Nagyvárosi rétesek

Mivel már régóta szemeztem a közértben kapható szimpatikus réteslappal, gondoltam, megpróbálok nemcsak a nevében, hanem végre az ízében is „házi” réteseket előállítani.

Jó, jó, tudom: az igazi házi rétes tésztáját falusi, fejkendős nénik nyújtják focipálya nagyságú asztalon. Hajnalban kezdik a munkát és napnyugtára készülnek el vele, aztán megtöltik, este megsütik – szigorúan kemencében, légkeverés nélkül –, és a 20-25 rúddal nagyjából éjfélre végeznek is... :) Bennem ilyesfajta képzetek élnek az igazi rétesről. Még nem volt alkalmam megbizonyosodni arról, hogy ez fedi-e a valóságot, de egyszer majd nyakamba veszem az országot, és addig megyek, amíg bele nem csöppenek egy rétessütés kellős közepibe. Viszek mákot is, hogy legyen mivel megtölteni a rudakat.

A mi kis „félig házi” rétesünk előre gyártott lapokból készül, de jófajtából: a négybetűs német szupermarketlánc kézzel húzott, normál hűtőpultban kínált réteslapjaiból. Nekem bevált – persze idővel majd kipróbálok más márkákat is (látatlanban merem ajánlani még a „kontyos nénis” réteslapot, a leveles tésztájuk például egészen kitűnő).

Nagy kérdés, hogy mivel puhítsuk meg a kissé sprőd réteslapokat, mert ahány gyártó, annyiféle javaslat van a kenésre: az olvasztott vajtól kezdve a tejföllel kevert olajig széles a választék. Ez utóbbi mondjuk mókás volt, mivel a tejfölben kicsapódott az olaj, utána meg sütés közben helyre kis tócsa képződött a rudak alatt, hála a sok zsiradéknak. Ezért úgy döntöttem, maradok a natúr étolajnál, melyet a kenegetés előtt mikróban kissé felmelegítek, hogy könnyebb legyen a „mázolás”. Ne lepődjünk meg, elég sokat magukba szívnak a lapok! A kenegetéshez liba- vagy lúdtollat javaslok. :)

Pihenésképpen kvízjáték!

Melyik Pistuc kedvenc rétese?
1. kelkáposztás
2. almás-sajtos
3. mákosos
4. csokinyuszis

A helyesen tippelők között újabb kvízkérdéseket sorsolunk ki! (Természetesen nem...)

Rétesbe való töltelékek

Hogy legyen kellő összehasonlítási alap, legutóbb három rúd rétest készítettem, más-más töltelékkel (alma, káposzta, mák). A bejglitöltelékhez hasonlóan célszerű ezeket előre elkészíteni, úgyis ki kell hűlniük.

A gyártók rendszerint 2-3 lapot ajánlanak egy-egy rúdhoz – nálam három a minimum, de a nedvdús almát négy lepedőbe burkolom. Érdemes növelni a rétegek számát akkor is, ha elszakad vagy kilukad egy-egy lap.

De most már lapozok, jöjjön a recept!

Nagyvárosi rétes háziasan

Hozzávalók 3 rúdhoz, egyenként 3-4 lapból:

• előre gyártott réteslapok
• étolaj
• víz és konyharuha

Töltelék: mák, alma és káposzta (1-1 rúdhoz való adagok)

A mákos réteshez:

• 25 dkg darált mák
• 18 dkg porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• reszelt citromhéj

A mákot és a porcukrot kb. 2 dl vízzel tűzre tesszük, elkeverjük, összefőzzük (5-6 perc), a végén beleforgatjuk a citromhéjat és a vaníliás cukrot, majd lefedve kihűtjük.

Az almás réteshez:

• 1,20 kg édes alma (tisztítás előtt mérve)
• 5 dkg barna vagy kristálycukor
• őrölt fahéj
• a réteslapra halmozáskor: darált háztartási keksz

Az almát meghámozom, magházát nagy lyukon lereszelem, levétől jól kinyomkodom, cukorral és fahéjjal ízesítem. Hűtőbe teszem. Töltéskor az alma alá 3-4 evőkanálnyi kekszmorzsát hintek (hogy felszívja a nedvességet).

A káposztás réteshez:

• 1 db 1,20-1,40 kg-os édeskáposzta-fej
• 1 evőkanál só
• 5 dkg zsír
• 2 evőkanál kristálycukor
• őrölt feketebors

A káposztát lereszelem, behintem a sóval, fél órára félreteszem. Ezután levétől kinyomkodom. Nagyobb lábosban felolvasztom a zsírt, beleöntöm a cukrot, folyton kevergetve sötét karamell színűre pirítom. (Nálam a megolvadt cukor ilyenkor olajfoltként úszik a zsírtengerben, de ez nem probléma, a káposztában felszívódik majd.)

Három percig hűlni hagyom (különben a forró zsírba öntött nagy víztartalmú káposzta hatalmas sistergéssel akar menekülni a lábosból), majd a tűzre visszatéve gyakran kevergetve szép barnára pirítom benne a kecskecsemegét. :) Ízlés szerint fűszerezzük őrölt borssal, cukorral.

Kiterítem a (Rétes) lapjaimat

A töltelékesdit követő pihenő után gyengén vizezett konyharuhát terítünk az asztalra, és óvatosan reá helyezünk egy réteslapot. Előmelegített étolajjal gazdagon megkenjük, majd reá helyezünk egy újabb réteslapot. Ezt is megkenjük olajjal, és reá... szóval három vagy négy lappal eljátsszuk ugyanezt.

Hű, jön a töltelék! Kezdjük mondjuk az almával. A réteslap felénk eső hosszabbik oldala mentén, a szélétől 6-8 cm-re sávszerűen a tésztára halmozzuk a tölteléket (bal és jobb oldalon hagyjunk szabadon 2-2 cm-t). A halmot azután kézzel szabályos alakúra nyomkodjuk (se túl magas, se lapos ne legyen), majd a konyharuha segítségével elkezdjük feltekerni a megtöltött tésztát, mint a bejglit. Se lazán, se túl szorosan (utóbbi esetben süléskor kirepedhet). Úgy osszuk be a tésztát, hogy a tekercs másik széle lehetőleg alulra kerüljön. Az elkészült rúd tetejét, oldalát, illetve a két végét is kenjük át olajjal. (A végeket gyengéden össze is nyomhatjuk, de csak ha nem törik.)

Hasonló módon legyártjuk a többi rétest, de mielőtt az utolsót betöltenénk, bekapcsoljuk és 210 fokra állítjuk a sütőt.

Harsogó falatok

A sütőpapíros gáztepsibe helyezett rétesekre vetünk még egy utolsó pillantást, majd betoljuk a forró sütő középső sínén. Harminc-negyven percig sütjük – ha már szépen megpirult a teteje, biztosan jó. Szeleteléshez nekem a fűrészfogú kés vált be, nagyjából egyben maradtak a lapok.

Lapra szerelt süteményeinket – kivéve a káposztásat – vaníliás porcukorral meghintve kínáljuk. Nos, kinek melyik a kedvence? A csillogó mákkal csalogató? A karakteres káposztával kacérkodó? Netán az aromás almával illatozó? (Jól van na, legközelebb sütök túrósat is) :)

Kedves Olvasóim! A rétesboltok eljátszották a bizalmamat, nem tudom, leszek-e még vendég náluk valaha... De minden rosszban van valami jó: kiderült számomra, hogy – minőségi alapanyagokból – otthon is készíthető igazi házi rétes. A nagymama sütijével nyilván nem veheti fel a versenyt, a bolti „házi” rétesek többségét viszont utcahosszal veri.