A carbonara titka

A szénégetők illetve a szénbányászok a tizenvalahányadik században ették (miért pont ők, miért pont akkor és miért pont ezt?). Szélesebb körben ismert a XX. században lett először Itáliában, majd Amerikában. A II. világháború utáni élelmiszerhiány is jót tett elterjedésének. Sok nem kell hozzá, fő alapanyagai - persze a tésztán kívül - a szalonna és a tojás, ez pedig bőségesen akadt az amerikai hadsereg készletében.

Elkészíteni rendkívül egyszerű. Sajnos elrontani is rendkívül egyszerű, gyakran meg is teszik.

Ahogy én szeretem és csinálom: 4 személyre fél kiló (ha utána még kiadós húsétel jön, akkor persze kevesebb) spagetti (vagy egyéb tészta, de spagettivel az igazi). Amíg megfőzzük a tésztát (természetesen „al dente”, vagyis harapósra, nem túl puhára), elkészül a hozzávaló is. 25 deka húsos szalonnát (legjobb az igazi olasz pancetta, de egyéb bacon is megteszi) lassú tűzön olvasztunk, nem sütjük ropogósra. A tálaló tálban két egész tojást és további két sárgáját összekeverünk sok reszelt sajttal (ugye nem kell külön mondjam, hogy igazi parmezánnal, nem a zacskókban árult fűrészporral). Amikor megfőtt a tészta, leszűrjük, és azonnal, tűzforrón a tojáshoz öntjük, villámgyorsan összekeverjük. Kész, máris tálaljuk, még sok borsot teszünk rá (természetesen frissen őrölt, viszont só általában már nem kell, elég a szalonnában és a sajtban lévő), még egy kis sajt a tetejére, és már esszük is.

Mindehhez figyelni kell, és a kellő pillanatban azonnal cselekedni. Ha sokat várunk vagy sokáig keverjük, könnyen előfordul, hogy pasztás rántottát vagy rántottás pasztát eszünk carbonara helyett. Az állaga selymes, lágy, nagyon kicsit folyékony kell legyen. Az evőknek is készenlétben kell ülniök, ne akkor induljunk bort keresni a pincébe, amikor a tészta már az asztalon gőzölög!

Én ezt az elkészítési módot gondolom az igazinak, de mint minden népszerű ételnek, ennek is számtalan receptje van. Legelterjedtebb kis főzőtejszínt tenni hozzá, így persze könnyebben lesz folyós. Aztán raknak bele hagymát, fokhagymát, gombát, a jó ég tudja, még mit. Nem baj, nem kell mindjárt eretneket kiáltani, ha valaki másképp szereti.