A jellegzetes illat, íz, aroma különösen kellemessé teszi a gombákat: a zöld ánizsgomba nevében is őrzi aromáját, de például a nagy őzlábgomba és a galambgomba íze a dióra, a sárga rókagomba pedig a kajszibarackra emlékeztet. Ezért sok gomba szárítva és őrölve fűszerként, ízesítő adalékként is jól felhasználható (ld. még a fokhagymagombát, a trombitagombát, a szarvasgombákat).
Egyes mikroszkopikus méretű gombák gyógyhatását a gyógyszeripar használja fel, de a nagygombák között is akad gyógyszerként hasznosítható: például a laskagomba és az óriáspöffeteg immunerősítő, rákellenes hatású, a pecsétviaszgomba vérnyomáscsökkentő.
A legjobb időszak a gombászásra a tavasz és a kora ősz, de egy kis szerencsével nyáron is teleszedhetjük a kosárkánkat. Ha nagy eső után néhány napig szélcsend uralkodik, süt a nap és meleg van, akkor biztosan sok-sok gombát találunk, irány a természet!
Sose gyűjtsük a gombát nejlonszatyorba, mert befülled, helyette a legjobb a kosár, amelyben szellőzik. Ha jól ismert, étkezési célra felhasználható gombát találunk, óvatosan nyúljunk a tönk alá, mozgassuk meg, és emeljük ki a földből. Így egyrészt a meghatározáshoz teljesen ép marad a teste, másrészt az úgynevezett micélium is ép marad, ami a gombák szaporodásához szükséges (ezért a helyet fedjük is be avarral). A zsákmányt késsel tisztítsuk meg az avartól, szennyeződésektől.
Nyersen kevés gomba ajánlott kóstolásra, de ilyenek például a galambgombák, mivel egy kis harapással eldönthetjük felhasználhatóságukat: ha keserű, rossz ízű, akkor még nem ételnek való. A vargányáknak, az ízletes rizikének és a nagy őzlábgombának is hasonlóan lehet megállapítani az értékét.
Ősszel sok gyilkos galócával és viaszfehér tölcsérgombával találkozhatunk. Piruló galóca helyett párducgalócát emelhetünk ki a földből, a nagy őzlábgomba remek rokona a mérgező vörhenyes… A susulykákkal *szerencsénk* lehet: fogyasztás után azonnal hánytatnak, ezért súlyos mérgezést már nem okoznak. Kiszáradáshoz vezethet a retekszagú fakógomba, mert egyszerre okoz akut hasmenést és hányást.
A magyar statisztikák szerint rendkívül sokan esnek akár halálos áldozatául a gombászásnak, mert sokan felkészületlenül, biztos tudás híján keresgélnek az erdőben, és kiskosarukkal sem ballagnak el a legközelebbi piacig! Könyvekből megismerkedhetünk a gombákat, de biztos tudást csak a gyakorlatban szerezhetünk! Az ehetőhöz nagyon hasonló akár halálosan mérgező is lehet! Biztos gombászismereteket csak terepen szerezhetünk, ha együtt űzzük a hobbit gyakorlott, profi gombászokkal; tanfolyamra is beiratkozatunk. Az erdei séta után mindenképpen menjünk el a közeli piacon található gombaszakértőhöz bevizsgáltatni a zsákmányt, mielőtt nekikezdünk a főzőcskének!
Tévhit, hogy a veszélyes fajta levében főzött ezüstkanál megfeketedik. Ennek az elszíneződésnek az oka egy kénvegyület, és semmi köze sincs ahhoz, hogy az adott gomba ehető vagy mérgező! A csiganyál sem bizonyítja a felhasználhatóságot, és a legtöbb mérgező gomba esetében a főzés sem segít. Ebben kivétel például a diófákon élő gyűrűs tuskógomba, amelyik nyersen rosszullétet okoz, de 15 perc főzés után már nem.
Szintén tévhit, hogy a gyilkos galócával (fehér lemezű, bocskoros-galléros gomba) együtt elkészített gombák mind mérgezőkké válnak, viszont aki egy pici darabkánt is lenyel belőle, meghal. Mert éppen a legveszélyesebb gomba mérgezési tünetei jelentkeznek a legkésőbb, akkor, amikor már nem lehet segíteni. A kevésbé mérgező gombák elfogyasztása után hányás, rosszullét, hasmenés, gyors pulzus, izzadás tapasztalható, idegrendszeri vagy keringési tünetek is jelentkezhetnek. Ilyenkor azonnal menjünk orvoshoz, és az étel maradékát is vigyük magunkkal!
A piaci bevizsgálás után a gombákat otthon a lehető leghamarabb meg kell tisztítani, s hidegben vagy jól szellőző helyen, kiterítve még tárolhatók egy-két napig, de később már ne használjuk fel a nyersanyagot! A megtisztításkor minden olyan részt ki kell vágni, amit valamilyen állat megrágott. A főzés, sütés, párolás előtt vágjuk apró darabokra, és étkezéskor is jól rágjuk meg, mert gyomrunk nehezen emészti a finomságot. Éppen ezért ne együnk egyszerre túl sok gombát! Kisgyermekeknek nem ajánlott a fogyasztása.
A friss gombának sokféle elkészítési módja van, de le is fagyaszthatjuk. Ha szárítással tartósítjuk, később fűszernek őrölhetjük, vagy beáztatva újra puhává varázsolhatjuk. Vannak olyan gombák, amelyekből nagyon finom savanyúság készíthető, de a sárga gyűrűstinórú még lekvárnak is finom! A lehetőségeknek szinte csak a fantáziánk szab határt!
Hozzávalók: 30 dkg vegyes erdei gomba, 2 evőkanál olaj, 5 dkg liszt, 7 dl víz, 2 dl tejföl, friss leveszöldség, 1 evőkanál tejszín, 2 evőkanál apróra vágott kapor, fél kiskanál kömény, porcukor (kihagyható), borecet vagy citrom, főtt tojás
Elkészítés: A gombákat apróra vágjuk, forró olajban átsütjük, megsózzuk, és köménymaggal puhára pároljuk. Ezután hozzáadjuk a kockára vágott zöldségeket (sárga- és fehérrépa, póréhagyma), az egészet kevés liszttel besűrítjük, és fokozatosan kevergetve felengedjük meleg vízzel. Kb. 25 percig főzzük. Ezután ízlés szerint cukrot, borecetet vagy citromot adunk hozzá, elkeverjük a kaporral, és rövid ideig főzzük. Majd belekeverjük a tejfölt, ekkor azonban már csak felmelegítjük, nem szabad forralni! Tálaláskor negyedekre vágott keménytojást tegyünk a tányérok aljára, és a leves tetejét petrezselyemmel, kaporral vagy snidlinggel szórjuk meg. A leves finomabb, ha többféle gombát használunk
Hozzávalók: 50 dkg darált marha- és disznóhús, 30 dkg vegyes erdei gomba, 2 tejbe áztatott kifli, 2 tojás, 1 fej hagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, ízlés szerint bors és köménymag, csipetnyi majoránna, só, 3 evőkanál zsiradék, olaj
Elkészítés: Egy serpenyőben kockára vágott hagymát párolunk, hozzáadjuk a felszeletelt gombát, sóval, köménymaggal és borssal ízesítve folyamatos kevergetés mellett addig sütjük, amíg megpuhul. Egy edényben összekeverjük a darált húsokat a gombával, hozzáadjuk a kinyomkodott és karikára vágott kifliket, a zúzott fokhagymát, a tojást, a sót és a majoránnát. Szükség esetén zsemlyemorzsával besűrítjük. Ezután kisebb gombócokat vagy vastagabb lepényeket formálunk belőle, és mindkét oldalán ropogósra sütjük.
Hozzávalók: 1 l marhahúslé (leveskockából is lehet), 1 kis kosár vargánya, 2,5 dl tejföl, 4 evőkanál finomliszt, 1 tojássárgája, 1 fej hagyma, 3 babérlevél, 5-6 szem szegfűbors, ízlés szerint só, ecet vagy citromlé
Elkészítés: A húslében feltesszük főni a felvágott hagymát és a fűszereket. Negyedóra múlva átszűrjük, a lébe pedig a nagyobb darabokra vágott vargányákat tesszük, és újabb 15 percig főzzük. A lisztből és tejfölből lágy habarást keverünk, és apránként a léhez öntjük. Folyamatosan kevergetjük újabb 15 percen át. Ezután keverjük hozzá a felkevert tojássárgáját, majd a tűzről leemelve ízlés szerint sót, ecetet vagy citromlevet keverünk hozzá. Ha a lé túl sűrű, tejszínnel lágyabbá tehetjük. Knédlivel, tésztával és rizzsel is finom.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.