Egzotikus csók és gyilkosság 13.

Móse utánament a konyhába, nézte, amint kitölt
magának egy pohár fehérbort. A Chablis messze
volt a jótól, de mindenesetre olcsóbb, mint a
Sominex vagy a Bayer P.M. Hannah kivette a kony-
haszekrényből az egyik antik desszertes tálkát,
amelyet anyjától kapott karácsonyra, és megtöltöt-
te Móse kedvenc vaníliás joghurtjával. Delores biz-
tos megbotránkozna, ha tudná, hogy kizárólag az a
macska használja az ő kristály desszerttálkáit, ame-
lyik tönkreteszi a harisnyáit.

– Oké, minden rendben – Hannah lekapcsolta a
konyhában a világítást és maga elé engedte Mósét
a nappaliba. A kandúr máris a dohányzóasztalon
termett, arra várt, hogy Hannah letegye elé a desz-
szerttálkát. – Nekiláthatsz, Móse. Én meg elkortyol-
gatom a boromat, miközben Billel beszélek.

Hannah élvezettel figyelte, ahogy Móse nekilá-
tott kinyalogatni a joghurtot. Nem tudta, hogy ez
általános szokás-e a macskáknál, mivel még sosem
osztotta meg az otthonát eggyel sem, de az biztos,
hogy Móse tökélyre fejlesztette a szimultán evés és
dorombolás művészetét.

Bill még akkorra sem ért oda a partira, mire Han-
nah összecsomagolt, így hát feltételezte, hogy ked-
venc és egyetlen sógora még mindig az íróasztalá-
nál viaskodik a legutóbbi papírtakarékossági tör-
vény után már csak négypéldányosra zsugorodott
formanyomtatványok kitöltésével. Beütötte a kapi-
tányság számát, és egészen odavolt, amikor Bill az
első csöngésre felkapta a kagylót.

– Szia, Bill! Hannah vagyok. Sikerült azonosíta-
nom a rúzsos nőt, de nem mondhatom meg, ki az.
Bill pontosan úgy reagált, ahogyan számított rá,
és Hannah letette a kagylót az asztalra. Igaz, gon-
dosabban kellett volna megfogalmaznia ezt a bizo-
nyos információt, de erre a napra már kimerítette
az udvariassági kvótáját. Mikor a hangos dühös szó-
áradat kissé alábbhagyott, újra a füléhez emelte a
kagylót.

– Figyelj, Bill! Ennek a nőnek az égvilágon sem-
mi köze sincs a gyilkossághoz. A fejemet teszem rá.
És röviddel azután hagyta ott Ront, hogy feltöltöt-
ték az iskola hűtőkamráját. Csak úgy tudtam ki-
szedni belőle bármit is, hogy megígértem neki, ti-
tokban tartom a kilétét.

Ezúttal a kirohanás rövidebbre és halkabbra sike-
rült, ezért Hannah csak eltartotta fülétől a kagylót.
Amikor Bill elhallgatott, folytatta:
– Nem szeghetem meg a neki tett ígéretemet. Is-
mered, milyenek a Lake Eden-i emberek. Ha kiszi-
várog, hogy becsaptam valakit, aki megtisztelt a bi-
zalmával, még azt sem fogjak elárulni nekem, hogy
mennyi az idő.
– Bár egyáltalán nem tetszik nekem ez az egész,
kénytelen vagyok a te szabályaid szerint játszani. –
enyhült meg kissé Bill. – De ugye tudsz beszélni ez-
zel a nővel, ha szükségünk van rá?
– Hát persze, hogy tudok. Nagyon együttműködő
volt, és roppant hálás, amiért titokban tartom a ki-
létét.
– Talán még messzebbre is jutsz vele, ha a barát-
jának tekint. Ne felejtsd el, Hannah, senkinek sem
beszélhetsz arról, hogy részt veszel a nyomozásban.
Andreának elmondhatod, de ennyi. A jelentéseimbe
sem írom be a nevedet. Csak úgy utalok rád, mint
az informátoromra.
– Informátorodra? – Hannah belekortyolt távol-
ról sem díjnyertes borába.
– Az informátor kilétét a nyomozást végző rend-
őr bizalmasan kezeli. Ezt már igazán megtanulhat-
tad volna a detektívfilmekből, amiket állandóan bá-
mulsz.

Hannah nagy szemeket meresztett Móséra.
– Tudom, mi az az informátor. De miért ne lehet-
nék a titkos ügynököd?
– A titkos ügynököm? – Billből kitört a nevetés,
ám amint rájött, hogy Hannah nem nevet vele,
gyorsan visszakozott. – Rendben van. Tekintsd ma-
gad a titkos ügynökömnek. Mi mást tudtál még
meg?
– Az élénkvörös rúzsos nő elmondta, hogy Ron
tegnap este összeverekedett valakivel a Kaszinó-
édenben. Szerinte eltört egy foga, ugyanis megda-
gadt az álla. Emlékszel, amikor azt mondtam ne-
ked, hogy az állát támasztotta ma reggel?
– Hogyne. Azt mondtad, valami fontos dolgon
törhette a fejét. Itt áll a feljegyzéseimben.
– Hát tévedtem. A foga fájt, azért fogta az arcát.

Pillanatnyi csönd támadt, majd Hannah egy ce-
ruza sercegését hallotta. Bill nyilván jegyzetelt. Vé-
gül azt mondta:
– Ennek van értelme. A nő tudja, kivel verekedett
össze Ron a kaszinóban?
– Nem, ez még az érkezése előtt történt. De én
majd megpróbálom megtudni neked.
– Tudom, azt kértem tőled, hogy szimatolj, de ez
nem játék, Hannah – aggodalmaskodott Bill. – Ront
hidegvérrel meggyilkolták, és a gyilkos habozás nél-
kül kivon téged is a forgalomból, ha úgy gondolja,
nyomon vagy.

Hannah nagyot nyelt, amint hirtelen Ron élette-
len testének látványát idézte fel.
– A frászt hozod rám, Bill. Tényleg azt gondolod,
hogy ennyire veszélyes lehet a dolog?
– De még mennyire! Ígérd meg nekem, hogy óva-
tos leszel, Hannah. És abban a pillanatban felhívsz,
amint megtudsz valamit. Még akkor is, ha hajnali
négy óra van.
– Így lesz. Jó éjszakát, Bill. – Hannah megbor-
zongott, amikor letette a kagylót. Ő úgy gondolt
Ron gyilkosára, mint egy megoldandó rejtvényre,
Bill azonban eszébe juttatta, hogy egy gyilkos lelep-
lezése nem is olyan veszélytelen dolog. Miközben
kiitta maradék borát, Hannah elhatározta, hogy a
jövőben sokkal óvatosabb lesz.

A dohányzóasztal irányából unatkozó ásítozást
hallott, és meglátta Móse hihetetlenül hatalmas
macskaásítását. Éppen ideje volt lefeküdni. Felnya-
lábolta a cicát, bevitte a hálószobába és letette a
matracára.

Amikor maga is lefeküdt, és bebújt a takaró alá,
egy simogatásra odahúzta magához szobatársát.
Móse azonban túl sokáig volt kóbormacska. A szép
szavak, a fülvakarás és a finomságok sosem fogják
szelíd, szófogadó szobacicává tenni. Némi paskolást
megengedett ugyan, de aztán kikövetelve magának
Hannah másik párnáját, elhúzódott tőle, és többé rá
sem hederítve hátat fordított neki.

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság