Húsvét előtt

Nagyheti gondolatok

Nyakunkon az ünnep, nekem meg egy csipetnyi húsvéti hangulatom sincs. Annyi minden történt az elmúlt hetekben: besűrűsödött az IDŐ, forog velük ez a kis ház - szédülök bele. Három elektromos berendezésünk is fölmondta a szolgálatot egyetlen hét alatt – ebből az egyik a mosógép volt –, és persze nem sikerült pótolni egyetlen hét alatt. Lett új hűtőnk, és kétszer kellett átrendeznem a fél lakást. Jutott erre a három hétre egy mandulaműtét is és pár magyarországi látogató, (láthatatlan) tavaszi nagytakarítás és még pár efféle.

Most végre nyugalom van. Napokig kelt kalácsot és palacsintát sütöttem, hogy ezután a nagy pörgés után valahogy otthon érezhessük magunkat a bőrünkben, a házunkban, az életünkben.

És most itt a húsvét – én meg semmi másra nem vágyom, mint szürke egyhangúságra… Kínomban már azon gondolkodtam, mi lenne, ha idén elmaradna a húsvét. Megfőznénk a sonkát, kolbászt, tojásokat, sülne a kalács, lenne torma is meg retek, sütit is sütnék, és persze lenne nagypéntek is, meg nagymise – csak a mindent megmozgató körmenet maradna el a lelkemből. Nagy baj lenne az…?

Hát igen. Nagy. Azt hiszem, úgy nem lehet feltámadni - pedig az elég fontos lenne.

Mit tehetnék? Kiüresítem önmagam: írok. Összecsomagolom az elmúlt hetek eseményeit: szépen elrendezem, letisztogatom őket, dobozt keresek nekik, szalagot kötök rá. Aztán visszatérek a nagyhéthez, amíg még lehet.

A kezdetek

Pedig nem így kezdődött! Komolyan vettük a böjti napokat. Próbálgattam, hogyan süthetnék egészséges tojásokat és kalácsot (no meg kevésbé egészségeseket is). A formát már jó előre kitaláltam. Egy nyújtható tésztát kell gyúrni, pogácsaszaggatóval köröket formálni, majd nyújtófával még egyszer kilapítani a köröket – csak úgy hosszában. Szép tojás formájúak lesznek tőle.

Tészta is készült többféle, s mindig csináltam pár tojás-forma prototípust – el kell hinnetek nekem, mert megmutatni sajnos nem tudom. Azt gondoltam, húsvétig van még időm, nem fényképezem le a „főpróbát”, majd ha már igazán közel lesz az ünnep... De mint írtam, közben másképp fordult körülöttünk a világ.

Az egészséges sütirecept azonban mindenképp érdekes lehet – a nagy evészetek közeledtével most még fontosabb. Megmutatom nektek kör, négyzet és mindenféle formában, a többit pedig a fantáziátokra bízom.

Zabos-mézes másképp

Hozzávalók:
20 dkg zabpehely
10 dkg hajdinaliszt esetleg rozsliszt
13 dkg vaj
10 dkg mazsola
1 banán
2 evőkanál méz
1 rúd vanília kikapart belseje
1 bő evőkanál cukrozatlan kakaópor vagy ugyanennyi darált mandula
csipet só
1 kiskanálnyi szódabikarbóna

Elkészítés: A banánt és a mazsolát turmixgépben összetörjük, majd egy tálba öntjük, és összedolgozzuk a többi hozzávalóval. 2-3 milliméteresre nyújtjuk, és korongokat szúrunk ki belőle. 175 fokon sütjük 10 percig. Ha kész, rácson hagyjuk kihűlni.

Magában is finom, csokiba mártva, barack- vagy ribizlilekvárral pedig tökéletes. Persze ha csokival vagy lekvárral esszük, akkor már cukor is kerül bele – de szerintem így is jobban jövünk ki a húsvétból, mint pl. egy hagyományos lekváros linzerrel vagy islerrel – ami nagyon finom, meg kell hagyni -, de azért ez sem rossz, majd meglátjátok! És ha valaki igazán reformálni szeretne, annak megsúgom: szerintem banános-vajas krémmel is finom lehet.

A következő recept nem reform, viszont van vagy száz éves. A Csokigyár Facebook-oldalán ajánlotta egyikőtök még a téli „nagy szalagárés időszakban”. Mónika nagymamája édes szalalkális receptjét küldte el nekem: hálás köszönet érte!

A fenti zabos-mézes keksz finom, puha tésztájú – ez viszont üdítően ropogós! Mivel szalalkális, meg lehet puhítani – több módszer is van rá, de higgyétek el, nem érdemes. Annyira finom ilyen ropogósan, csokimázzal, hogy felesleges bármi mással próbálkozni. Nem túl édes, ha elég kicsi falatokat készítünk belőle, akkor nem is jár sok morzsával: igazi, édesszájú kis locsolkodóknak való finomság.

Édes, ropogós szalagárés keksz

Hozzávalók:
4 egész tojás
30 dkg cukor
1-2 tasak vaníliás cukor
1 tasak szalalkáli
5 evőkanál tej
75 dkg liszt
5 evőkanál zsír
1 citrom leve és héja
1-2 evőkanál kakaópor
a tetejére csoki- vagy cukormáz

Elkészítés: A szalalkálit beáztatom a tejbe, hozzáadom a tojást és a cukrokat, majd 2-3 órán át pihentetem.
Ha ez megvan, hozzádolgozom a lisztet és a zsírt, majd 2 részre osztom. Az egyik részhez a citrom héját és levét adom, a másikhoz a kakaót. A recept nem írja, de én ezután lefeküdtem aludni, és csak másnap folytattam a munkát.
A tésztát 2-3 cm-esre nyújtottam, kiszaggattam, sütőpapíros tepsire tettem. Majd mielőtt beindítottam volna a sütést, még 10-15 percet pihentettem.
Végül 160 fokon sütöttem kb. 12 percig, míg a teteje szép aranyos színű nem lett. Rácsra tettem, ott hűtöttem.

Még egyszer mondom: ne várjuk omlós kekszet! Ez nem linzer. Kemény és roppanós, az a fajta, ami tejbe, kakaóba, teába áztatva is fogyasztható. Váltig kérdezgettem a fiúkat, nem baj-e, hogy ilyen kemény (mert van rá mód, hogy megpuhítsuk), de imádják, szóba sem jött a puhánykodás.

Ebből a tésztából készítettünk mindenféle formát, mindenféle színt: tojásokat is. Volt, amelyik porcukros-kávés mázat kapott, volt, amit szimplán csak kifestettünk, volt, amit díszítgettünk – a legjobb mégis a csokimáz: fele étcsoki, fele tejcsoki, kevés vaj. Ideális mérete: falatnyi.

A műtét

Így éldegéltünk, festegettünk, készülődtünk. Sok volt a dolgunk, de nem bántuk. Vártuk a szünetet, hogy igazán nekikezdhessünk a készülésnek. Azt hittük, másnap véget ér a hajtás: Apa utolsó előtti iskolai napja volt a nagy tavaszi vakáció előtt. Akkor jött a telefon: amennyiben Kelemen nem beteg épp, másnap kiveszik a manduláját.

Hát erre nagy levegőt kellett venni. Igen, várólistán volt, de azt mondták, még 3-4 hónap, mire sorra kerül. Erre számoltunk, de nyilván üresedés volt...

Én (is) híve vagyok annak, hogy a gyerek őrizze meg a testét, ha lehet, mindazzal, amivel megszületett. Ha másért nem, hát érzelmi okból: a szervei valaha az én testem darabjai voltak - meg hát neki is szüksége lehet még rájuk... De nem minden áron. Sokat szenvedett szegény, mire eljutottunk eddig a telefonig – többször kétségbeestünk, vajon helyrejön-e még valaha a hallása, és néha már nehezen kapott levegőt. Írtam nektek róla többször – nyáron kórházba is került miatta, talán emlékeztek.

Szóval, örültünk, de azért váratlan volt, nem tudtunk felkészülni semmiféle értelemben. Annyira, hogy apa nem is tudta elintézni, hogy végig bent maradhasson a kórházban Kelemen mellett: a tanév legfontosabb napjára esett a műtét, csak a délelőttöt kapta meg – a délutáni szülői értekezleten mindenképp ott kellett lennie.

Másnap jó korán útra keltek, s rövid, de alapos vizsgálat után el is dőlt: kiveszik Kele orrmanduláit. Apa telefonált, miután elaltatták őt.
– Hoj van a Kelemenön? - kérdezte Flóris.
– A kórházban. Már a műtőben fekszik. Kiveszik a manduláját – magyaráztam.
Flóris persze már megint kirekesztettnek érezte magát:
– Óóóóóóaaaaaa – nyávogott teljes meggyőződéssel - , én is já akajtam feküdni a hűtője...

Hamar túl lett rajta. Még aznap este hazajöhetett. Úgy nyolc óra tájban érkezett, és minden rendben volt, csak a hangja miatt panaszkodott szegény. Meg hát fájt a torka, de kapott rá gyógyszereket, azok használtak. Az utána következő idők voltak igazán nehezek: le kellett foglalni őt úgy, hogy élvezze is, meg baja se essen. Aki ismeri őt és a körülményeinket, az tudhatja, milyen nagy kihívás volt ez.

Másnap kakaós csigát kívánt a kis beteg. S mivel nem mondták, hogy csak pépeset meg hideget ehet, el is készítettük a csigát. S ha már begyújtottuk a sütőt, kis citrommázas párnácskákat is sütöttem – a biztonság kedvéért.

Kakaós csiga és citromos párnák rozsos tésztával

Hozzávalók:
Az alaptésztához:
30 dkg búzaliszt + még kb. 12 dkg a kelés után
30 dkg rozsliszt (az enyém teljes kiőrlésű volt)
1 evőkanál szárított élesztő
1 kiskanál só
10 dkg cukor
1 egész tojás és 2 tojássárga
14 dkg quark vagy tejföl, esetleg tejfölös túró
3 evőkanál étolaj
kb. 2,5 dl tej
A kakaós csigákhoz még:
2 bő evőkanál cukrozott kakaópor
1 csomag vaníliás cukor
2 evőkanál keserű kakaópor
2 dkg olvasztott vaj
A citromos párnákhoz még:
1 citrom leve és reszelt héja
porcukor

Elkészítés: A tésztához a hozzávalókat kézmelegre melegítjük. A kétszer 30 dkg lisztet, az élesztőt, a cukrot és a sót egy tálba öntjük, majd alaposan összekeverjük őket. Ezután jöhet a többi hozzávaló: a tojások, a quark vagy amit helyette teszünk, és a tej. Ezekből lágy tésztát keverünk-dagasztunk. Legvégül hozzáadjuk az étolajat, és alaposan kidolgozzuk. Konyharuhával lefedjük, langyos helyen a duplájára kelesztjük.
Mikor megkelt, hozzádolgozzuk a maradék 12 dkg lisztet - vagy amennyi ahhoz kell, hogy nyújtható, könnyen kezelhető tészta legyen. Akkor két részre vesszük a tésztát.
Az egyik felébe beledolgozzuk a citromhéjat, és kis párnácskákat (vagy ami tetszik) szaggatunk belőle. Sütőpapíros tálcán hagyjuk még kelni.

A másik felét kinyújtjuk. Egy tálkában összekeverjük a cukros kakaóport és a vaníliás cukrot, majd a tésztára szórjuk egyenletesen. Erre szórjuk a keserű kakaóport, majd meglocsoljuk az egészet olvasztott vajjal. Kicsit várunk, hogy a vaj kissé megkeményedjen, majd feltekerjük, és felszeleteljük. A szeleteket vajazott-lisztezett tűzálló tálba vagy tepsibe helyezzük egymástól nem túl messze. Ezt is hagyjuk még kelni langyos helyen 10-20 percig.

Ha már szépen megemelkedtek, összenőttek a sütemények, 180 fokos sütőbe tesszük kb. 20 percre - de 15 perc után már ellenőrizzük, nem jó-e!
Míg a tészta sül, elkészítjük a citrommázat. 1 citrom kifacsart levét annyi porcukorral keverjük össze, amennyi ahhoz kell, hogy méz-állagú legyen. Mikor kisültek a citromos párnák, hagyjuk pár percig hűlni őket, majd kanalazzunk mindegyik tetejére 1-2 kiskanálnyi citromos mázat.

Köleses zabfelfújt: a legújabb kedvenc!

Akkortájt kísérleteztük ki a köleses zabfelfújtat is. Azóta ötször-hatszor készítettem már, Kele baracklekvárral eszi – és most ez a kedvence.

Hozzávalók:
1,5 bögre (1 bögre kb. 2,5 dl) zabpehely
1/2 bögre köles
2,5 bögre tej
1/2 bögre víz
1 csapott evőkanál xylit
2 tojás
1 csipet só
1 kiskanál sütőpor

Elkészítés: A kölest, a tejet és a vizet felteszem közepes lángon főni. Kb. 5 perc múlva a zabot is beleteszem, majd a xylitet. Nem kell folyamatosan keverni, de azért nem lehet messze menni a tűzhelytől. Amikor már elérte a "tejbegríz-állagot", akkor félrehúzom, és lefedve tartom még 10 percig. Akkor leveszem a fedőt, és hagyom, hogy egy kicsit kihűljön, nehogy "összekapja" a tojást.
A tojásokat szétválasztom. A fehérjét a sóval felverem, majd, mikor már jó kemény, akkor a sárgákat is hozzáteszem, azzal is verem egy rövid ideig.
Mikor ez megvan, a sütőport és a tojást óvatosan belekeverem a zabos masszába. Sütőpapíros vagy kikent tepsibe teszem, és 10-14 percig sütöm 150 fokon, majd újabb 20 percig 180 fokon. Mikor a teteje kezd pirulni, akkor valószínűleg belül is jó, de ellenőrizzük!

Van, aki lekvárral szereti, van, aki mákkal eszi, mi a férjemmel csak úgy magában. Nehéz abbahagyni, tényleg. Legjobb frissen, melegen, de másnap is remek csemege!

Maga a műtét nem nagyon viselte meg a fiúkát, de az utána következő nyugalmas két hetet kínnal-keservvel tartottuk csak. Őt még csak rendre parancsoltam volna – de itt hármon áll a vásár. A többiek is igyekeztek betartani a szabályokat – de csak hellyel-közzel sikerült. Sebőt mindjárt másnap elöntötte valamiért a méreg, úgy kellett lefejtenem őt Kelemen hátáról. Flóris fogócskát játszott volna, s Kelének ez nem volt ellenére. Aztán bicikliversenyt játszottak a szobabiciklin, majd birkózni akart apával... És milyen csalódott volt szegénykém, hogy nem lehetett! De az igazi aggodalmunk nem ez volt.

Újabb megpróbáltatások következtek. Amikor Kelement megműtötték, még nem volt beteg, de már itt ólálkodott a családban a nagy hurutos betegség, ami annyira elkapott engem, mikor a szüleimet vártuk, s talán épp a beavatkozás miatt hamarosan őt is sorra kerítette. Mandulaműtét után megfázni nem épp leányálom, és elhitetitek, a kisfiúk vágyai közt sem szerepel – de az anyák félnek tőle legjobban. Hosszabbra nyúlt a lábadozás, és folyamatosan rettegtem a fenyegető köhögéstől („én édes fiadom!”), mégis azt mondhatom: szerencsésen megúsztuk a dolgot. A torka még fájdogál olykor, de kapott antibiotikumot – így a köhögős része mindezidáig el is maradt a dolognak –, és ez nagyon-nagyon nagy kegyelem. Nem tudok elég hálás lenni érte.

Mindez csak töredéke volt annak, ami ebben a pár hétben történt. Szinte már magam sem emlékszem, hogyan követték egymást az események. Annyi bizonyos, hogy még várnak ránk a hetekkel ezelőtt félbehagyott húsvéti képeslapok – és már nem is fognak megérkezni az ünnep előtt. Sebaj! Azért ha lesz kedvünk, még befejezzük őket.

Kelemen műtéte óta több mint két hét telt el, lassan fellélegezhetünk. A tavaszi nagytakarítást senkinek sem említem, aki eljön vagy eljöhet hozzánk, mert kényszeres hazudozónak gondolna: egyáltalán semmi nyoma. Nem mintha ez lenne a lényeg. Lassan mindnyájan készen leszünk rá, hogy visszatérjünk a húsvéti gondolatokhoz, hangulathoz, tervekhez.

Trüffeles magos tojás

A minap például trüffelt készítettem fele tejcsoki-fele étcsokiból, vaníliával, rumaromával. Csak úgy találomra ízesítettem, csupán a tejszín-csoki arányokat tudom pontosan (5 dkg tejcsoki, 5 dkg étcsoki, 1 dl tejszín). Mandulapelyhet és pirított napraforgót szórtam bele, amennyit csak elbírt. Kihűtöttem, tojásokat formáztam belőle, (darált) pirított mandulába forgattam. Ropogós volt, érdekes, finom. Nagyon nem fogok már belelendülni a tojásgyárba, de egy fehér csokis, aszalt szilvás, marcipános változatot szeretnék még elkészíteni – a névnapi csokik mintájára.

Köleses töltött tojás feltétnek

Csak gyors kísérlet volt a lencsefőzelék mellé – de olyan népszerű és finom lett, hogy gyorsan lefirkantottam a receptet – legalábbis nagyjából. Leírom nektek is: érdemes kipróbálni, mert igazán jó és könnyű - a szó minden értelmében.

A főtt tojások sárgáját kiszedtem egy tálba. 2 kanál főtt kölessel, 1-2 deka vajjal, 2 kanál joghurttal, kis sóval és friss metélőhagymával kevertem össze. A fehérjék mélyedésébe halmoztam, sajtot szórtam a tetejére. Így is teljesen jó, de én még visszatettem sütőbe, hogy megpiruljon.

Mindenki nagyon éhes volt, egy pillanat alatt elfogyott, nem tudtam újból lefényképezni. Azt tervezem, hétfőn ilyet készítek a megmaradt főtt tojásból. Sonka és saláta mellé fejedelmi lesz!

Húsvét

Nehéz idők jártak húsvét előtt – volt már ilyen nálunk máskor is, akkor is épp böjti időkben. Talán nem is véletlen. Talán a nagyböjtnek pontosan ilyennek kell lennie. Segít felfogni, hogy Valaki, aki nagyon közel áll hozzánk, elvesztette a Fiát. Hogy nem mi voltunk, aki alászállt a poklokra – a harmadnapi feltámadásra mégis mind hivatalosak vagyunk. És hogy szeret, szeret az Isten.

Áldott húsvétot kívánok Mindnyájatoknak!