Egzotikus csók és gyilkosság 32.

Betty a zenekar közelében állt, a lábával ütötte a
ritmust. Szemlátomást táncolni akart, de elég kétsé-
ges volt, hogy a helybéli férfiak közül bárki is tánc-
ba vinné. Hannah és a barátnői egyszerűen „döm-
pernek” hívták őt a gimiben. Közel százötven kilót
nyomott így nem mozgott valami kecsesen a tánc-
parketten. Hannah papája egyszer azzal viccelő-
dött, hogy aki Bettyvel akar táncolni, annak vasor-
rú csizmára van szüksége, és nem is egy Lake
Eden-i fiatalember kezeltette sérült lábát, miután
kötelességből megforgatta Bettyt a parketten.
Betty, mint mindig, most is csíkos ruhát viselt.

Valaki egyszer alighanem azt mondta neki, hogy a
csíkos slankít. Ma este elég szélesre sikeredtek sö-
tétzöld és burgundivörös csíkjai, amitől az egész nő
egy cirkuszi sátor ponyvájára emlékeztetett. Han-
nah hozzá közeledve megfogadta, hogy diétázni
fog, és megszabadul a tavaly karácsony óta cipelt öt
kiló súlyfölöslegtől.

– Szia – üdvözölte vidáman Bettyt. Tisztában volt
vele, hogy itt a legjobb alkalom kikérdezni őt Max
szerda reggeli találkozója felől, mert nincs az a fér-
fi, aki a közelükbe merészkedne. Ki akarná kockáz-
tatni a lába épségét?
– Káprázatosan nézel ki ma este! – paskolta meg
Betty Hannah karját.
– Kösz. – Hannah tudta, hogy udvariasságból vi-
szonoznia kéne a bókot. De mégis mit mondhatna?
Aztán meglátta Betty cipőjét, és készen állt a válasz-
szal: – Gyönyörű a cipőd. Tökéletesen illik a ruhád-
hoz.

Betty elégedetten mosolygott.
– Van valami újság szegény Ronról?
– Még semmi. Örülök, hogy megtaláltalak, sze-
retnék beszélni veled Maxről.
Betty nagyot nyelt, falfehér lett az arca.
– Tudtam! Valami baj van, igaz?
– Baj? – lepődött meg Hannah. – Miből gondo-
lod, hogy baj van?
– Max még nem telefonált, és ez igazán nem jel-
lemző rá. Nagyon lelkiismeretes igazgató. Tavaly,
amikor elutazott, naponta háromszor is rám csör-
gött.
– Amennyire én tudom, nincs semmi baj – Han-
nah igyekezett megnyugtatni Bettyt. – Én csak arra
vagyok kíváncsi, hogy a tud-e Ron haláláról?
Betty a kezével legyezte kipirult arcát.
– A szívbajt hozod rám! Biztos csak képzelődöm,
de nagyon furcsa, hogy Max nem telefonált. Shirley
a Mielke Tejüzemből azt mondta, hogy Gary min-
den reggel felhívja.
– Említette Gary, hogy találkozott Maxszel a kon-
ferencián?
– Nem. Shirley pedig nem tudja felhívni, hogy
megkérdezze tőle, mert Gary nem mondta meg, hol
lakik. – Betty arca széles mosolyra húzódott. Bizal-
masan közelebb hajolt Hannah-hoz. – Agglegény, és
ilyenkor kicsit kirúg a hámból, ha érted, mire gon-
dolok. Legalábbis Shirley ezt mondja.
– Valószínűleg igaza van. Gondolod, hogy Max is
bulizik?
– Max? – Betty határtalanul elképedt. – Ha olyan
jól ismernéd, mint én, ez meg se fordulna a fejed-
ben. Maxnek csak két szenvedélye van az életben: a
pénz és még több pénz.
Hannah nevetett, bár milliószor hallotta már ezt
a szöveget.
– Arról tudtál, hogy szerdán hajnalban volt egy
megbeszélés az irodájában?
– Nem mondod? – Betty őszintén meglepettnek
tűnt. – Hiszen úgy volt, hogy fél hatkor indul a kon-
ferenciára, és olyan korán senki se tárgyal. Biztos
vagy ebben?
– Én így hallottam.
Betty gondolkodott egy kicsit, majd megvonta a
vállát.
– Hát, minden lehetséges… főleg, ha pénzről volt
szó. Azt tudom, hogy Max korán reggel bejött az
irodába. Őt kérték fel a nyitóbeszéd megtartására,
és péntek éjjel gépeltem le neki. Az asztalomon
hagytam, és másnap reggel, amikor bementem dol-
gozni, már nem volt ott.
– Biztos vagy benne, hogy Max vitte el?
– Semmi kétség nem fér hozzá. Hagyott egy
sárga cetlit, hogy ne felejtsek el új dossziékat ren-
delni.
Hannah úgy döntött, nem mondja el Bettynek,
hogy Max még negyed hétkor is a tejüzemben volt.
Csak aggódna érte.
– És te megpróbáltad felhívni Maxet a konferen-
cián?
– De még mennyire. A Hollyday Innben keres-
tem, de oda nem jelentkezett be. Nagyon rigolyás,
és utálta a tavalyi szobáját. Közvetlenül a fagylalt-
gép mellett volt.
– És a többi szálloda?
– Az összessel megpróbálkoztam, de mindenütt
azt mondták, hogy nem lakik ott.
– Lehetséges, hogy egy kétágyas szobán osztozik
valakivel?
– Max? – Betty úgy nevetett, hogy beleremegett
terjedelmes csípője. – Ő nem az a típus, mindig
egyedül lakik.
– És a konferencián nem próbáltad kerestetni?
– Dehogynem. Ma este bankettet rendeznek, és
odatelefonáltam, mielőtt eljöttem otthonról. De
Max nem hívott vissza.
Hannah a homlokát ráncolta, amint gondolatai-
ban egy ötlet kezdett alakot ölteni.
– Egyedül vezetett le Wisconsinba? – kérdezte.
– Igen. Gary Mielke felvetette, hogy menjenek
egy kocsival, Max azonban nem akart vele utazni.
Ha arra gondolsz, hogy esetleg balesetet szenve-
dett, én már mindkét országúti segélyszolgálattal
meg a rendőrséggel is beszéltem. Még nem fordult
elő, hogy be sem jelentkezik megérkezés után, és
aggódtam érte.

Hannah megértette Betty aggodalmát, és azon
törte a fejét, vajon egyáltalán megérkezett-e Max a
konferenciára.
– Azt mondtad, nem akart együtt utazni Gary
Mielkével. Tudod az okát?
– Igen, de nem mondhatom el. – Betty csavargat-
ni kezdte burgundivörös retikülje zárját, ami a
nyugtalanság biztos jele volt nála. – Az… hm… bi-
zalmas.
– Ha azt akarod, hogy megtaláljam Maxet, avass
be, légy szíves. Ígérem, nem mondom el senkinek.
– Hát jó – Betty most a táskája vékony bőrpánt-
ját csavargatta. – A Mielke Tejüzem a legnagyobb
versenytársunk, és Max ügyködik valamin, hogy át-
vegye Gary üzemét. Ezért nem akart együtt utazni
vele.
– Vagyis Gary nem ismeri Max terveit?
Betty úgy nézett rá, mintha azt kérdezné: „Telje-
sen hülye vagy?”.
– Senki sem tudhat róla, amíg nincs megkötve az
üzlet. Max így dolgozik.
– És neked elmondta?
– Nem éppen. Véletlenül felvettem az irodámban
a mellékét, amikor egy hitelintézettel arról tárgyalt,
hogy megvásárolja Gary egyik kölcsöntartozását.
Hannah nem hitte el, hogy Betty véletlenül vette
fel azt a telefonkagylót. Mindig is kíváncsi termé-
szetű volt, épp ezért számított annyira értékes kap-
csolatnak.
– Korábban is kötött már Max hasonló üzletet?
– Ugratsz? Csak nem gondolod, hogy tej- és vaj-
eladásból lett kőgazdag? Max igazi cápa, ha cégek
felvásárlásáról vagy ingatlanzálogjog érvényesítésé-
ről van szó. És ilyenkor zsíros hasznot vág zsebre.
Hannah újabb kérdést akart feltenni, amikor ész-
revette, hogy Andrea integet neki.
– Bocs, mennem kell, Andrea hív. Kösz, Betty.
– De mi lesz Maxszel? Gondolod, hogy jól van?
– Majd kiderítem – ígérte Hannah, miközben
agya már elemezte is az új tényeket. Ron szerda
reggel találkozott Maxszel, és most halott. Maxnek
a vajkészítők konferenciáján kéne lennie, de senki
sem látta, és haza sem telefonált. Lehet, hogy
agyonlőtte Ront, aztán elmenekült az országból?
Erre csekély az esély. Bár az is meglehet, hogy Max
a konferencián lapul, és csak akkor hívja fel Bettyt,
ha lecsendesültek a kedélyek. Ha Max biztonságban
hiszi magát, még az is megeshet, hogy visszaszam-
bázik a városba és eljátssza a nagyjelenetet, hogy
mennyire megdöbbent és milyen szomorú a Ron
életét követelő szörnyű bűntény miatt.

