Ennivaló a kukában

Az 5600 milliárd forintnyi irdatlan táplálékmennyiség arányosan oszlik meg a forrás helyét illetően: 1/3-a a termékelőállítás/beszállítás során keletkezik, másik harmada a kiskereskedelemben, míg ugyancsak harmada a háztartásokon belül.

Magyarországon nem készült statisztika a pocsékba menő ehető élelmiszerek mennyiségéről, de szerény becslések szerint is többszáz milliárd forintnyi pazarlásnak lehetünk tanúi, szenvedő alanyai. Igen, szenvedő alanyai, mert az így szemétté váló élelmiszerhegy súlyos környezeti károkat – jobb esetben csupán – hulladéklerakási költséget ró helyi adók formájában mindannyiunk nyakába és magában, a termelés önköltségeiben is fogyasztói áremelkedéshez vezet.

Az élelmiszernyomor szegény családok, közösségek tömegeinek egészségi állapotát súlyosbítja, akik szerény jövedelmük okán képtelenek egészséges élelmiszerekhez jutni, miközben sonka, sajt, vaj, kenyér és készétel hegyek landolnak kamionszámra a depókban.

Ünnepnapok előtt megbolydult embertömegek tódulnak a bevásárlóközpontokba mintha világvége közelednék. Az akciós termékekből, mintha az egész utcát vendégül kívánnák látni. Persze, javarészük nem fogy el időben, s ha a termék szavatossági ideje lejár, gazdája páni félelemmel, ijedten dobja a szemétbe. Pedig, ha tudná, hogy a minőség megőrzési idő lejártakor az élelmiszer nem válik automatikusan ehetetlenné vagy veszélyessé, hiszen az eredeti angol elnevezés is úgy fogalmaz: best before – tehát addig az ideig a legjobb. Utána pedig értelemszerűen kevésbé jó, mert esetleg íze, textúrája kevésbé tökéletes, de még nem kockázatos. Ráadásul a gyártók elővigyázatosságból inkább alákalkulálják az időpontot. (Kivétel a tojás, ahol fontos a határidő betartása!). A legtöbben ilyenkor szemétbe hajítják, az amúgy még kifogástalan élelmiszert. Ugyanez a helyzet otthon az előző napi ételmaradékkal is, amely kellően hűtve, tárolva másnap egy új étel alapanyagául is szolgálhatna.

Számítások szerint, ha megszűnne az élelmiszerpazarlás, csak CO2 kibocsátás terén annyit nyerhetnénk, mintha az autóközlekedést 25%-kal csökkentenénk.

A bioélelmiszerek esetében a pazarlás lényegesen csekélyebb, „köszönhetően” a rendkívül magas áraknak. Itt inkább a nagy heti ökopiacokon eladatlan friss áruk további sorsa lehet kérdéses. Nagyon reméljük, nem a komposzttelepen végzik. Talán érdemes lenne vasárnap vagy hétfőn egy karitatív szervezet keretében a nem pazarló szegény rászorulók számára biztosítani.

Frühwald Ferenc
a BioHolMi felelős szerkesztője

A BioHolMi ingyenes kiadványt keresd a bioboltokban!

Tippjeink spóroláshoz:

Spórolósan a konyhában I. >>>
Spórolósan a konyhában II. >>>
Megmentett kenyerek >>>
Szikkadt kenyér, száraz zsemle, másnapos kifli >>>