Hol együnk, mit együnk Olaszországban?

Néhány, talán hasznos tipp kevésbé edzett turistáknak:

Pane e coperta

Az étlapnál feltüntetett árnál kicsit többet kell fizetnünk. Az étterem minőségétől függően 2-3 vagy több Euró „pane e coperta”, magyarul kenyér és teríték, vagyis a kiszolgálási díj. Ez gyakran nincs is feltüntetve, vagy csak nagyon eldugott helyen az étlapon, de a fizetésnél rajta lesz a számlán. Viszont borravalót már legfeljebb csak egy kis aprópénzt kell adni, a többi le van tudva.

Menu turistico

A turistáktól elözönlött városokban gyakran találkozunk ezzel a felirattal éttermek bejáratánál. Jutányos áron kínálnak 2-3 fogást, esetleg egy italt is. Kivételek természetesen mindig vannak, általában azonban lebeszélnék mindenkit róla. Kezdő koromban néhányszor bedőltem ilyeneknek, mindig csalódás volt, úgy éreztem, drágán, rosszul és keveset ettem. Ha megfigyeljük, helyiek soha nem rendelnek ilyet, kizárólag külföldiek etetetésére szolgál.

Pizza

Igazán jó pizzát csak Rómától délre csinálnak. Persze itt is van néhány kivétel (a pizzasütők mind délről származnak!), de gyakran fogjuk úgy érezni, hogy itthon, Magyarországon ennél már sokkal jobbat is ettünk. Egyáltalán - a közhiedelemmel ellentétben - az olaszok elég ritkán esznek pizzát, és azt nem főétkezésre, ebédre vagy vacsorára. Inkább késő este, mozi vagy koncert után még beülnek egy pizzeriába. A legtöbb pizzeria délben nincs is nyitva, csak késő délután kezdik a kemencét melegíteni.
Viszont ha pékeknél szeletelve árulnak pizzát, azt nyugodtan vehetünk, friss, olcsó, és elűzi pillanatnyi éhségünket. Gyakran bárokban is látható szeletelt pizza, ez viszont valószínűleg ott áll reggel (vagy tegnap reggel) óta, mikróban lesz melegítve, tehát kerülendő.

Tavola calda

Ha bárokban (ami nem éjszakai mulatót, hanem kávézót jelent) ilyen feliratot látunk, azt jelenti, kaphatunk néhány féle meleg ételt is. Meg lehet a pultnál nézni, megmutatni nyelvtudás nélkül is, hogy mit akarunk. És főleg: kérhetjük bármelyik fogást egyedül is, nem várják el tőlünk, hogy egy komplett étkezést végigegyünk.

Éttermi tudnivalók

A „normális” éttermekben viszont elvárják tőlünk, hogy úgy együnk, mint az olaszok. Ők egy hétköznapi ebéd vagy vacsora alkalmával először egy tál tésztát esznek, aztán egy húsételt körítéssel, majd folytatják sajttal és/vagy gyümölccsel, édességgel. Ezt így elvárják a külföldiektől is, pedig egy ilyen ételsor elfogyasztása bizony nem könnyű feladat annak, aki nincs hozzászokva. Hónapokba telik, amíg az ember egy tál spagetti után még folytatni is kívánja, ennyi időnk pedig nincs. Addig csak telítve vagyunk a pasta után, és nem értjük, miért kellene még mást is enni. A pincér pedig csalódottan néz, hogy csak ennyi, nem is eszünk egy rendes vacsorát? Mintha Magyarországon egy levest, és semmit mást nem rendelnénk.

A levessel kapcsolatban megjegyezzük: elég ritkán fogunk étlapokon találkozni vele, legfeljebb néha egy minestrone formájában, ami kiváló vegyes zöldségleves, benne tészta. Más levest nemigen esznek, és ezt is csak ritkán, egy étkezés tésztával, esetleg rizzsel kezdődik. A rizs finom rizottó, különféle módokon elkészítve. Cserében nem fogunk se rizst, se tésztát körítésként kapni, csak krumplit sütve vagy főzve, párolt zöldséget vagy salátát, ahol a saláta általában fejes salátát jelent, esetleg vegyes salátát, vagyis a zöldsalátához egy kis paradicsom is járul. Általában nincs ízesítve, főleg nem úszik ecetes vízben, hanem magunk öntjük rá tetszés szerint az ecetet és az olívaolajat.

Régen olasz lapok állandó viccfigurája volt a német vagy angol turista, aki étteremben egy tál spagettit rendel, esetleg egy cappuccinot hozzá. Ma már ehhez rég hozzászokhattak az olaszok is, nem kell túl komolyan venni, ha nincsenek megelégedve a rendelésünkkel.

Még a cappuccinóról: az olaszok mindig csak eszpresszót isznak evés után, esetleg egy kis alkohollal benne (café corretto, azaz javított kávé), de ez se zavarjon minket, rendeljünk, amit akarunk.

Az éttermek általában, a magyarországi szokásokkal ellentétben, csak a szűken vett ebéd- és vacsoraidőben vannak nyitva, tehát 12 és 14 óra, valamint kb. 19 és 21 óra között. A legtöbb helyen az étlap egész rövid, csak néhány ételt tartalmaz, azokat viszont biztos, hogy frissen csinálják. A sok oldalas magyar étlapokat csak a hűtők és fagyasztók intenzív használata teszi lehetővé.

Mit igyunk az ebédhez, vacsorához?

Általában bort. Ne hagyjuk, hogy a pincér rábeszéljen egy drága palackozott borra. Kérjünk nyugodtan a ház borából (vino della casa) fél vagy egész literes kancsót, vöröset vagy fehéret, nem fogunk csalódni, jó közepes minőségű asztali bort fogunk inni.

Megunhatatlan olasz ízek >>>

Olasz receptek a Mindmegettén >>>

Buon appetito!