– Mi van? – kérdezte Hannah töprengése láttán
Betty.
– Ó, csak gondolkodtam. Mikor jön vissza Max?
– Kedd este.
Ha Max úgy döntene, hogy jelentkezik, Betty
még képes lesz referálni neki arról, hogy ő kérde-
zősködött utána. Ez az info viszont figyelmeztethe-
ti Maxet, és felszállhat az első gépre, amely elrepíti
őt az országból. Valahogy el kell hallgattatnia Bettyt.
– Csak most jutott valami az eszembe – mondta.
– Jobb volna, ha meg sem említenéd Maxnek, hogy
beszéltél velem. Ha rájön, hogy kidumáltuk, nem
fog örülni neki.
– Hát ez igaz – értett egyet Betty.
– Ha esetleg telefonál, ne is tégy említést a talál-
kozásunkról. Még azt gondolná, beleütjük az orrun-
kat a magánéletébe. Aggódom az állásod miatt.
– Igazad van, Hannah! – Betty szeme tágra kere-
kedett. – Max kirúgna, ha azt hinné, hogy pletyká-
lok róla.
– Pontosan. Ha bárki is megkérdezi, miről beszél-
gettél velem ma este, csak mondd azt, hogy a büfé-
asztalról csevegtünk. Én is ugyanezt fogom mondani.
– Köszönöm – Betty hálásnak látszott. – Nem
akarom elveszíteni a munkámat, imádok a tejüzem-
ben dolgozni. Cipzár van a számon… Erre mérget
vehetsz.
– Az enyémen is. – Hannah biztos volt benne,
hogy Betty nem fogja visszamondani a beszélgeté-
süket. Eszerint felfedezte a társadalmi érintkezés
egyik nagyszerű eszközét, amivel még sosem élt: a
megfélemlítést. Bettynél kiválóan bevált. És ha
Andrea fenyegető tekintete jelzésértékű, akkor
mindjárt rajta is kipróbálja ugyanezt.

***

Andrea csak sóhajtozott, miközben végigmentek a
mosdó felé a folyosón. Cseppet sem örült, amiért
Hannah otthagyta Normannel a táncparketten,
csak akkor engedett fel valamennyire, amikor a nő-
vére megsúgta neki, hogy Bill számára gyűjt infor-
mációkat.

– Még mindig nem tudom elhinni, hogy rásóztad
Normanre a Hollenbeck nővéreket. Tudod, hogy
legalább egy negyed órát fogják rágni a fülét.
– Épp erre számítottam. Norman azt mondta,
mutassam be potenciális pácienseknek, és Mar-
guerite komolyan érdeklődött a fogfehérítés iránt.
Ha ő megcsináltatja, elmeséli a barátnőinek is a
templomban, és akkor mind ott ül majd Norman vá-
rószobájában.
– Itt a női mosdó – Andrea megállt az ajtónál.
– Tudom, de ez csak kifogás volt. El kell intézned
nekem egy telefonhívást. Te sokkal inkább el tudod
bűvölni az embereket, mint én.
– Ezt felvehetnéd magnóra – nevetett Andrea, és
Hannah már látta, hogy teljesen elpárolgott a ha-
ragja. – Kit kell felhívnom?
– A Hollyday Inn szállodát Eau Clair-ben, Wis-
consinban. Ott tartják a Három Állam Vajkészítői-
nek Konferenciáját.
– Azt akarod, hogy Max Turnerrel beszéljek? –
Andrea igencsak vonakodni látszott. – Nem hin-
ném, hogy ezt megtehetjük. Bill még nem érte őt el,
így fogalma sincs Ronról.
– Nem Maxszel akarok beszélni. Gary Mielkét
szeretném a telefonhoz kérni.
Andrea szemlátomást habozott.
– Bill tud erről?
– Nem. Ebben a pillanatban hallottam valamit
Bettytől, és szükségem van rá, hogy Gary megerő-
sítse.
– De van neked ehhez… Úgy értem, nem Billnek
kéne ezt…
– Bill nincs itt, én viszont itt vagyok – szakította
félbe Hannah. – Ez fontos lehet. Nem várhat addig,
amíg Bill visszajön a baleset helyszínéről. Del Wood-
ley telefonját használjuk. Igazán megengedhetnek
maguknak egy wisconsini távolsági beszélgetést.
Andrea gondolkodott egy pillanatig.
– Jól van, megteszem. Bill szerint én bárkit rá tu-
dok beszélni bármire.

Bementek Del Woodley dolgozószobájába, és
Andrea letelepedett az íróasztala mögé. Hannah a
díványon ülve hallgatta álmélkodva, mint veszi rá a
húga a portást, hogy az otthagyja a pultját, és el-
menjen megkeresni Gary Mielkét. Billnek bizony
igaza van. Andrea bárkit képes rábeszélni bármire,
s noha a férje azt szeretné, hogy hagyja ott az állá-
sát, őt is kedvesen rábeszéli majd, hogy hadd ma-
radjon továbbra is az ingatlan szakmában.

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság