A hordókhoz olyan fára van szükség, amelynek porózus (lyukacsos) a szerkezete. Ilyen a kemény, alakítható és vízálló tölgy. Használatának első évében barrique borok kerülnek ki belőle. Lágy és az idő múlásával egyre jobb ízt kölcsönöz nekik.
A bor alkoholtartalma a szőlő cukortartalmától függ, mert az alkohol a
gyümölcscukor erjedésekor keletkezik élesztő segítségével. Annál erősebb a bor, minél közelebb szüretelték az egyenlítőhöz hozzá a szőlőt. Természetesen az alkoholtartalmat sok más is befolyásolja: a szőlőterület tengerszint feletti magassága, az időjárás, a szőlőfajta és a szüret ideje.
A jó minőségű, édes borokat olyan szőlőből készítik, amelyeket a nap és a nemespenész érlelt-rothasztott. Ehhez sokáig kell a szemeket a tőkén hagyni, és ezért nagy az esélye annak, hogy az eső tönkreteszi. A szüret kézi munkával történik, ami drágává teszi az így készített italt (pl. Tokaji aszú).
A ként tisztító- és konzerváló hatását több ezer éve ismerik. Napjainkban is ezzel védik a szőlőtőkéket a lisztharmat ellen. A borkészítés során szinte mindig használják a kéndioxidot (SO2), ezzel akadályozzák meg, hogy a bor oxidálódjon, azaz a levegő oxigénje kapcsolatba lépjen a must vagy a bor alkotóelemeivel. A kéndioxid hátránya, hogy már kis mennyiségben is kellemetlen ízt ad az italnak. Többek között ezért is szabályozták felhasználható SO2-mennyiséget. Ez az érték egyre csökken.
A 18. században az üvegfújó tüdejétől függött, hogy mekkora és milyen alakú lett a palack. Napjainkban a legtöbb pincészet egységes üvegeket használ. A bor származási helye és minden fontos tudnivaló a címkén található.
A borosüvegek általában 7,5 decisek. Léteznek azonban fél, egy- és kétliteresek is. Az “egyszerűbb” borokat gyakran nagyobb térfogatú üvegbe töltik. De ez is viszonylagos, mert egy jó pincészet egyszerűbb bora is igen jó minőségű. Egyes szakértők szerint a jó borok nagyobb üvegekben kedvezőbben érnek, és a gyűjtők szívesen vásárolnak különleges italokat ilyen kiszerelésben.
A jó borosgazda palackozás után pihenteti a borait. Vannak borkereskedők, aki azt állítják, annak már nincs jelentősége, hogy
szállítás után már több napja pihen az üvegben a bor, vagy éppen most vették le a teherautóról. Ideális azonban, ha felnyitás előtt 1-2 hetet pihen a palack. Ha sietős, meg lehet gyorsítani a folyamatot. Az üveget bő két órára be kell tenni a hűtőbe, majd lassan az ideális hőmérsékletre emelni a bor hőfokát (fehér: 10, vörös 16 °C-fok). A hideg ugyanis stabilizálja az italt. Öregebb évjáratok legalább egy napig legyenek a hűtőben - állítva!
Régebben dekantálták a borokat, azaz az üvegből átöntötték egy kancsóba. Erre azért volt szükség, hogy az üvegben levő üledéket, ami megkeserítette az italt, elválasszák. Ma már csak ritkán van szükség erre az eljárásra, mert a gyártás során tisztítják, filterezik a borokat. A szakértők egy része azért is ajánlja a dekantálást, hogy a bor illata és íze a levegőn jobban érvényesülni tudjon. Ám ugyanennyi hozzáértő szerint a levegő rossz hatással van a nedűre. Az eljárás azonban szemet gyönyörködtető.
A pezsgő kitűnő ital, de a hagyományok szerint csak desszerthez lehet kínálni. A szénsav ugyanis elmossa az aromákat, és kárba vész a főétel kitűnő íze. A legújabb divat szerint azonban egy pohár finom pezsgőt nyugodtan el lehet fogyasztani az étkezés során.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.