajjal összedolgozzuk a tésztát, megszórunk liszttel egy edényt, és beletesszük a lángos-tésztát. 1 órán át kelesztjük, majd kinyújtjuk kb. fél ujjnyi vastagra és tégla-alakra vagdossuk a tésztát. Könnyebb vágni, ha előtte kicsit meglisztezzük a kést. A nyújtódeszkán hagyjuk a téglalapokat, letakarjuk egy konyharuhával, és további 15 percen keresztül kelesztjük. Forró (de nem TÚL forró) olajban először fedő alatt sütjük pirosra az egyik oldalát, majd fedő nélkül a másikat. Alaposan lecsöpögtetjük, papírtörölközőre szedjük és forrón tálaljuk. Sajttal, tejföllel, és fokhagymával ízesítjük.

Ká és én (no meg Apa és a bátyám is) különösen jó viszonyban vagyunk a fokhagymával, ezért ilyenkor bőségesen befalunk belőle. Persze, éppen ezért célszerű az ilyen mulatságokat péntekre vagy szombatra szervezni, nehogy másnap a kollégáink leforduljanak a székeinkről a belőlünk áradó fokhagyma-buké hatására. Sokáig azt hittem, az utcai lángososoknál kapható fokhagymás kence valami különleges dolog, mire Anya felvilágosított, hogy csak só, víz és fokhagyma. Hmm...és milyen finom!

Anya másik szenzációja a grízgombóc. Olyan puha, omlós, finom gombócokat, és hihetetlen zöldségkombinációkból készült leveseket készít, hogy nem győzök jegyzetelni. Ugyanis Ká megkedvelte a leveseket, és megkért, hogy bővítsünk a Kantin leveskínálatát. Valójában mindenféle zöldséget szeretünk, ezért kedvemre próbálkozhatok. A titok a levesbetétben rejlik. Megtanultam májgombócot, grízgombócot és galuskát főzni, amitől nemcsak sokkal finomabb, de laktatóbb is lesz bármilyen leves.
A grízgombóc hozzávalói: 1 tojás + só + annyi gríz, amennyit felvesz.
A tojást kettéválasztjuk, pici sóval felverjük a fehérjét egy tányérban, a közepébe ültetjük a sárgáját, és magasról (ezt Anya mindig hangsúlyozza) annyi grízt szórunk bele, amennyit felvesz. Homokszínű, lágy masszát kell kapnunk. Közben egy lábasban vizet forralunk, és amikor gyöngyözik belemártunk egy kanalat a vízbe, majd a masszából kiveszünk egy kanálnyit és a gombócot a vízbe csúsztatjuk. (Az első próbálkozásom során elkeseredetten bömböltem a konyhában, amikor az összes gombócom szétmállott, és undorító, barna habként lebegett a víz tetején. Pedig mindent jól csináltam, csak épp a víz túlságosan nagy lángon forrt.)
Ha a víz gyöngyözik, és a gombóckák mégis szétmállnak, kevés grízt használtunk, ezt utólag pótolhatjuk. 5-6 perc alatt megfőnek a szép, kövér grízgombócok, amelyeket szűrőkanállal kiszedünk, és a kész levessel tálaljuk.

Ká és én már két hete lakunk a kis házban és boldogabbak vagyunk, mint valaha. Persze itt nem lehet renyhe az ember, mindig akad valami tennivaló, de örömmel tüsténkedünk. Tegnap például, kettéválasztottuk a ruhatárunkat: őszi-téli és tavaszi-nyári ruhákra. A melegebbeket bedobozoltuk (és rögtön milyen hideg lett!), és feltettük a szekrény tetejére, nagy papírdobozokba, hogy a lent maradó ruhák jobban átláthatók legyenek. Sokak szerint rondák az ilyen dobozok, de nekünk tetszenek. (Ká-nak valószínűleg csak azért, mert én raktam őket össze, és nagyon büszke rám, aki egyébként szerinte majdnem mindent felületesen csinál.)

A kis ház régen nem működő cserépkályháját a színes köcsög-gyűjteményünkkel díszítettük fel. A vizeskancsókat, és különböző csuprokat Apától kaptam még évekkel ezelőtt, mivel erősen vonzódom a cserépedényekhez és minden egyéb kézműves dologhoz. Akkor azt mondta: "Egyszer majd szépen fognak mutatni az otthonodban". Persze akkor Ká-nak még se híre se hamva nem volt, ezért az edények egy kartondoboz mélyén, a padláson pihentek. Most pedig megtaláltam méltó helyüket, és Apa is el volt ragadtatva, hogy nem feledkeztem meg a kerek hasú, csíkos és kockás kollekcióról, amit tőle kaptam.

Elkészült a bejáratunk is, a kis komódunkra egy régi tükör került (amit először a falra akasztottunk, de leszakadt a súlya miatt). Elé egy kínai állóvázát tettünk, amit ravaszul a szekrényhez tapadókorongoztunk, hogy én, a kis szeles, takarítás közben le ne verjem, mint minden mást. Végül egy csokor friss virágot szedtem a kertben, és a tükör elé tettem, hogy finom illat, kellemes látvány és jó csí (a feng shui elmélet szerint életenergia) legyen az egész házban. És működik!

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>