2006. Július 13. Buborékvadászaton

A rendszer remekül működik, a gyerekek szemmel láthatóan nagyon jól érzik magukat. Minden napra megvan a program, hol elemért megyünk, hogy Zsiga játékporszívója működjön, hol macskákat nézünk Árpi kérésére a környező utcákban, máskor pedig Anyával és Apával bandáznak különféle játszótereken. Mindeközben Ká és én minden napra kitalálunk valami apró meglepetést. Tegnap például egy buborékfújó készletet és két kis színes sportautót vettünk nekik.

Utóbbiak különösen nagy sikert arattak. Ká egyesével megmutatta nekik az autó részeit, és elmagyarázta, hogyan kell kicserélni a kerekeket. A gyerekek szájtátva hallgatták. Mindketten hatalmas autórajongók, pedig még csak 3,5 illetve 2 évesek. Ezek után különféle autós üldözések indultak a kertben. A sportautók szélsebesen száguldoztak a rózsatövek és a hortenziák között, fékcsikorgatva faroltak egyet, majd újra gázt adtak, és eltűntek a vadszőlő mögött.

Ezalatt Anya tökfőzeléket főzött ebédre.
Hozzávalók: 1 kg gyalult tök, 1 közepes hagyma, 2 evőkanál olaj, 1 csomag kapor, 1 poharas (2 dl) tejföl, kb. 6 evőkanál liszt, só, ételízesítő, 1 teáskanál 10 % -os ecet.
Elkészítés: A tököt besózzuk és 10 percig állni hagyjuk. Ezalatt megpucoljuk és apróra vágjuk a hagymát, majd egy fazékba tesszük és kevés olajon üvegesre pároljuk. Kicsit kinyomkodjuk a besózott tököt (azért maradjon leve!), és rátesszük a hagymára. Annyi vizet öntünk rá, amennyi ellepi, majd megsózzuk, megszórjuk egy kis ételízesítővel és megszórjuk az összevágott kapor felével. Néhány perc alatt puhára pároljuk, és hozzákeverünk 1 teáskanál 10%-os ecetet - ettől ropogós marad a tök. Ha megpuhult a tök, behabarjuk. A habarékot egy külön bögrében készítjük el: habverővel csomómentesen kikeverjük a lisztet, a vizet és a tejfölt, majd a tökhöz adjuk. Alaposan megkeverjük, ha kell, sózzuk, végül rászórjuk a maradék kaprot. Pörkölttel, főtt virslivel vagy fasírttal tálaljuk.

Ebéd után rövid meseolvasás következett, majd minkét lurkó lefeküdt, és csodák-csodája, szinte azonnal álomba is szenderedtek. Ez azért nagy újság, mert Zsiga hajlamos a délutáni karattyolásra, és egyre nehezebb rábírni arra, hogy aludjon egy kicsit. Bezzeg engem nem kellene sokat győzködni...csak ugye, furcsán néznének rám a munkahelyemen.

Délután aztán felébredtek a gyerekek, és megkezdődött a nagy buborékvadászat. Nem is gondoltam, hogy ez a buborék-üldözés ennyire tetszeni fog nekik. Mindannyian kiültünk a kertbe, és őket néztük. Szusszanásnyi szünet nélkül fújtam a műanyag szerkentyűt, Zsiga és Árpi pedig kacagva üldözték a szivárvány minden színében tündöklő szappanbuborékokat. Gurgulázva kacagtak, amikor a buborékok az orrukra és a karjukra szálltak.

Anya mindeközben a konyhában tüsténkedett, és mire kifogyott a buborékfújó tartály, az asztalon friss cseresznyéből sütött ropogós lepényke illatozott.
Hozzávalók: 20 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, 1 kávéskanál porcukor, só, 12 dkg margarin, 3 tojás, 1 tejföl, 3/4 kg cseresznye, zsemlemorzsa (vagy durván vágott dió porcukorral), 2 evőkanál cukor (vagy 4 evőkanál méz), rétesliszt
Elkészítés: Előveszünk egy mélyebb műanyag tálat, és beleszórjuk a 20 dkg lisztet, egy kevés sütőport, 1 kávéskanál porcukrot, egy pici sót, 12 dkg margarint, 1 tojássárgáját és annyi tejfölt, hogy szép, sima tésztát kapjunk. Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral úgy, hogy pereme legyen, és a tésztát belesimítjuk. Fontos, hogy a tésztának legyen egy másfél centis pereme, mert ez tartja majd meg a tölteléket. Kimagozunk 3/4 kg cseresznyét. A tésztát megszórjuk egy kevés zsemlemorzsával, és rátesszük a kimagozott cseresznyét. A tetejét ismét megszórjuk zsemlemorzsával vagy dióval kevert porcukorral. Egy külön tálban 2 tojássárgát habosra keverünk 2 evőkanál cukorral (vagy 4 evőkanál mézzel), 1 dl tejföllel, 2 evőkanál rétesliszttel és 3 tojás kemény habjával. A habos keveréket a cseresznyére öntjük, és előmelegített sütőben rózsaszínre sütjük a lepényt.

A lepény után tovább folyt a móka. Zsiga kedvenc műanyag porszívójával kiporszívózta az egész kertet, majd aggódó arccal jelentette Apának, hogy a játékporszívó milyen sok levelet hagyott a gyepen. Eközben Árpi a kirakós kockáiból hatalmas tornyokat épített, de nehezen tudott a munkára koncentrálni, mert minduntalan észrevett egy-egy virágon himbálózó, csillogó buborékot, amit persze szét kellett nyomnia...
Estére minkét gyerek olyan koszos lett, mint a kisördögök. A karjukon, a hajukon és az arcukon buborékfoszlányok, mindenütt sár és porcukor, a talpaikról pedig ne is beszéljünk (mert senki sem vette észre, hogy egész délután mezítláb randalíroztak a kertben).

A fürdetés nagyon tetszett, erről már korábban is gondoltam, hogy nagyon nagy élmény lesz. Ez a két kis kölyök olyan jópofa és olyan szeretnivaló, hogy az valami leírhatatlan. Ká és én leszappanoztuk és lemostuk őket, majd megpróbáltuk megmosni a fogaikat. Zsiga nagyon szépen sikálta a fogait (közben még számolt is), de kis Árpi minduntalan megharapta a fogkefét, és leszívta róla a fogkrémet. Háát, nem tudom, hogy az anyukák hogyan mossák meg a kicsik fogát... nekünk nem nagyon ment.

Ká kiemelte és megtörölte, én pedig szépen bekrémeztem, felöltöztettem és megfésültem őket. Olyan szépek és illatosak voltak, mint két kis angyalka. Kaptak tőlünk két plüssállatot, mintegy hálótársul: Zsiga egy pingvint, Árpi pedig egy kiskutyát. Pingi és Vakkancs - így nevezték el őket, és szeretettel ölelgették őket. Szépen bevackoltak, és arra kértek, hogy a Hófehérkét meséljem el nekik. El is kezdtem, de közben ráébredtem, hogy az egész mese egy horror. Amikor odaértem, hogy a vadász szíve megesett a szép Hófehérkén, ezért úgy döntött, hogy egy őzet öl meg (és annak a szívét mutatja majd be a királynőnek), Zsiga nem állhatta meg szó nélkül.
- Az őzön miért nem esett meg a szíve? Az őz nem volt szép?
Árpi is élénken érdeklődni kezdett.
- Mi lett az őzzel?
És itt megállt a tudományom. Végül kínomban módosítottam a mesét.
- De. Az őzön is megkönyörült, és futni hagyta. Végül azt mondta a királynőnek, hogy Hófehérke elszökött.

Végül a mese jól végződött, Hófehérkére rátalált a Királyfi, és boldogan éltek egy álomszép kastélyban. A gyerekek szeme is lassan lecsukódott, és édes álomba merültek. Kisettenkedtünk a szobájukból, de mielőtt lekapcsoltuk volna a lámpát, még visszanéztünk rájuk. Mindketten az állataikat átölelve szuszogtak, és olyan, de olyan babaillat volt mindenütt, mint még sohasem. :o)

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>