Egzotikus csók és gyilkosság 31.

– Ó, hát itt vagy, drágám! – fogadta széles mo-
sollyal Delores. – Szeretnénk megcsinálni a ké-
peket.
– Ez csodálatos! – Hannah válasza még a saját fü-
lének is gúnyosan hangzott, és mosollyal igyekezett
elvenni a szavai élét. Normanre pillantott. Ő egyál-
talán nem bosszankodott a fotózás miatt, lehet,
hogy azért, mert a modell alkatok szerencsés tábo-
rába tartozik. Hannah tudta magáról, hogy pocsék
fényképarca van. Nincs olyan világítási trükk vagy
beállítás, ami hozzá segítené, hogy jól mutasson a
fotópapíron.

Norman az édesanyjába karolt, Bill pedig köz-
vetlenül mögötte Deloresbe. Hannah egy kicsit le-
maradt mögöttük Andreával, hogy bocsánatot kér-
jen tőle.
– Ne haragudj, nem gondoltam, hogy ilyen soká
fog tartani.
– Semmi baj. És teljesen igazad volt. Norman va-
lóban vicces fickó. Nagyon jól éreztük magunkat,
amíg anyáék meg nem találtak bennünket. Azt
akarják, hogy mi is rajta legyünk a fényképen.
– Óriási! – Hannah örült, hogy társra lelt a nyo-
morúságában. – Talán valami kölcsönhatás révén
én is jól fogok mutatni.
– Ugyan már – nevetett Andrea. – Csodásan né-
zel ki ma este. Ez a ruha olyan tökéletesen áll raj-
tad, hogy még a hajad is jól mutat.
– Kösz… Szerintem is – vigyorodott el Hannah.
Az anyabrigád váratlanul befordult a mosdó felé ve-
zető folyosóra. – Ezek hova mennek?
– Gőzöm sincs róla. Mrs. Rhodes azt mondta,
megtalálta a tökéletes hátteret a fotózáshoz. Én
csak azt remélem, hogy nem tolakodunk be olyan
helyre, ahová nem kéne.

A többiek megálltak a folyosó végén és bevárták
őket. Aztán Carrie kinyitott egy ajtót, és beterelte a
társaságot egy könyvespolcokkal szegélyezett tágas
helyiségbe. Férfias stílusban rendezték be: bőrdí-
vány, bőrkarosszékek, egy masszív fa íróasztal, a fa-
lakon pedig vadászjelenetet ábrázoló nyomatok
lógtak. Hannah csodálattal bámulta meg az egyik
sarokban álló, gyönyörű folyami kövekből rakott
kandallót.

– Ez itt Del Woodley odúja – jelentette be Carrie.
– És bejöhetünk mi ide? – Bill igencsak kínban volt.
– Úgy értem, ez is a vendégek rendelkezésére áll?
– Megkérdeztem tőle, és azt mondta, tökéletesen
rendben van a dolog – felelte Carrie.

Hannah összemosolygott Andreával. Norman
anyja nagyon is hasonlított Deloresre. Nem csupán
fényképezőgéppel sasszézott be Lake Eden egyetlen
nagyszabású társasági eseményére, hanem megkér-
te a házigazdát, hogy a saját dolgozószobáját hasz-
nálhassa díszletnek a fotózáshoz.

– Álljatok oda Billel a kandalló elé – intett
Delores sürgetően Andreának. – Titeket kaplak le
először. Billnél sosem lehet tudni, hátha elhívják.
Hannah figyelte, ahogy a húga felveszi a megfe-
lelő pózt Billel. Aztán Carrie úgy döntött, a két fia-
tal párt együtt veszi le, és Hannah meg Norman
csatlakozott hozzájuk. Szófogadóan követték az
utasítást: Hannah és Andrea elől állt, Norman meg
Bill pedig mögöttük, miközben Carrie kattogtatta a
fényképezőgépet. Aztán új sorozat következett, sor-
ban álltak, akár a katonák, a „lányok” középen, két
oldalt pedig a „fiúk”.

– Csinálj néhány képet a díványon is – javasolta
Delores. – Az mindig jól mutat.

Hannah szenvedett, alig várta, hogy Norman
anyjának kifogyjon a gépéből a film. Amint ennek a
tortúrának vége lesz, beszélnie kell Billel, hiszen
még nem mondta el neki, hogy Ron reggel negyed
hétkor bement a tejüzembe, és Max Turnerrel talál-
kozott az irodájában. Talán az égvilágon semmi kö-
ze sincs ennek Ron meggyilkolásához, mégis új in-
formáció, és Bill kikérdezheti Maxet a hajnali
megbeszélése felől.

– Szórakozottnak tűnsz, drágám – fenyegette
meg tréfásan Delores az ujjával. – Koncentrálj arra,
hogy szép legyél, és mondd azt, hogy csíz.
– Bagoly – motyogta az orra alatt Hannah, mire
Andrea kuncogni kezdett.
– Ne mozogj, Andrea! – szólt rá Delores. – Carrie
nem tudja beállítani a fókuszt, ha mozogsz.

Hannah épp égre meresztette a szemét, amikor
Norman anyja elkattintotta a gépet. Delores nem
tudja, hogy manapság a legtöbb kamera automata?
Ha még egy percnyi vakuvillogást vagy figyelmezte-
tést kell elviselnie az anyjától, hogy mosolyogjon
meg ne mozogjon, biztosan felrobban.

– Ezt a beállítást csináld meg még egyszer – for-
dult Norman anyjához Delores. – Azt hiszem, Han-
nah pislogott.
Épp amikor Hannah lázadni akart, Norman fel-
állt és maga elé tartotta a kezét.
– Ennyi elég lesz, anya. Ülj le a díványra Mrs.
Swensennel, és lekaplak benneteket.
– Akasztják a hóhért – súgta a húgának Hannah,
miközben félreállva figyelték, mint fotózza Norman
a mamájukat. – Szólj anyának, hogy igazítsa meg a
rúzsát.

Andrea rémült képet vágott.
– Isten ments! Akkor előkapja a tükrét, hogy meg-
igazítsa, és annál tovább fog tartani ez a cirkusz.
Hannah már majdnem megjegyezte, hogy ennyi
képpel az üzlete egész hátsó falát kitapétázhatná,
amikor hangos csipogást hallott.
– Ez a te csipogód, Bill?
Bill kivette a személyi hívóját a zsebéből, s a ki-
jelzőre pillantva összeráncolta a homlokát.
– Be kell szólnom.
– Ugye nem mégy el? – fogta meg Andrea a férje
kabátujját. – Még csak nem is táncoltunk.
Bill átölelte.
– Tudom, de a diszpécser vészhelyzet jelzést kül-
dött. Hol van itt a legközelebbi telefon?
– Az orrod előtt – bökött Andrea a dívány mellett
lévő telefonkészülékre. – Igyekezz, szeretnénk tud-
ni, mi történt.
Bill feltárcsázta a kapitányságot, s noha Hannah
igencsak fülelt, az „oké, máris” és a „persze, azt te-
szem” nem mondott neki túl sokat.
– Súlyos baleset történt az országúton – mond-
ta Bill, miután letette a kagylót. – Mindenkit be-
hívnak.
– Odavigyelek? – kérdezte Andrea.
– Dehogy, te csak nyugodtan maradj itt. Majd az
egyik srác odavisz. – Bill megsimogatta a felesége
vállát. – Helyettem is érezd jól magad, rendben?
Andrea fancsali képe láttán Hannah nem tartotta
valószínűnek, hogy fényesen fogja érezni magát Bill
nélkül, de a húga bólintott.
– Jól van, szívem. Vigyázz magadra, otthon talál-
kozunk.
Bill távozása után mindnyájan visszaindultak a
partira. Norman kivette a gépből és a zsebébe süly-
lyesztette a filmet.
– Beadod éjszakai előhívásra a drogériába? – kí-
váncsiskodott Hannah.
– Nem – rázta meg a fejét Norman. –, én magam
hívom elő. Épp most lett kész a sötétkamrám.
– Fotózol?
– Csak amatőr vagyok. Seattle-ben kaptam rá,
nagyszerű hobbi. Holnap ebédidőben beviszem ne-
ked megmutatni a képeket a Süti Édenbe.

Már javában játszott a zenekar, amikor a bálte-
rembe értek, és Norman felkérte Hannah-t. Otrom-
baság lett volna visszautasítani, és Hannah végig-
szenvedett egy halálosan lassú keringőt. Norman a
legjobb indulattal is gyönge táncosnak bizonyult,
de most a világért sem akarta volna megbántani az
érzéseit, mosolyogva viselte el a megpróbáltatást.
Miután véget ért a szám, visszamentek a többiek-
hez, és beszélgetés közben Hannah kiszúrta Betty
Jacksont. Szerette volna megkérdezi tőle, tud-e va-
lamit Max Turner hajnali találkozójáról, csakhogy
Bill nem örült volna, ha magával cipeli Normant is.
– Egy újabb táncot? – nyújtotta a karját Norman.
Azt azért mégsem, gondolta Hannah, és máris ra-
gyogó mentőötlete támadt.

– Nem kérnéd fel inkább Andreát? Hallottam,
amikor azt mondta Billnek, hogy táncolni akar.
– Jó ötlet – Norman mosolyogva fordult Andreá-
hoz. – Mit szólsz hozzá, Andrea? Szeretnél táncolni?

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság