Cékla, a bíborszín egészségőrző

A természet gyógyszereket helyettesítő ajándéka

A céklát - tudományos nevén Beta vulgarist - már az ókori görögök és rómaiak ismerték és fogyasztották. Ez azért valamelyest különbözött színében, ízében, méretében a mai típusoktól. Minden bizonnyal a Földközi-tenger partvidéke volt az őshazája, de a spenóttal és a mángolddal egy növénytani családba tartozó cékla mára világszerte elterjedt. Skandináviában épp annyira népszerű, mint Európa országaiban vagy a tengerentúlon. Sok egyéb zöldségféléhez hasonlóan ezt is a római légiósok honosították meg a kontinens nagy részén. A középkorban aztán már Nagy Károly rendelkezett kiterjedt birodalmában a termesztéséről. Nálunk a 17. századból maradtak fenn az első írásos feljegyzések a cékla hazai előfordulásáról.

A jellegzetes, mindenki által ismert sötétvörös vagy még inkább bordó színű céklarépa azonban csupán a 19. század végétől vált általánossá. Az utóbbi időben számos ország kertészetében többféle színben és formában is termesztik, a hazai piacokra azonban ezekből csak kevés kerül. Akad ugyanis sárga vagy más néven arany cékla (főként Nagy-Britanniában), de van olyan típus, amelyik fehér és bordó erezettel rendelkezik. Ez utóbbi elsősorban Olaszországban számít gyakorinak. Amivel nálunk is több helyen lehet találkozni, az a hosszúkás variációja, amit sokan forono vagy bíborcékla néven ismernek. Ennek színe sötétebb a kerekéhez képest, de ugyanúgy kitűnő salátákhoz, levesekhez, grillezéshez, mint az elterjedtebb „közönséges” cékla.

Bármelyikről is legyen szó, ahhoz, hogy a legtöbb vitaminhoz hozzájussunk belőle, érdemes frissen és nyersen fogyasztani, és szakértők szerint tanácsos gyermekökölnyinél nem nagyobbat választani. A céklában van A-vitamin, B1-, B2-, B3-, B5-, B6- és B9-vitamin is, no meg C-vitamin is bőségesen. A sokféle B-vitaminnak köszönhetően hatékony a daganatos betegségek kialakulásával, leküzdésével szemben. Az ásványi anyagok közül vas, magnézium, kálium, foszfor, kalcium, nátrium, sőt nitrát is található a céklában.

Sokáig tartotta magát az a félreértés, hogy más zöldségfélékhez képest lényegesen több vasat tartalmaz, ez azonban nincs így. Igaz viszont, hogy egyetlen zöldségféle vastartalmát sem tudja annyira jól hasznosítani a szervezet, mint a cékláét, köszönhetően komplex összetevőinek. Így gyerekeknek, nőknek, vashiánnyal szenvedőknek különösen érdemes akár frissen préselt levéből is minél többet fogyasztani. A hámozott nyers céklát gyümölcscentrifugában sárgarépával, zellerrel, naranccsal, almával együtt is kipréselhetjük, kevés gyömbérrel, mézzel édesíthetjük.

A másik tévhit a gyakran rossz színben feltüntetett nitráthoz kapcsolódik. Tény, hogy a nem ökológiai termesztésből származó céklarépában több van ebből az anyagból, mint a kíméletes gazdálkodásból kikerülőben, azonban a cékla nitrát-tartalma a szervezetbe kerülve jótékonyan befolyásolja a vérnyomást, méghozzá csökkenti. Az érfalak rugalmasságát növeli a testünkben belőle képződő vegyület, így időskorban is kiemelten fontos a fogyasztása, még az időskori demenciát (elbutulást) is bizonyítottan lassítja. Mindemellett fiatalabbaknak fokozott stressznek kitett életvitel, aktív sportolás esetén is fontos zöldség, ugyanis az állóképesség javításában, a szervezet ellenálló képességének erősítésében is klinikai eredmények igazolják hatékonyságát.

Cékla - a salátán túl

A valóban rendkívül kedvező élettani hatásai mellett a cékla kifejezetten ízletes zöldségféle, kellemesen édeskés, enyhén földes ízeit számtalan elkészítési módjából adódóan sokféleképp lehet előcsalogatni.

Sokan elsősorban az üvegekbe zárt, ecetes lében konzervált céklát ismerik, de ezt is egyszerűen elkészítheti bárki házilag. A hagyományos céklasalátához legegyszerűbb, ha a céklákat sikálással megszabadítjuk minden szennyeződéstől – ha szerencsénk van, és zsenge levelekkel rendelkező zöldséghez jutunk, a leveleit is használhatjuk salátákba, kitűnő és nagyon egészséges! –, majd nagyjából 45-60 perc alatt (az egyes darabok méretétől függően) héjastól, enyhén sós vízben megfőzzük. A hámozáshoz célszerű gumikesztyűt használni, mert az erős színanyagok megfogják a kezet. Ezt követően aztán kedvünk szerint karikázhatjuk, kockázhatjuk, de akár nagylyukú reszelőn le is reszelhetjük, és ecetes lével locsolhatjuk.

A céklához különösen illik a kifejezetten csípős, friss torma, amiből egy keveset az aromái miatt akkor is csempészhetünk a salátába, ha az erős ízeket inkább hanyagolnánk. Apróra kockázott salottával (mogyoróhagymával), de lila- vagy vöröshagymával is változatosabbá tehető a hagyományos céklasaláta.

A fűszerek közül a kömény, a bors egyaránt remek kiegészítője, de több-kevesebb friss vagy szárított rozmaring, tárkony is nagyon jól illik hozzá.

Érdemes kipróbálni a céklasalátát főtt burgonyával is. Ehhez 4 személyre ½ kg céklát és ugyanennyi burgonyát (külön-külön) sós vízben megfőzünk, meghámozzuk, felkockázzuk. 2-3 db friss paradicsomot meghámozunk, felkockázunk, valamint 1 nagyobb fej fehér, ún. főzőhagymát finomra aprítunk. Az egészet tálra halmozzuk, vinaigrette mártással meglocsolva tálaljuk.

Nyers vagy főtt céklából joghurt- vagy majonézmártással is készülhet saláta, akár almát, friss vagy csemege uborkát, hagymát, zellert is adhatunk mellé. A joghurt, csakúgy, mint a tejszín, tejföl vagy bármely sajtféle ellensúlyozza a cékla magas oxálsav-tartalmát. Már csak ezért is érdemes lágy sajtokkal (kecskesajttal különösen ízletes) vagy fetával, főtt tojással társítani a céklát, akár hidegtálakra rendezve – nem egyszerűen mutatós, de teljes értékű és egészséges vacsora vagy ebéd lehet.

Ha nincs kedvünk a főzéshez, a céklát sütőben is megsüthetjük, így még koncentráltabb lesz az íze. A legbiztosabb módszer, ha egyenként alufóliába csomagoljuk, és így tesszük be a 180 fokra előmelegített sütőbe. Garantáltan nem színezi el a sütés közben kicseppenő céklalé sem a sütőt, sem a sütőedényt.

Ha uzsonnára készítenénk valami különlegeset, főtt csicseriborsóhoz is tehetünk céklát, tejföllel vagy joghurttal, sóval, borssal, köménnyel fűszerezve pürésíthetjük. Az így kapott szendvicskrémet akár pirítósra, akár friss zsemlére, kenyérszeletekre is halmozhatjuk.

A levesek sorában is fontos szerep jut a céklából készülteknek. A legismertebb Lengyel- és Oroszország kedvence: a borscs. Fűszerezésében, összetevőiben ugyan tájanként, sőt akár házanként is akadnak különbségek, a lényegét tekintve azonban igazán gazdag és ízletes leves a végeredmény.

Céklalevesből persze nagyon sokféle létezik, amelyek különböznek a fűszerezésben, a hozzávalók tekintetében, van amelyik tartalmaz húsos összetevőt, van, amelyik nem. Ünnepi előétel lehet a halvány rózsaszín árnyalatú, naranccsal gazdagított céklaleves.

Tejszínes céklakrémleves naranccsal

Hozzávalók:
2-3 db cékla (összesen kb. 40 dkg)
3 evőkanál kukoricacsíra-olaj (vagy repceolaj)
7 dl zöldségleves (akár kockából is készülhet)
1 dl habtejszín
1 db kezeletlen narancs leve és finomra reszelt héja
1 csokor petrezselyemzöld
só és frissen őrölt bors – ízlés szerint

Elkészítés: A céklát meghámozzuk (ehhez ajánlott gumikesztyűt húzni), nagyjából 1 cm-esre kockázzuk. Az olajon néhány perc alatt megpirítjuk. Felöntjük a zöldséglevessel, és 15-20 perc alatt puhára főzzük. Ha kész, hozzáadjuk a narancs kipréselt levét, borsozzuk, sózzuk, ha szükséges, majd az egészet botmixerrel simára turmixoljuk. 
Tálalás előtt habbá verjük a tejszínt, egy keveset félreteszünk belőle, a többit a narancshéjjal és a finomra aprított petrezselyemzölddel a leveshez keverjük. Tányérokba merjük, a félretett habtejszínnel díszítjük. 
Ezt a levest nyáron hidegen is tálalhatjuk!

Finomra reszelt vagy pürésített főtt, illetve sült céklával színesebbé és ízesebbé tehetjük a palacsintát éppúgy, mint a gnocchit, de vigyázzunk, mindig mértékkel adagoljuk a hozzávalókhoz!

A hagyományos tepsis krumplit is feldobhatjuk, ha a hámozott nyers céklát és a burgonyát fűszeres olajba forgathatjuk, majd tepsiben megsütjük. Tökéletes köret sült vagy grillezett húsokhoz.

Mivel a cékla nagyjából júniustól megtalálható a piacokon, nyáron szabadtéren, télen a konyhában megfelelő grillen is elkészíthető – kockázva akár nyársra is húzható.

Cékla rozmaringmártásban

Hozzávalók:
4-5 db kisebb cékla (összesen kb. 75 dkg)
1 kis csokor újhagyma
3-4 dkg vaj
3 dl zöldség- vagy húsleves
½ dl tejszín
1 púpozott teáskanál kukoricakeményítő
1 teáskanál aprított friss rozmaring (vagy ½ teáskanál szárított)
só és frissen őrölt bors – ízlés szerint

Elkészítés: A céklát alaposan megsikáljuk, nagyjából 1 óra alatt megfőzzük. Meghámozzuk, és 1 cm vastag karikákra szeleteljük, majd a karikákat 1 cm széles hasábokra daraboljuk. Félretesszük.
A hagymát felkarikázzuk, a vajat egy mélyebb serpenyőben felolvasztjuk, rádobjuk a hagymakarikákat, üvegesre pirítjuk, majd felöntjük a levessel. Beletesszük a rozmaringot, borsozzuk, felforraljuk. A tejszínben elkeverjük a keményítőt, forralást követően folyamatos keverés mellett a szószhoz adjuk, ha újra forrni kezd, hozzáadjuk az előkészített céklahasábokat. Ha szükséges, sózzuk, esetleg borsozzuk.

Az igazán zamatos, apró céklát - akár a karfiolt vagy a brokkolit - sörtésztában is kisüthetjük!

Cékla sörtésztában

Hozzávalók:
50 dkg kifejezetten apró cékla
A sörtésztához:
10 dkg finomliszt
1 dl világos sör
1 db közepes méretű tojás szétválasztva
2 dkg olvasztott vaj
nagy csipet só
olaj a sütéshez

Elkészítés: A céklát alapos mosást követően nagyjából 45 perc alatt vízben megfőzzük, meghámozzuk. Amíg hűl, elkészítjük a sörtésztát.
A bundázáshoz a tojást szétválasztjuk, a fehérjét a sóval kemény habbá verjük. A lisztet tálba szitáljuk, a tojássárgájával és a sörrel alaposan elkeverjük, majd hozzáadjuk az olvasztott vajat, végül beleforgatjuk a habbá vert fehérjét. ½ órát pihentetjük.
Magas falú lábosban felhevítjük az olajat (olyan mennyiséggel számoljunk, mint amikor rántott húst készítünk), a kis céklákat villával megmártjuk a sörtésztában, és szép aranyszínűre sütjük.
Frissen kínáljuk, akár tartármártást vagy majonézes salátát is kínálhatunk mellé.

A sokoldalú cékla a desszertek között is megtalálja a helyét. Ha természetes színezékre van szükségünk, akár habcsókok, akár makaronok, vagy épp cukormáz készítésével, néhány csepp céklalével a rózsaszíntől a mély bordóig festhetjük a finomságokat.

A sárgarépához és a cukkinihez hasonlóan kevert tésztákat is szaftosabbá, finomabbá alakíthatunk nyers, főtt vagy sült, finomra reszelt céklával. Kakaó vagy csokoládé, esetleg mindkettő hozzáadásával pedig különleges desszertet süthetünk, méghozzá egyszerűen.

Céklás brownie

Hozzávalók:
50 dkg cékla
10 dkg vaj
20 dkg 65%-os étcsokoládé
2 teáskanál vaníliás cukor
20 dkg cukor
4 tojás
10 dkg finomliszt
1 nagy evőkanál holland kakaópor
csipet só

Elkészítés: A céklát héjastól megfőzzük, s miután kicsit kihűlt, gumikesztyűben meghámozzuk. Egy lábasban vizet forralunk, majd a gőz fölött megolvasztjuk a felkockázott csokoládét és a vajat. 
Amíg olvad a csokoládé, addig a cukrot a tojásokkal habosra verjük. 
A céklát botmixerrel krémesítjük, majd a cukros keverékhez adjuk. Ehhez jön még a megolvasztott csokoládé, majd a kakaóporral elkevert liszt. Végezetül egy csipet sót adunk hozzá, majd kikent, lisztezett tepsibe simítjuk a masszát.
170 fokon nagyjából 25 perc alatt megsütjük, hagyjuk kicsit hűlni, langyosan már felvágható és kóstolható.