Néhány napja még kilátástalannak tűnt minden. Nem tudtuk, hogy egy hét, egy hónap vagy több év fog eltelni azzal, hogy a kisházat áruljuk, miközben a főváros túlsó felén éljük az életünket a szüleimnél. Ők azonban nem voltak borúlátóak. Arra buzdítottak bennünket, hogy másszunk ki a gödörből, poroljuk le magunkat, és küzdjünk meg az álmainkért. Így is tettünk. Újra kitettük az eladó táblát, és noha a küszöbön álló - és időközben meghiúsult - költözés miatt felforgattuk az egész házat, folytattuk a dobozolást, abban a hitben, hogy a vevőnk hamarosan besétál az ajtón. És besétált! Ha nem velünk történik, talán el sem hiszem. Az emberünk nem volt ismeretlen, hiszen korábban többször is járt nálunk. Ettől kezdve felpörögtek az események: megbeszélés, adategyeztetés, földhivatal, ügyvéd, szerződések, aláírások, pecsétek, hivatalok, ügyintézés. A kisház elkelt. Végérvényesen. Néhány nap, és csak az emlékek maradnak utánunk. No és a szeretetünk.
- Látod, ez az isteni gondviselés - mondta Ká amikor aláírtuk a szerződést.
- És Anya szerencsekenyere - tettem hozzá kuncogva, majd lerogytunk a kanapéra.
- Gondoltad volna, hogy ilyen gyorsan új vevőt találunk? - kérdezte.
- Fogalmazzunk úgy, hogy hittem benne - válaszoltam. - És te?
- Én is. Együtt minden sikerülni fog! Elhiszed?
- Biztos vagyok benne!
Szívem szerint azonnal a szüleimhez rohantam volna, hogy elújságoljam nekik a nagy hírt, de a ház üres volt. Anya és Apa Lipcsébe utaztak apukám gyerekkori barátjához, Klaushoz, akivel még kissrác korukban kezdtek el levelezni. Azóta eltelt vagy 50 év, de a barátságuk töretlen maradt. Klaus és a felesége, Margitta minden évben meglátogattak minket, és mindig visszahívtak, de mi sosem mentünk. Vagy pénzünk vagy autónk nem volt, vagy egyik sem. Most azonban minden másképp alakult, mivel Klaus repülőjegyet küldött a szüleimnek ajándékba, és szeretettel meginvitálta őket Németországba. Anya hüppögni kezdett, Apának pedig felment a vérnyomása. Anya még sosem ült repülőn, és teljesen bepánikolt, hogy 62 évesen mi lesz majd vele a repülőn, Apa pedig azon görcsölt, hogy Anya utazási parájára való tekintettel visszaküldje-e a jegyeket. Végül meggyőztük őket arról, hogy épp itt az ideje egy kis utazásnak. Utoljára 35 évvel ezelőtt nyaraltak külföldön. Akkor a nászútjukon voltak, Bulgáriában...
Teltek-múltak a napok, a szüleim pedig készülődtek a nagy napra. A bátyáméktól kölcsönkértek 2 koffert, és bevásároltak néhány igazán magyaros ajándékot Klauséknak: az unokáknak játékokat, néhány hollóházi porcelánt, egy hímzett erdélyi terítőt, unikumot, pálinkát, pikáns szalámikat, finom vörösbort, egy zacskó méregerős paprikát és több üveg Erős Pistát. Utóbbiakat azért, mert Klaus rajongásig (illetve fejvörösödésig) szereti a "tökös magyar csípős ízeket".
Az utazás napján Anya Pikáns mustáros lazacot sütött zöldséges rizzsel. Hozzávalók a halhoz: 4 szelet lazac, 2 evőkanál (olíva)olaj, 4 evőkanál citromlé, só, bors, frissen tépett bazsalikom
Hozzávalók a rizskörethez: 25 dkg rizs, (olíva)olaj, fél-fél piros és sárga kaliforniai paprika, kevés kukorica, 1 csomag újhagyma, erőleves
A mustármártáshoz: 1 hagyma, 1 evőkanál liszt, 1 evőkanál margarin, 2 dl erőleves, 1,5 dl tejszín vagy tejföl, 4 mokkáskanál (dijoni) mustár, só, bors, ételízesítő
Elkészítés:
1.) Köret: A zöldségeket megmossuk, felkarikázzuk, és kevés olajon megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk a rizst, felöntjük erőlevessel, sózzuk, borsozzuk és félig lefedve 8-10 perc alatt puhára főzzük. Lehúzzuk a tűzről és lefedve 15 percig állni hagyjuk. (ezalatt megpuhul)
2.) Hal: A halszeleteket megmossuk, meglocsoljuk citromlével, megsózzuk, megborsozzuk, és a szárukat madzaggal összekötjük. Egy teflonba olajat teszünk, és a halak mindkét oldalát néhány perc alatt pirosra sütjük. Papírtörlőre szedjük őket.
3.) Mustármártás: Vajon megfonnyasztjuk a felkockázott hagymát, megszórjuk a liszttel, majd ráöntjük az erőlevest és a tejszínt (tejfölt). Megfűszerezzük, majd gyöngyöző forrásig kevergetjük. Belekeverjük a mustárt, majd elzárjuk alatta a gázt.
Tálalás előtt a halszeletekről leszedjük a madzagot, a zöldséges rizzsel és a szósszal együtt, forrón tálaljuk. Petrezselyemmel, bazsalikomlevelekkel és citromkarikákkal díszítjük.
Anya desszertet is készített, mégpedig a nagymama Daramorzsáját. Hozzávalók: 1 liter tej, 50 dkg búzadara, 5 tojás, fél citrom reszelt héja, 5 dkg zsír, 8 dkg vaj, 8 dkg cukor, 5 dkg mazsola
Elkészítés: A búzadarát a tejben áztatjuk. Fél órán át állni hagyjuk, hogy megduzzadjon. Majd az 5 tojássárgáját hozzákeverjük, a vajat megolvasztjuk, majd hozzáadjuk. Fokozatosan belekeverjük a cukrot, a mazsolát és a fél citrom reszelt héját és végül az 5 tojás keményre vert habját. Kivajazott tepsibe tesszük, és előmelegített sütőben közepes lángon aranybarnára sütjük. Félidőben kivesszük, krumplinyomóval összetörjük, egy fakanállal jól megkeverjük (hogy morzsás legyen), és visszatesszük a forró sütőbe.
Miután jól belaktunk, megkezdődött az utolsó ellenőrzés. Listaszerűen végignéztük a kofferek és a kézipoggyászok tartalmát, betettünk 2 hiányzó esőkabátot, egy fogkémet és egy szemüveget, majd elkezdtünk kihurcolkodni az autóhoz. Anya nem panaszkodott, de látszott rajta, hogy nagyon izgatott. Szegény nem csak tériszonyos, de hozzám hasonlóan klausztrofóbiás is, így kemény órák elé nézett. Ehhez képest mosolyogva öltözködött, és vidáman indult útnak apukámmal. A reptéren hamar megtaláltuk a járatukhoz tartozó check-in pultot, így elérkezett a búcsú ideje. Egy ölelés, egy puszi, és a szüleim lassan eltűntek a szemünk elől. Mindketten rosszul voltunk az idegtől. Tudom, hogy biztonságosak a repülők, és hogy csak két órát lesznek a levegőben, és hogy nem lesz semmi bajuk, de görcsbe rándult a gyomrom... Aztán eszembe jutott, hogy ha már ennyit beszélek (és írok) róla, ideje lenne hittel a szívemben élni. Mire hazaértünk, megnyugodtam.
Hiszem, hogy a szüleim jól fogják magukat érezni, és nem lesz semmi bajuk. Mi pedig hamarosan megtaláljuk az új otthonunkat. :o)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.