Az Egyesült Államokra és Nyugat-Európára jellemző folyamat már Magyarországon is aggasztó méreteket ölt: egyre több a túlsúlyos és kövér gyermek. E tény az adott személy egészségügyi és pszichés problémái mellett a társadalomra is komoly terhet ró. A felnőttkori túlsúlyt pedig a legtöbbször duci gyermekkor előzi meg.
A társadalom a túlsúlyosságot többnyire esztétikai problémának, magánügynek tartja, pedig az elhízás betegség, amely számos szövődmény és társbetegség kialakulását segíti. A túlsúlyosság leggyakoribb és legveszélyesebb kísérőbetegsége a magas vérnyomás, a sokféle szív- és érrendszeri panasz, a cukorbetegség – a 2. típusú diabéteszesek 90 százaléka túlsúlyos! –, és ezek az emberek az ízületi és daganatos megbetegedésekre is hajlamosabbak. A magyar lakosság kétharmada tartozik a veszélyeztetettek közé.
Az elhízás az anyagcsere-folyamatok genetikai, központi idegrendszeri, endokrin és környezeti hatásokra bekövetkező zavara. A latinul obesitasnak nevezett elhízásnak genetikai és szociológiai okai vannak – ezek együttes fellépésével az elhízás szinte törvényszerű, ami aztán egészségügyi, pszichés és társadalmi következményekkel jár.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint súlyproblémával ma világszerte kö-zel 300 millió felnőtt küszködik. A jelenség korosztálytól és társadalmi rétegtől függetlenül tapasztalható, az obesitas civilizációs kórtünet. Az elhízást a WHO 1997-ben a világ tíz leg-súlyosabb krónikus betegsége közé sorolta, hangsúlyozva, hogy a túlsúlyos gyermekek száma drámaian növekszik a fejlett országokban. A magyarországi felmérések szerint a fel-nőtt lakosság 20–25 százaléka elhízott, a népesség több mint fele súlyproblémákkal küzd.
Szervezetünk működése
Az elhízásnak három fő oka lehet: genetikai adottság, mozgáshiány és egészségtelen táplálkozás. E három tényező különböző kombinációja vezet az obesitashoz. Így van ez gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt. Az elhízásra való hajlam tehát öröklődhet: azoknak a gyermekeknek, akiknek a szülei és/vagy a testvérei túlsúlyosak, nagyobb az esélyük az elhízásra. A genetika azonban nem determinál.
A gond ott kezdődik, ha az öröklött hajlamhoz zsírban és szénhidrátban gazdag és rendszertelen táplálkozás, illetve inaktív életvitel társul. Tudományos becslések szerint a genetikai adottságok csak 70 százalékban határozzák meg a testsúlyt, a maradék 30 százalékról az adott személy dönthet.
Gyerekkorban kell vigyázni!
Csecsemőkorban, ötéves kor körül és közvetlenül a nemi érés előtt a zsírsejtek szaporodnak, a többi életszakaszban „csak” a méretük változhat a tárolt zsírmennyiségtől függően. Ezekben az időszakokban tehát fokozottan figyelni kell a hízás megakadályozására, mert a zsírsejtek fölösleges felszaporodása felnőttkori súlyproblémákat okoz. A sejtekben tárolt zsírmennyiség gyermekeknél is végső soron az energiabevitel és az energiafelhasználás arányán, illetve genetikai, környezeti és pszichés tényezőkön múlik. A gyermekkori obesitasra egyenletes elhízás és magas növés jellemző. Gyakran striák láthatók a hason, a fenéken és a combokon. A biológiai érés, a növekedés, a csontfejlődés és a nemi érés általában felgyorsul.
Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) vizsgálatai szerint tanítási napokon a legtöbb gyerek életében az ebéd és a vacsora a stabil étkezés. Az alsósok még reggeliznek, de a felsősök közül egyre kevesebben. A nyolcadikosok 22 százaléka soha nem eszik iskola előtt, pedig a reggeli kihagyása nemcsak az egészségre, hanem a teljesítményre is rossz hatással van. A magyar középiskolások közel 40 százaléka nem reggelizik, és 18 százalékuk nem ebédel. Minden negyedik kamasz nem vacsorázik rendszeresen. Emellé nagyon kevés testmozgás társul: a magyar középiskolás fiúknak csak a 30 százaléka, a lányok 25 százaléka sportol rendszeresen.
Prevenció
Az egyik legfontosabb a táplálkozás: a gyermekeknek sokszor keveset és változatosan, nem pedig ritkán és szénhidrátdús étkeket kellene fogyasztaniuk (sajnos lassan a múltba vész a napi ötszöri étkezés). A másik legfontosabb ok a mozgáshiányos életvitel, ami életünk első másfél évtizedében azért is veszélyes, mert megalapozza a felnőttkori életmódunkat.
A kövér gyermekek egy része pszichés okokból, vigasztalódás iránti vágy miatt eszik, mert a táplálékfelvétel ilyen pszichés igényt is kielégít. Az elhízás miatt aztán társai gúnyolják, ezért újból evéssel vigasztalja magát, így ördögi körbe sodorva magát.
Nem „abszolút biztos” fogyókúrareceptekre, „hadjáratokra” van szükség, hanem életvezetésünket kell gyökeresen megváltoztatnunk, hogy egészséges étkezéssel és mozgással megelőzzük a problémát. A legjobb megoldás természetesen – mint sok más betegség esetében – a megelőzés, a prevenció; a szocializációnak, mint általában, itt is meghatározó szerepe van. Ha a gyermekeket a családban és az iskolában egészséges életmódra neveljük, s kialakul bennük az egészséges táplálkozásra és az aktív mozgásra, sportolásra való igény, az elhízás veszélye nagyban lecsökkenthető.
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Mindmegette Google News oldalán is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
