„Pistuci, ez nem is főzelék, hanem egy nagyon finom desszert” – dicsérte a kóstolót nemrég Márti kolléganőm. Mindketten jót nevettünk, hiszen a sárgarépa-főzelék receptjét tőle kaptam, vagyis nem érhette váratlanul a „desszertessége”. Később elárulta, hogy a családjában senki nem rajong érte, ezért csak nagy ritkán főzi meg magának – talán ez az oka, hogy az újdonság erejével hat rá a répafőzelékkel való minden egyes találkozás.
Azért is nagyszerű ez a recept, mert – noha természetesen már továbbfejlesztettem – semmi rendkívüli nincs benne, kivéve a végeredményt. Ha egy picit is kedveli a sárgarépát, kedves Olvasóm, arra buzdítom, tegyen egy próbát a főzelékkel. Készíthet akár fél adagot is. Ha mégsem ízlene, én minden további nélkül átveszem. :)
- egy nagy lábos és az ő fedele
- konyhai mérleg
- mérőpohár
- citromreszelő és -facsaró
- fakanál, kés stb.
- esetleg ujjvédő (az ujjak elszíneződése ellen)
- 1 kg hámozott, reszelt sárgarépa (1,2-1,3 kg friss répából)
- 8 dl 3,5 vagy 2,8 százalék zsírtartalmú tej
- 3 dl 20 százalék zsírtartalmú, minőségi tejszín
- 4 púpozott evőkanál liszt
- 1 dl étolaj
- 1 dl víz
- 2 teáskanál só
- 1 púpozott evőkanál kristálycukor (a párolás fázisában)
- ízlés szerint 1-10 evőkanál kristálycukor (a főzés fázisában)
- 1 citrom héja
- 2 evőkanál citromlé
Fűszerek ízlés szerint (zárójelben az általam használt adagok):
apróra vágott petrezselyem (1 kis csokornyi), szárított, morzsolt kakukkfű (2 teáskanál), őrölt fehérbors (1 teáskanál), őrölt gyömbér (1 teáskanál)
Először is elsétálunk a piacra/közértbe, és megvesszük a répát – szép szál, egyenes darabokat válasszunk, ezeket könnyű lesz reszelni. Apropó, reszelés! Kockára, karikára vágott répával is kipróbáltam már ezt a főzeléket, de nyomába se érnek a reszeltből készült verziónak. Talán azért, mert az intenzív répaíz így tárul fel a legjobban, mindenesetre szerintem bőven megéri a vesződséget.
Természetesen a többi összetevőről se feledkezzünk meg a vásárlás során! :)
Miután hazaértünk és kifújtuk magunkat (no meg ittunk egy fröccsöt), s készenállnak a megtisztított, vékonyan meghámozott répák is, szép sorban legyaluljuk őket a reszelő kis lyukú részén (ahol a citromot szokás). Én közvetlenül a lábosba reszelem – így rögtön főzhető, nem kell rakosgatni.
Egy jó tanács azoknak, akiknek lapreszelőjük van: reszeléskor a felállított reszelő nyelét támasszák a pocakjukhoz (nagyjából csípőtájon), így nem kell megfogni az eszközt, ennek köszönhetően két kézzel, és sokkal nagyobb erőt kifejtve reszelhetnek. A megfelelő szögben álló reszelő alig mozdul el, ez egy kis gyakorlással megtanulható. Mindezt csak azért írom le, mert a kolléganőm panaszkodott, milyen nehezen boldogult a répával: 40 dkg-ot majdnem ugyanennyi percig reszelt. Összehasonlításul: én az 1 kilogrammnyival 25 perc alatt megvoltam. Még egy apróság: a reszeléshez hosszában is vágjuk ketté a répát (kivéve, ha vékony), a vágott oldala így szögletes lesz, amibe könnyebben belekap a reszelő.
A vörösessárga, nedvdús répacsíkok gyönyörű látványt nyújtanak, de az illatuk se semmi. Nehéz megállnom, hogy ne csenjek el egy-egy kanálnyit belőle. :)
Torkoskodásra azonban nincs idő, be kell indítani a párolási projektet! Ehhez öntsünk a répához 1 dl olajat, 1 dl vizet, 2 teáskanál sót meg egy evőkanál kristálycukrot. Alapos keverést követően tegyük fel a lábost a tűzre, majd rögtön fedjük is le, és közepes lángon kezdjük el párolni. Időnként kavarjuk át, majd ha már csaknem teljesen puha, vegyük le a tűzről, és szórjunk rá 4 púpozott evőkanálnyi lisztet.
Ezután kereken egy percre tegyük vissza a tűzre, és szüntelenül kevergetve dolgozzuk jól össze a répával. Most újból húzzuk le a hőforrásról szegényt, s mivel már biztos nagyon szomjas, öntözzük meg 8 dl zsíros tejjel, majd keverjük is el vele.
Folytassuk a főzését – kicsit prüszkölni fog, ne törődjünk vele, sőt büntetésül öntsük nyakon 3 dl zsíros tejszínnel. Ezután jöhet a citromhéj és -lé, a fűszerkollekció és ízlés szerint kristálycukor – mi bizony édesen szeretjük... Mindezek után ismét körözzünk néhányat a fakanállal. Na nem a levegőben, hanem a főzelékben. :)
A tejben fürdő, fűszerekkel ékesített répaesszenciát – immár utoljára – tegyük vissza a tűzre, és az újraforrástól számítva főzzük még nagyjából 10 percig. Ne ijedjünk meg, ha kicsit hígnak találjuk, mert hűléskor szépen sűrűsödik; fordított esetben pedig kevés tejjel hígíthatjuk.
Elkészült a szemet-orrot gyönyörködtető sárgarépa-főzelék, már csak a feltétről kell gondoskodnunk. Mennyei például borjúpörkölttel, az édes és sós, fűszeres ízek tökéletes összhangja leveszi az embert a lábáról. Tegnap (vegák, figyelem!) sült hagymakarikákkal tálaltam, de el tudom képzelni sült csirkével, omlettel, rántott hússal is.
Nos, ki kér repettát?
Jó étvágyat kíván:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.