A kókusz csókja

Aki gyakran süt, az előbb-utóbb szembesül a problémával: a sütemények jó részéhez (kivéve például a piskótákat) csak a tojások sárgájára van szükség. Magam akkor kezdtem el foglalkozni a tojásfehérjékkel tárolástechnikailag, amikor azok már a mélyhűtőből is – hiszen jól fagyasztható – kezdték kiszorítani az őshonos mirelit lakosokat. Mivel a fehérjék kidobása nem volt opció, fejest ugrottam a recepthalmomba, és nem üres kézzel tértem vissza onnan: püspökkenyér, pavlova, sítalp, kókuszcsók – mind megannyi ötlet a készletek apasztására. Az utolsóként említett süteménynek már a neve is kellemes élményeket sejtet, hiszen a csók édes, mint a szerelem... (közhelyverseny, 1. helyezés):). A kókuszcsókkal bizony könnyű szerelembe esni: amellett hogy édes, nem is várakoztatja sokáig az embert – nem csoda, hogy őt választottam. :)

Kókuszcsók

Hozzávalók (legalább ötven édes csókhoz):
17 dkg tojásfehérje
35 dkg kristálycukor
20 dkg kókuszreszelék
késhegynyi só
3 evőkanál finomliszt
2 teáskanál citromlé (elhagyható)
1 teáskanál vaníliaaroma (elhagyható)

Sütés: 180-200 fokon, felső rácson, kb. 15 percig

Elkészítés: Először is szükségünk lesz egy közepes méretű, nem leragadós (pl. alu vagy teflon) lábosra, melybe máris beleönthetjük a kidekázott tojásfehérjét. (Mivel a közhiedelemmel ellentétben nincs két egyforma tojás, logikusnak tűnik, hogy a receptőr nem darabra, hanem súlyban adta meg az adagját. Egyébként, ha jól számolom, hozzávetőleg 4-5 tojásfehérje felel meg a fenti mennyiségnek.) Ha fagyasztott fehérjével dolgozunk, természetesen előtte hagyjuk felolvadni.

A fehérjéket kézi habverővel párszor átveregetjük, de csak annyira, hogy ne legyen nyúlós-darabos. Ráöntjük a cukrot, és fakanállal elkeverjük. Máris jöhet a kókuszreszelék és a só, majd egy újabb kiadós keverés. A citromlével és a vaníliaaromával zárjuk a sort, majd begyújtjuk a tűzhelyen a „legpinduribb gázrózsát” (kopirájt: Gabóca) :), és folyamatosan kevergetve lassan felmelegítjük a csókmasszát – a langyosnál picit jobban, de semmiképp se forróra. A tűzről levéve szórjuk bele a finomlisztet, és egy alapos átkeverést követően hagyjuk teljesen kihűlni.

Kezezni szabad!

A hűlés miatti kényszerű szabadidő sem jogosít fel a tétlenségre! Ehelyett béleljünk ki sütőpapírral egy nagy tepsit (gáztepsi) vagy sütőlemezt, aztán készítsünk elő poharat és villát. Szükség lesz még egy kisebb tálra is, illetve hideg vízre.

A teljesen kihűlt, kissé megdermedt kókuszmasszát a kezünk ügyébe készítjük, a pohárba és a tálkába hideg vizet öntünk. A masszából aztán golyókat görgetünk – akkorákat, mint egy nagy cseresznyeszem –, oly módon, hogy formázó ujjainkat előtte finoman a vizestálkába mártjuk. A „kókuszgolyókat” :) aztán egymástól 2-2 centire egymás után a tepsibe rakjuk. (Sütőpapír kötelező!)

Új barázdát szánt a villa

Szolgálati közlemény! Felkérjük tisztelt Olvasóinkat, hogy kapcsolják be a sütőjüket 180-200 fokra!

A tepsibe tett golyóbisokat aztán bevizezett villával (ezért kellett a pohár) egyenként kissé ellapítjuk (lásd a fotót). Dizájnos, barázdált tallérokat kapunk, amit máris bedughatunk a sütő felső rácsára. Tíz perc-negyedóra múltán kikerekedett, csillogó csókoknak kell ránk nézniük a tepsiből. Talpuk, illetve a szélük körben aranybarna, némelyeken máshol is enyhe pír mutatkozik. Ha ehhez hasonlók a csókjaink, vegyük ki a tepsit a sütőből.

A sütikhez nyúlni azonban egyelőre tilos, mivel meg kell kissé szilárdulniuk! Öt-tíz perc elteltével már leválaszthatók a sütőpapírról, és rácsra vagy konyharuhára téve teljesen kihűthetők (már ha kitartanak addig). Ezután dobozoljuk be őket.

Addig is, egy gyors sütőpapírcsere után (a régi valószínűleg kissé ragadós) a maradék masszából is csókokat sütünk, majd megpihenve átadjuk magunkat az édes élvezetnek.ejegyezte: