Sütemények és házi boldogság

Gyerekfelvigyázás

A hét eleje mindjárt azzal kezdődött, hogy elvállaltam Sebő egyik kis barátját egy kis iskola utáni megőrzésre. Írtam már erről a kisfiúról és a családjáról egy keveset: Sebő névnapi "partijára" ők voltak hivatalosak az öccsével és az anyukájukkal. Az édesapa magyar, az édesanya kolumbiai - és Angliában élnek. A gyerekek tulajdonképp 3 nyelvet beszélnek - de igazán jól csak egyet: a spanyolt. Jó alkalom az ilyen nekik, hogy gyakorolják a magyart is. Most csak az idősebbik fiú, Kilián jött el hozzánk - helyesebben mi mentünk el érte az iskolába: Sebővel együtt őt is összeszedtük, s hazahoztuk.

Na, de ne szaladjunk annyira előre! Komoly előkészületek előzték meg a dolgot! Nálunk ugyanis az a bevett szokás, hogy mikor hazaérünk az iskolából, mindjárt a kézmosás után le is ülünk szépen az asztalhoz, és eszünk valami "rendes ételt". A kritériumnak a főtt és kellően tápláló ételek felelnek meg. Tudtam, hogy Kiliánéknál más szokások vannak, de hát én voltam hazai terepen, úgyhogy mindjárt el is kezdtem gondolkodni, milyen jó kis magyaros étellel kínáljam meg a srácokat aznap.

Csirkehúslevest és almás pitét szerettem volna, de szánalmasan kevés almám volt itthon. Nálunk csütörtökön délután van a nagy bevásárlás, így hét elejére mindig teljesen lemerülnek a készletek. Az alma pedig kimondottan kedvelt portéka minálunk. Szóval megállapítottam, hogy 3 almából nem lehet almás pitét készíteni, még akkor sem, ha azok viszonylag nagyok. Így mást kellett kitalálnom.

Mindenképp szerettem volna sütni, mert tudom, hogy kedveli a süteményeket a kisfiú (melyik nem?), és azt is elmondta az anyukája, hogy ő szívesebben tölti konyhán kívül az idejét, sütni meg kimondottan nem szeret. Viszont az idő a morfondírozásaim előrehaladtával egyre fogyott.

Valami gyors kellett. Az sem baj ha nem annyira magyar, csak finom legyen! Így jutottam el keresztanyám kedvelt kevert süteményéhez, ami kefires-bögrés néven fut, de tudom, hogy remekül működik joghurttal, sőt tejföllel is. (Ami tiszta szerencse, mert itt kefirt csak a lengyel boltban kapni.) Mindjárt elsőre át is alakítottam kicsit a receptet. Mentségemre legyen: nem állt szándékomban. Egyszerűen csak szerettem volna tenni a tetejére egy kis túróval, pudinggal elkevert tojást, mert volt maradék túróm, amit el kellett már használni - mégpedig olyan helyre, ahol kellő hőhatásnak van kitéve - , és régóta kerülgettem egy evőkanálnyi pudingot is, mert van egy másik receptem, amihez nem kell egy égész tasak puding, csak két evőkanálnyi. Na, szóval, a tetejére gondoltam egy kis ráadásnak. Csináltam már ilyet, tudom, hogyan kell (20 perc, fél óra sütés után lehet kevert sütemények tetejére tenni ezt a keveréket némi cukorral ízesítve, persze), és még kb. 20 percig tovább sütni. Most is így szerettem volna.

Csakhogy olyan szépen felmagasodott a süteményem, hogy annak már az égvilágon semmi sem fért a tetejére... A massza meg már kész volt. Szerencsére belül még nem szilárdult meg a tészta. Így azt csináltam, hogy mégis a tetejére kanalaztam apránként, de biztosítottam neki utat lefelé. Így kis túrós zárványok keletkeztek a tésztában.

A sütemény elkészítése rém egyszerű, mégsem nevezhető gyors sütinek. Elég sokáig kell sütni, mire elkészül. Viszont nagyon finom! Mivel nem vaj, hanem olaj van benne, olyan könnyű, hogy szinte légnemű a tésztája. A leves is fogyott szépen, nem lehetett panaszom egyik fiúra sem, na de a sütemény!

Beterveztem egy rövid meseolvasást, direkt Kilián kedvéért, mert ő ritkán hall magyarul meséket, az apukája sokat dolgozik, az anyukája pedig spanyolul mesél neki. Nem szokás, de külön kérésre engedélyeztem, hogy a mese közben is eszegessék a sütit, s a gyerekszobai közös játék alatt is rendszeresen átruccantak a gyerekek a nappaliba egy kis nasiért. Szóval jó választás volt!

Biztosan sokan ismerik ezt a receptet, de azért leírom azon kevesek számára, aki mégsem. Az alapreceptet írom, nem a "Használjuk el a maradékokat!!"- verziót.

Kefires bögrés sütemény - alaprecept

Hozzávalók:
3 tojás
3 bögre liszt
3/4 bögre étolaj
1 bögre kefir
1 bögre cukor
1 csomag vaníliás cukor
1,5 kiskanál szódabikabóna

Elkészítés: Először a nedves hozzávalókat öntöm egybe, majd szépen kikeverem az egészet úgy, hogy apránként hozzáöntöm a szárazakat. Nagyjából piskóta sűrűségű tésztát kapok így. 200 fokos sütőbe teszem úgy, hogy egy kis lábasban vizet teszek a sütő hátuljába, majd beteszem a sütőbe a tepsit. Elég sokáig, minimum 3/4 óráig kell sütni. Ha félünk, hogy közben a teteje megég, helyezzünk a sütemény tetejére egy alufóliát anélkül, hogy azt rögzítenénk a tepsihez.

Duplázások

A helyzet az, hogy annyira ízlett ez a kefires (nálunk akkor épp tejfölös-túrós) sütemény, hogy ismételni kellett a hét vége felé. Akadtak azonban problémák. Volt néhány más dolog is, ami ismétlésre szorult - helyesebben: mi szorultunk rá az ismétlésükre. Ilyen volt a baguette és perec is. Annyira belejöttünk ebbe is, hogy kétszer is készítettem a héten a múltkori írásomban megadott recepttel kenyértésztát.

És ez szépen ki is merítette a liszt-készleteinket. A második adag perec és a cipó (baguette helyett) már javarészt teljes kiőrlésű búzalisztből készült (és az sem rontotta ám el!!!), és a kevert kefiresbe, ami ezúttal joghutros lett, nos abba már semmi módon nem jutott elég liszt, így az egyik bögre lisztet keserű kakaóval helyettesítettem.

És de jól tettem!!! Egy egészen másik fajta sütemény készült így, és elértem, hogy a kakaóm is elfogyjon, de megérte! A közepébe áfonyalekvárt tettem. Egészen biztosan elkészítem ezen a hétvégén ismét (ha nem előbb), csak jussak kakaóhoz!

Kefires bögrés kakaóval, áfonyalekvárral

Hozzávalók:

3 tojás
2 bögre liszt
1 bögre keserű kakaó
3/4 bögre étolaj
1 bögre kefir
1 bögre cukor
1 csomag vaníliás cukor
1,5 kiskanál szódabikarbóna

Elkészítés: Úgy készítem, mint az előzőt. Amikor elkészült és kihűlt, kettévágom, s áfonyalekvárral töltöm meg.

Másnap

A levesben főtt leveshúshoz paradicsomos káposztát és a már sokat emlegetett házi baguette-et készítettem a vendégség utáni napon. Azért a mennyei harmóniáért, amit ez a három nagyon egyszerű étel alkotott, nem engem illet a dicsőség, hanem a Teremtőt. Őt viszont annál inkább! Próbáljátok ki! Ezért érdemes tésztadagasztásba kezdeni!

Sütemény is kellett. Mert egészséges életmód ide vagy oda, ennyi esőt már nem lehet komoly édességforrások nélkül jó kedéllyel, ép elmével kibírni. Akkor még volt fehér lisztem is. Gondolkodóba is estem, mit csináljak. Régóta fáj a fogam Mirza Pesti szeletére. Biztos vagyok benne, hogy mind a 10 ujjunkat megnyalnánk utána, na de mikor megláttam, hogy kétféle tésztája van, plusz a krém, meg a csokimáz... akkor szomorúan lemondtam róla egy időre. Egy szimpla édességnek éhes hétköznapra, 3 gyerek, egy baguette és egy paradicsomos káposzta mellé ez bizony túl sok munka. (Na de sebaj, lesz még ünnep a mi utcánkban is, majd akkor megsütöm!) Sok-sok gondolkodás után rájöttem a tökéletes megoldásra:

Püspökkenyér

Azt hiszem, ez a recept leginkább a Horváth Ilona-féle változatnak felel meg. Leírom, én hogy csinálom. Nem vagyok nagy híve a mazsolás süteményeknek, de ebben szeretem! Aszalt gyümölcsöt nem teszek bele, mert azt már sokallanám, szerintem ez így mazsolával, dióval, étcsokival maga a tökély. Egy idő után a JÓ már nem lehet jobb.

Hozzávalók:
6 tojás
6 bő evőkanál liszt
6 evőkanál cukor
1 teáskanál sütőpor
dió
keserű csokoládé
mazsola

Elkészítés: Egy tepsibe sütőpapírt teszek, a sütőt előmelegítem. A mazsolát vízbe áztatom, a diót és a csokit felaprítom. (Hogy miből mennyit...??? Nem tudom. Úgy 1-1 marékkal.)
Egy nagyon kevés lisztet félreteszek, amiben majd megforgatom a "tölteléket". A többi hozzávalóból piskótatésztát készítek. A mazsolát lecsepegtetem, majd a dióval és a csokival együtt meggörgetem egy kevés lisztben, majd belekeverem a piskótatésztába, és mehet is a sütőbe. Úgy sütöm, mint a piskótát. Kb. 20 percre van szüksége. Tűpróbával ellenőrzöm, megsült-e.

A tetejére most reszelt dió-csoki keveréket szórtam, amíg még meleg volt a tészta. Így a csoki kicsit rá is olvadt.

A hétvége

Szombaton kaptuk az örömhírt az új állásról - ami várhatóan gyökeres változásokat hoz majd az életünkbe. Épp tepsis almás húst, krumplipürét készítettem, tejszínes kukoricasalátát terveztem hozzá. Azt gondoltam, a gyerekek esznek belőle még aznap ebédre, a többi meg megmarad másnapra, és akkor nem mise előtt vagy után kell vasárnapi ebédről gondoskodnom. De aztán másképp lett.

Mi idehaza ellejtettünk egy szerény indiántáncot, Apa meg szaladt haza a munkából (szombaton is dolgozik), hogy együtt örüljön a családdal. Így a megszokottal ellentétben ezúttal itthon ebédelt. S hiába minden indiántánc (vagy talán épp azért), mi többiek annyira örültünk neki, hogy bár már túl voltunk az ebéden, köréje ültünk, és elfogyasztottuk a másnapra szánt adagot is. A nagy boldogságnak döntő szerepe volt a családi farkasétvágyban, de azért az sem hagyható figyelmen kívül, hogy igazán foga alá való volt az almás hús mindenkinek. Régi receptem ez, de már régen készítettem, s most mindenki "élt az alkalommal" - többször is.

Almás hús

Hozzávalók:
50 dkg sertésszelet
3 nagy fej vöröshagyma
3 savanykás alma
olaj, só, bors,
1 teáskanál kakukkfű
1 kávéskanál szárított rozmaring
max. 2 csipet - és nem több! - őrölt fahéj

Elkészítés: A húsokat kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk. Egy sütőpapírral bélelt tepsi aljára tesszük a hagymakarikákat. Arra a sós-borsos húst, arra a kakukkfüvet és a rozmaringot. Majd ismét egy kevés hagyma, és jöhetnek az almaszeletek. Az alma tetejére pedig maximum 2, azaz kettő csipet (amennyit a hüvelyk és mutatóujjunk közé tudunk venni) őrölt fahéj. Bármilyen hihetetlen, de ennyi nem rontja el! Ha jól sikerül eltalálni az összetevők arányát, akkor külön nem is lehet megérezni benne. De a hiányát igen! Aki azonban nem ilyen vállalkozó kedvű, az nyugodtan csinálhatja enélkül. Úgy is finom lesz. Akkor viszont szabad a többi fűszerből tenni bártan - ízlésünk szerint.
Leginkább a vajas-tejfölös krumplipüré illik hozzá - szerintem.

