Egzotikus csók és gyilkosság 34.

– Erről ne beszéljetek senkinek – kérte Norman.
– Anyámat még mindig feszélyezi ez az ügy. Bele-
halna, ha bárki is rájönne, mennyire naivak voltak.
– Köztünk marad – ígérte Hannah. – Egyébként
is túl vagytok rajta. Senkinek sem kell tudnia erről.
Norman mosolyogva felállt.
– Elnézéseteket kérem, de anyám megígértette
velem, hogy megtáncoltatom. És lássátok, milyen
rendes fiú vagyok, a ti mamátokat is elviszem tán-
colni.
– Norman? – Hannah szintén felállt és megfogta
a férfi karját. – Ugye nem dől össze benned egy vi-
lág, ha én most elmegyek? Sürgős elintéznivalóm
van, ami nem várhat. Te maradj csak nyugodtan,
Andrea majd elvisz engem.

– Rendben. – Norman szemlátomást nem rop-
pant össze a csalódottságtól, ami nem volt túl jó ha-
tással Hannah önérzetére. – Ugye Ron meggyilkolá-
sával kapcsolatos az intéznivalód?
– Igen, de ne haragudj, nem mondhatok többet.
– Menj csak, viszont anyáinknak egy ésszerű
ürüggyel kell előállnunk. Valami azt súgja, hogy a
fejfájást nem fogják bevenni.
– Mit szólnátok a migrénhez? – javasolta Andrea.
– Nálam a migrén mindig bevált.

Hannah megrázta a fejét.
– Én nem vagyok migrénes fajta, és anya tudja ezt.
– Te nem, én viszont igen. Csak mondd nekik azt,
Norman, hogy pocsékul néztem ki, és könyörögtem
Hannah-nak, hogy vigyen haza és maradjon velem,
amíg Bill hazaér.
– Látjátok, ez működni fog – felelte Norman. –
De mi lesz, ha felhív, és nem vagytok ott?
– Ez nem gond – hangzott Andrea diadalmas vá-
lasza. – Anya tudja, hogy mindig kihúzom a tele-
font, ha fáj a fejem. Már mondtam neki, olyankor
megőrjít a telefoncsörgés.
Norman megpaskolta Andrea hátát.
– Nagyon okos. Remek az alibitek. Megyek, meg-
keresem őket.
– Norman! – Hannah-nak az utolsó pillanatban
jutott eszébe a jó modor. – Köszönöm neked ezt a
csodálatos estét, fantasztikusan éreztem magam.
– Én is, de jobb lesz, ha igyekeztek, és karolj be-
le Andreába, mintha támogatnád, ugyanis közeled-
nek…

***

Andrea a volán mögé ült, majd óvatosan végighajtott
a hosszú, kanyargós kocsifelhajtón. A tetejére érve
Hannah-hoz fordult. – Hova megyünk? – Hozzám.
Ott kirakhatsz.

– Még hogy kirakjalak? – Andrea a fékre tapo-
sott, a kocsi nagy zökkenéssel megállt. – Mit akarsz
ezzel mondani?
Hannah felsóhajtott. Végtére is ő keltette fel
Andrea érdeklődését Bill nyomozása iránt, és tud-
hatta volna, hogy ez csak bajt hozhat rá.

– Meg kell tennem valamit, ami veszélyes lehet.
Téged nem akarlak bajba sodorni.
– És az nem érdekel, hogy önmagadat bajba sod-
rod?
– Dehogynem. Nagyon óvatos leszek. Neked vi-
szont férjed van és gyereked. Rájuk is kell gondolnod.
– Gondolok rájuk, és veled megyek – nézett rá
haragosan Andrea. – Itt Bill előléptetéséről van szó,
és ha bármivel segíthetem ebben, megteszem.
– De, Andrea… Tudod, hogy Bill…
– Őt bízd csak rám – szakította félbe Andrea a
nővérét. – Egyébként hova megyünk?

Hannah sóhajtva beadta a derekát. Andreával
nem érdemes vitatkozni, ha a fejébe vesz valamit,
és ezúttal rendkívül csökönyösnek látszott.
– Először elmegyünk hozzám, kocsit cserélünk,
aztán a Suburbannel megyünk tovább Max Turner
házához.
– Mit akarsz ott?
– Max nem indult el a tervezett időben a konfe-
renciára. Negyed hétkor még az irodájában tárgyalt
valakivel. Ron látta őket.
– Na és?
– Maxnek nincs alibije Ron halálának idejére. Azt
már tudjuk, hogy nem érkezett meg a konferenciá-
ra. Szerda reggel negyed hét óta senki sem látta.
– Már értem. Arra gondolsz, hogy Max megölte
Ront, aztán pedig lelépett? De miért ölte volna meg
Ront?
– Gondolj csak arra, amit Norman az imént mon-
dott, és máris rájössz egy lehetséges indítékra.
Andrea csöndben emésztette a hallottakat.
– Aha. Arra gondolsz, hogy Ron meghallotta,
amikor Max valamilyen sötét üzletről tárgyalt, ezért
a gyilkos követte a kocsit, és megölte, hogy ne tud-
ja senkinek se elmondani? De honnan tudod, hogy
Ron találkozott Maxszel?

Hannah a homlokát ráncolta. Tudhatta volna,
hogy Andrea fel fogja tenni ezt a kérdést.
– Az informátorom mondta.
– Az informátorod?
– A Vörös Szenvedély-rúzsos nő. Ő maga nem
látta Maxet vagy a másik illetőt, de amikor Ron
visszament a teherautójához, elmondta neki, hogy
Max az irodájában tárgyal valakivel.

Andrea egy hosszú percig kibámult a szélvédőn,
majd elgondolkodva fordult a nővéréhez.
– Van itt valami, amit nem értek. Norman ugye-
bár azt mondta, hogy amit Max a szüleivel tett, tör-
vényes volt. Ha Max legálisan üzletelt, miért kellett
volna megölnie Ront?
– Fogalmam sincs – vallotta meg Hannah. – Én
csak azt tudom, hogy ellenőriznem kell Max házát.
Andrea sebességbe kapcsolta a Volvót.
– Tehát először hozzád?
– Úgy bizony.

Alig tettek meg egy kilométert Hannah lakása fe-
lé, amikor Andrea elnevette magát.
– Mi olyan vicces? – kérdezte Hannah.
– Te. Csöppet sem lesz veszélyes körülszimatolni
Max házában. Az a pasas nem hülye. Ha ő ölte meg
Ront, nem odahaza rejtőzködik arra várva, hogy va-
laki összerakja a mozaikokat és letartóztassa.
– Helyes a bőgés…
Andrea levette a szemét az útról, és kíváncsi pil-
lantást vetett a nővérére.
– Akkor miért mondtad, hogy veszélyes lehet?
– Pontosan ezért. Max háza nyilvánvalóan zárva
lesz, és Bill mindkettőnket kinyír, ha betörésért le-
tartóztatnak bennünket.

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság