A természettel szemben elkövetett visszaélések a szőlőtermesztésre is kihatnak. A gyomirtóval terhelt földből kipusztulnak azok az értékes tápanyagok, amelyet a növény eddig évezredeken át képes volt felvenni. Az eredmény letaglózó: zamatos borok helyett jellegtelen utánzatokkal, hamis élvezettel kell megelégedniük a borkedvelőknek.
A biogazdálkodás hívei már évtizedekkel korábban figyelmeztettek a veszélyekre, de senki nem hallgatott rájuk. Sok borásznak a haszon volt az egyetlen vezérlő elve. Majd az 1990-es években több elismert tudós is hangoztatni kezdte, hogy a szőlészet terén is szükség lenne a környezetbarát szemlélet meghonosítására. A mezőgazdasági tanintézetekben is egyre gyakrabban szólalt meg a vészcsengő: a biogazdálkodás ma már nem őrült álom, hanem szükséglet! Mindezek következtében megszületett egy ifjú, jól képzett, tanult, minőségtudatos borásznemzedék. Nem voltak álmodozók vagy eltunyult természet-filozófusok, sokkal inkább keményen dolgozó karizmatikus fanatikusok. Franciaországban Nicolas Joly termelte az egyik legkiválóbb fehérbort: a Savenniares Coulée de Serrant tökéletes biobor volt! A Rhone-völgyben Michael Chapoutier már évekkel korábban biogazdálkodásra váltott. Mára több nagy név megértette az idők szavát Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Magyarországon, Spanyolországban, Olaszországban és az Amerikai Egyesült Államokban. Szemléletük indíttatása nem a folklórban, hanem inkább a túlélésben gyökerezik.
Gyomírtó, a szőlő "gyilkosa"
A biogazdálkodás szemszögéből a borászat kulcsa a talaj és a növények kapcsolata. A tápanyagmegkötés érdekében a szőlőnek speciális baktériumok jelenlétére van szüksége, ahogy az emberi emésztéshez enzimek kellenek. Ha a talajt kémiai gyomirtókkal kezelik, ahogy az a múltban általános volt, a növény nem képes felvenni a talajban jelen lévő tápanyagokat, ezért az így készített borban sem érződnek a terroir jellegzetességei sem. Az ilyen borok ezen okból egymás tökéletes, egyedi jellegek nélküli másolatai lesznek.
A biogazdálkodás története
A biogazdálkodás múltja 1924-ig nyúlik vissza, amikor az ismert tudós és filozófus, Rudolf Steiner új gazdálkodási módszerre hívta fel a borászok figyelmét. Természetkímélő módszere három pilléren nyugszik: tiszteljük a talaj értékeit és a természetes élőhelyet, kizárólag természetes anyagokat használunk és mindezt a föld rendszeres szántása és ásása mellett tesszük. A biogazdálkodás célja rendszeres és átgondolt művelésével megfelelő egyensúlyt teremteni a föld, a növények és a környezet között. Ezeknek a céloknak az eléréséhez kölönleges anyagokat használnak, például természetes tehéntrágyát, szarvasmarhatülökben és földben érlelt tehéntrágyát vagy akár porított szarvasmarhatülök szarut. A szőlő megerősítésére felhasználnak egyes növényi alkotórészeket is. A biomezőgazdálkodás előnyben részesíti az olyan egészséges környezet kialakítását, amelyben a növény képes a saját védekezőrendszerével megküzdeni a gombás és egyéb betegségekkel. Arra is ügyelnek, hogy a jelenlévő állatvilágban a ragadozó-zsákmányállat viszony is egyensúlyban legyen. A biogazdálkodás borászat követői is kénytelenek ként és rezet használni, bár csak alkalmanként, és kisebb mennyiségben. A peronoszpóra és a rothadás megelőzésére számos szőlészeti kutatóközpontban kísérleteznek a szőlő finom agyagos permetezésével, olykor homeopátiás mennyiségű réz hozzáadása mellett. Ezek az eljárások nagyon ígéretesnek tűnnek, de egyelőre még nem alkalmazhatók mindenütt.
A biogazdálkodók gyakran használnak egy Maria Thun megfigyelései alapján készült csillagászati naptárt, amely jelzi a Föld, a Nap és a bolygók hatását a szőlő vegetatív ciklusára.
A szőlőtermelőknek és a földműveseknek mindig is figyelembe kellett venniük a Nap és a Hold járását. Michael Chapoutier így ír erről: "Amikor a Nap felkel, a növények több fényhez jutnak, és beindul a nedvkeringésük. Amikor lenyugszik, kevesebb lesz a fény, és a nedvek ismét elnyugszanak. Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy megértsük, sokkal kíméletesebb éjjel metszeni a szőlőt, mert olyankor nem veszít annyi nedvet és életerőt."
Christian Callec: A bor nagy enciklopédiája Alexandra Kiadó
A bor a luxus itala. Ahhoz, hogy minden ízét igazán élvezzük, sokkal többet kell tudnunk róla, mint hogy melyik típus, milyen ételhez illik, vagy hogy milyen tálalási hőmérsékleten igazán finom egy-egy jó palack vörös- és fehérbor. A könyvben csodás képek kíséretében olvashatunk az adott bor történelméről, az egyes szőlőfajtákról, a termelés fázisairól és jellegzetességeiről, a borokhoz fogyasztandó ételekről, a leghíresebb borvidékek büszkeségeiről és számos borkülönlegességről.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Mindmegette Google News oldalán is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