Tejszínes kukoricasaláta

Hozzávalók:
1 doboz konzerv kukorica
2 dl tejszín
kb. 1 kiskanálnyi só (kóstolgassuk!)
(kevés mustár)
friss metélőhagyma

Elkészítés: A tejszínt a sóval és a metélőhagymával összekeverjük. Ha túl édesnek találjuk, tehetünk bele egy kis mustárt. Ebbe jön a kukorica - és már kész is!

Bébiételek

Nos, mint írtam, ezt mindmegettük. Vagyis majdnem. Azt a keveset, ami megmaradt, összeturmixoltam, és jégkockásítottam Flórisnak ínséges időkre. Ugyanígy tettem a paradicsomos káposztával és a leveshússal, sőt a másnapi húsos ebéddel is, amiről hamarosan bővebben írok. Ezeket a "jégkockákat" aztán leggyakrabban elfelejtem időben elővenni, hogy szobahőmérsékleten engedjenek ki. Ezért leggyakrabban forró vizet öntök rájuk, majd köles-, zab- vagy valamilyen más gabonapehellyel sűrítem. De a házi zsemlemorzsa is kiválóan megfelel erre a célra.

Vasárnap tehát mégis össze kellett dobnom valami gyorsat mise után. Az alábbi lett.

Gyors erdei gombás serpenyős pulyka

Hozzávalók:

40-50 dkg pulykamell
1-1,5 dl tejszín
kb. 2 dl (nem édes) fehérbor
szárított erdei gomba
1/2 póréhagyma felszeletelve
2 gerezd fokhagyma szeletelve, de nem aprítva
1 sülthússzaft-kocka vagy sülthús fűszersó
olaj, kakukkfű, bors

Elkészítés: A gombát beáztatom, a húst kockára vágom, és megszórom a fűszersóval vagy összekeverem a szétmorzsolt sülthúskockával.
Olajon megpirítom a húst, mikor már kifehéredett, akkor teszem hozzá a hagymákat, azzal is pirítom, majd hozzáadom a gombát, azzal is, megszórom kakukkfűvel, borssal. Elsőre vízzel öntöm fel, de ha azt a levét elforrta, jöhet a fehérbor. A tejszínt akkor öntöm hozzá, ha már elforrt egy keveset a borból, és már puha a hús. Kicsit beforralom azzal is, és kész. Rizzsel vagy tésztával körítem. A mostanihoz mustáros rizst készítettem.

Vinaigrette-féle mártás

Évek óta ezt a vinaigrette-et keverem. Franciaországban anno, valami uborkás, mindenféle-hagymás, petrezselymes zöld színű vinaigrette-et ettem mindig. Nagyon megszerettem, és el is kértem akkor a receptjét, de elveszítettem, mielőtt egyszer is elkészítettem volna. Azóta is keresem a neten, de még nem találtam rá az igazira. Az alap vinaigrette az én ízlésemnek savanyú kicsit, de tovább fejlesztettem, s ez lett belőle. Amíg jobbat nem találok, addig ezt készítem. Mivel nem eredeti francia recept ez sem, hát nevezzük Vinaigrette-féle mártásnak...

Hozzávalók:
2 teásanál dijoni mustár
3 evőkanál olívaolaj
0,5-0,6 dl fehérborecet
1,5 teáskanál barnacukor vagy 1 teáskanál fehér
1 kávéskanál szárított tárkony
petrezselyemzöld
csipet őrölt feketebors
csipet őrölt fehérbors
0,6 dl víz
1 szűk kávéskanál só
3-4 karika póréhagyma apró kockákra vágva vagy vágott snidling
kevés szárított, reszelt citromhéj

Elkészítés: Az olajat és a mustárt egynemű krémmé keverem, majd hozzáadom az ecetet, a többi hozzávalót, legvégül a vizet. S egy külön edényben tálalom a saláta mellé egy kiskanállal. Kevés elég belőle a salátára. Leginkább leveles salátafélékhez és paradicsomhoz illik.

Desszertnek a tegnapról maradt, újonnan felfedezett, isteni kakaós-áfonyást ettük.

Hasonló élményekben gazdag hetet kívánok mindenkinek!