A legutóbbi, szélesvásznú rétesmese után pihenésképpen egy újragondolt aprósütiről sztoriznám. Az újragondolás ezúttal nem az én érdemem, hanem a már sokszor emlegetett nagymaMÁKé. Igen, igen, a nagy kedvencből is került bele...! Már csak azt nem értem: miért nem saját jogon jutott eszembe a mákosítás?!
Rögtön az elején szeretném leszögezni (ááá, ez az ujjam volt!!!) :), szóval szeretném tudatni, ez egy fajsúlyos aprósüti. Míg az eredeti vaníliás kifli légiesen könnyű, akár egy prímabalerina, addig a mákos változat tömörebb, roppanósabb, ha úgy tetszik, férfiasabb. Macsós stílusán sokat csiszol a vaníliás porcukorba forgatás, de bírja a tréfát is: egy részükre csokipapucsot húztam, amit aztán nevetve haraptam le róluk. :)
Macsó kiflik papucsban :)
Az említettek tükrében az újdondász kifli receptjét határozottan továbbgondolásra érdemesnek tartom – addig is publikálom a (majdnem) eredeti változatot.
Melyiket választod?Mákos kifli
Hozzávalók (szűk három gáztepsire való mennyiség): 14 dkg porcukor 1 cs. vaníliás cukor 25 dkg margarin vagy vaj 1 egész tojás 1 narancs reszelt héja (én citromhéjat reszeltem bele) 40 dkg finomliszt (ebből 10 dkg lehet graham) 14 dkg darált mák Sütés: 180-190 fokon, középső rácson, ~15 percig Egy sütőrácsot vegyünk ki a sütőből, még annak begyújtása előtt.
Valamint a forgatáshoz: vaníliás porcukor A csokiba mártáshoz: 10 dkg tortabevonó étcsoki (a legismertebb márkából: 2x6 dkg)
Az Alkaloida meteorit
Elkészítés: A tésztához a cukrokat egy kisebb, mély edényben krémesre keverjük a jó puhára lágyított margarinnal (robotgép dagasztóspiráljával egyszerű). Belekeverjük a tojást, a citrushéjat, magasról rászórjuk a liszt(keverék)et, végül az elmaradhatatlan mák következik. Az egészet alaposan összegyúrjuk (ne ijedjünk meg, eleinte igen lágy), majd fóliába csomagolva néhány órára (vagy az éjszakára) hűtőbe tesszük.
Teljes a szortiment
A tetszhalotti állapotból kezünk melegével hozzuk vissza a cipót a való világba (átgyúrogatjuk). A tésztából azután nagyobb darabokat szaggatunk, megsodorjuk, majd folyamatos felezésekkel addig hengergetjük, amíg kb. 1 cm átmérőjű tésztakígyókat nem kapunk. Ezeket mintegy 5 cm-es darabokra szeljük, a két végüket pedig – nem túl nagy szögben – behajlítjuk, „kiflentyűsítjük”. (Kifli helyett/mellett rudakat is gyárthatunk.) Kissé sprődebb tészta lévén előfordulhat, hogy gurigatáskor vagy hajlításkor megtörik a tészta: semmi vész, ilyenkor megnyomkodjuk, tömörítjük, majd újra hengergetünk.
Mélysötéten…
A kifliket ezután sütőpapírral párnázott tepsibe fektetjük, és betoljuk a sütőbe. A maradék tésztából addig is folytatjuk a kifligyártást. Ám legyünk résen, és 10-12 perc múltán ellenőrizzük a sülteket: ha szépen kivilágosodtak, s a talpuk tejeskávé színűre váltott, vegyük ki a tepsit. Ha tovább sütjük a kelleténél, megkeményedhet (bár így is finom, és később valamit visszapuhul).
…és mákvilágosan
Az első adagot még forrón forgassuk meg vaníliás porcukorban, a kihűlt kiflikkel járjunk el ugyanígy. Ez a finom „álruha” ugyan eltakarja kiflink rusztikus külsejét, de cseppet se bánkódjunk: a következő sereg nem kap ruhát, csak papucsot. :)
Az újabb adag kiflit ennek megfelelően a tepsiben hagyjuk kihűlni. Ezután a használati útmutatószerint készítsük el a tortabevonót (célszerű szélesebb szájú, kis kehelybe önteni), majd a csupasz kiflik két végét 1-1 cm hosszan mártsuk bele, s az előkészített sütőrácsra téve hagyjuk megszáradni (a sütőrács alá tegyünk csöpögésfelfogó selyem- vagy sütőpapírt).
Pőrén...Pongyolában...Papucsosan...
Ezután kisütjük a maradék tésztát, s a nekünk szimpatikus módon álruhát vagy csokipapucsot adunk rá, de natúr módon – ha úgy tetszik, férfiasan – is fogyasztható.
Az újragondolt vaníliás kiflihez minden hölgynek és úrnak jó étvágyat kíván:
A legfrissebb hírekért kövess minket az Mindmegette Google News oldalán is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
