Crumpet, az angol palacsinta

A crumpet nem új keletű az angol gasztronómiában, az Oxford English Dictionary tanúsága szerint az első crumpet recept 1382-ben jelent meg, amelyben leírták, hogyan kell elkészíteni a crompidot. Valószínűleg ennek változataként honosodott meg a crumpet, amely már a XVII. században ezen a néven jelenik meg. Elizabeth Raffald a XVIII. század híres háztartás-vezetési könyvének írójának receptjei között is megtalálni a crumpet tésztáját.

A crumpet alapja egyébként egy sűrűbb, élesztős palacsintatészta, amelyet leggyakrabban serpenyőbe, illetve rostlapra helyezett fémgyűrűkben sütnek ki, de létezik sütőben sült változata is. A tészta alja sima és homogén, míg a tetején - az élesztőnek hála - rengeteg apró kis kráter látszik. Ennek - és a belső szivacsos szerkezetének - köszönhetően a friss crumpet nagyon jó nedvszívó, épp ezért leggyakrabban olvasztott vajjal, tejszínnel, lekvárral vagy épp mézzel meglocsolva szokás fogyasztani. Ha kihűlt, akkor viszont érdemes megtenni az uborkás és lazacos szendvicsek alapjának.

A crumpet könnyen rokonítható a walesi crempoggal, illetve más palacsintákkal, a különbséget azonban minden esetben az élesztő jelenti, amely teljesen más szerkezetet ad a kész tésztának, mint a sütőpor. A crumpetet manapság már leggyakrabban búzaliszttel készítik, de a XVIII. századi receptek jelentős része még hajdinalisztet javasol.

A tökéletes crumpet elkészítéséhez nagy serpenyőre van szükségünk, ami lehet teflon vagy öntött vas is, illetve azokra a bizonyos fémgyűrűkre. Fémgyűrű híján se kedvetlenedjünk el, ha kell, akkor kicsit vegyük sűrűbbre a crumpet tésztáját (cseppet emeljünk a liszt mennyiségén), és süssünk kisebb, szabadkézi darabokat. A mértani szabályoktól ugyan részben el fognak térni és feltehetően vékonyabban is lesznek, mint a gyűrűben sült példányok, de szerkezetileg ugyanolyan lukacsos, szaftot elnyelő falatok lesznek, mint a crumpet.

Az olajjal vagy zsírral finoman kikent serpenyőbe kanálnyi tésztát öntünk, gyűrű hiányában megpróbáljuk egy helyre koncentrálni a tésztát. A tésztát nem túl nagy lángon, inkább közepesen sütjük, hogy ne égjen le, hanem finoman átsüljön. Amíg sül, addig az élesztőnek köszönhetően megjelennek a lukak a tészta szerkezetében. Akkor jó a tészta, ha a már átsült (mint a klasszikus palacsinta esetében). Ilyenkor a forró gyűrűket óvatosan eltávolítjuk, majd lapáttal a tésztát megfordítjuk, és a másik oldalát is megsütjük még 1-2 perc alatt.

A crumpet felszolgálható melegen és hidegen is, bár melegen sokkal izgalmasabb. A klasszikus vaj és méz feltétek mellett érdemes megkóstolni a tejszínes, lekváros vagy épp karamellkrémes, esetleg citromkrémes (lemon curd) tésztát is, amelyet nyugodtan megszórhatunk különféle bogyós gyümölcsökkel is.

A kihűlt tésztából nem csak uborkás vagy lazacos szendvicseket gyárthatunk, hanem kis fantáziával készíthetünk belőle hamburgert vagy épp sajttal is összesüthetjük.

Crumpet

Hozzávalók:
1,4 dkg száraz élesztő
1,2 dl víz
1 dkg cukor
1,6 dl tej
12 dkg vaj
25 dkg finomliszt
2 tojás
2 csipetnyi só

Elkészítés: A vizet megmelegítem, majd a száraz élesztővel és a cukorral összekeverem, 5 percet hagyom állni. A tejet egy forralóba öntöm, hozzáadom a vajat, és addig melegítem, amíg a vaj elolvad. A lisztet egy közepes keverőtálba kimérem, majd hozzáadom a sót. A tojásokat felütöm és habosra keverem.
A liszthez hozzáadom az élesztős vizet, a tejet és a tojásokat, majd csomómentesen elkeverem, és letakarva nagyjából fél órát hagyom állni.
Ezután vajjal vékonyan kikent teflonos serpenyőbe kanalazok belőle. Közepes lángon sütöm, addig nem fordítom meg, amíg át nem sült. Végül átfordítom, még 1 percet sütöm.
Melegen, vajjal és mézzel megcsorgatva tálalom.

Palacsinta receptek >>>