Eper-szerelem

Eper-történelem

Az eper már az időszámításunk előtti időszakban megtalálható volt a mediterrán térségben, bizonyíthatóan Itáliában, ahol vadon nőtt. Ennek ellenére az epret nem említi a Biblia, sem az egyiptomi, sem a görög művészetben nem lelhető fel eperre utaló motívum, aminek valószínűleg az az oka, hogy az eper a hűvösebb éghajlaton termett csak meg.

Az epernek a görögök, s – őket követve – a rómaiak sem tulajdonítottak túl nagy kulináris jelentőséget, csupán a gyógyászati értékét becsülték. Úgy gondolták, hogy az eper segít a gyulladásokon, enyhíti a lázat, a melankólia hathatós ellenszere, használ a rossz lehelet ellen, és a köszvény is kezelhető vele.

Igaz, egyes történészek tudni vélik, hogy a római lucullusi lakomákon epret is felszolgáltak a római polgároknak, de erre vonatkozó írásos bizonyítékok nem maradtak fent. Annyi bizonyos, hogy Hippokratész meg sem említi, sőt még a rómaiak földműveléssel kapcsolatos bibliájában, az idősebb Cato által írt „De agriculturá”-ban sem esik szó az eperről. Vergilius és Ovidius verseiben a tájleírások során már meg-megjelenik az eper, a vidéki életképek szerény, vadon termő szereplőjeként.

A legtöbb szót az idősebb Plinius vesztegeti az eperre, aki a „Naturalis Historiae” című 37 kötetes enciklopédiájának 21. kötetében ugyanis említést tesz a „fragá”-ról, mint itáliai gyümölcsről, ami a birodalom más részeiről került Itáliába és lelt új otthonra.

Innentől kezdve - egészen a XII. századig - az eper feledésbe merül. Egészen Szent Hildegard von Binger bencés rendi apácáig, aki a gyógynövényeket és gyógyászatban elfoglalt helyüket leíró könyvei egyikében megemlíti, hogy a föld közelében termő eper fogyasztása veszélyes. Szerinte a talaj környékén sok a mérges kígyó és a varangy, így a gyümölcs könnyen szennyeződik, és fogyasztása akár – egy-egy fertőzésnek vagy az állatok mérgének okán – halállal is végződhet.

A víziókban bővelkedő gyógynövényszakértő nővért követően kicsit felgyorsultak az eper körüli események. A XIII. században már Nicholas Myrepsus bizánci orvos kézikönyvében is szerepel, mint gyógyhatású növény.

Ezután az eper, mint dísznövény tűnt fel Európa kertjeiben, igaz, először nem a gyümölcse, hanem a virágai miatt. Jean Dudoy-nak a király kertészének köszönhetően, 1368-ban V. Károly rezidenciáján, a Louvre-ban is megjelentek az eprek – szám szerint 1200 tő – a virágágyásokban. Majd 1375-ben már Dijon közelében, a Chateau de Couvres-ben is termesztettek epret, ami innentől kezdve a kastélykertek állandó szereplőjévé vált.

Ahogy egyre ismertebbé vált az eper, úgy születtek a hozzá kapcsolódó babonák, legendák. A középkorban úgy tartották, hogy az eper a tökéletességet és az igazságot szimbolizálja, épp ezért a kor kőfaragói a templomi oltárokat szívesen díszítették eperrel. Ezenkívül hittek benne, hogy eperrel elcsábítható a vágyott partner. Nem véletlen, hogy a legismertebb afrodiziákumként számon tartott gyümölcs régóta Vénusz, a szerelem istennőjének jelképe is.

A hozzá kapcsolódó szimbolika mellett az eper gyógyhatása miatt is kedvelt volt. Gyakorta gyógyították vele a depressziót, s arra is használták, hogy a hölgyek megőrizhessék hattyúfehér arcbőrüket.

Miközben az eper lassan ismertté vált Európában, a kontinensre lassan visszaérkeztek az első újvilági kalandorok is, akik beszámoltak arról, hogy az eper Amerikában is őshonos. A franciák hírvivője, Jacques Cartier első amerikai útjáról, 1534-ben Quebec-ből hozott epret, míg az angolokhoz Thomas Harriot tért meg a Virginiában fellelhető eper hírével.

Talán ennek is köszönhető, hogy 1536-ban megjelent Jean de la Ruelle francia humanista, orvos és botanikus „De Natura Stirpium Libri tres” című könyvében már ír az epertermesztésről és az eprek keresztezéséről is.

Az eperhez szorosan köthető koronás fők sorában V. Károly csupán az első volt. XIII. Lajos naponta fogyasztott epret, s XIV. Lajos idejében - aki szintén nagyon szerette ezt a gyümölcsöt – 1697-ben Jean de la Quintinie, a királyi kertész nekiveselkedett az eper nemesítésének. A Quebec-ből érkezett epret keresztezte a franciával, s ennek a folyamatnak köszönhetően született meg a XVIII. század közepére a modern eper.

A Napkirály által az Újvilágba küldött hadsereg haditengerészeti mérnöke, egy bizonyos Amédée-Francois Frezier laikus botanikus felfedezett egy hatalmasra nőtt eperfajtát, amit 1714-ben elhozott Franciaországba. A chilei eperrel az addigi nemesítési kísérleteket új szakaszba léptette. Az eredmény egy igen lédús és édes gyümölcs lett, ami hamar népszerűvé vált, és XIV. Lajos még költészeti versenyt is rendezett az eper kedvéért.

A tendencia a későbbiekben sem változott, XV. Lajos olyannyira szerette az epret, hogy a kertészének megparancsolta, hogy az Európában fellelhető összes eperfajtát telepítse a kertjeibe. Annak ellenére, hogy közel 300 fajtát sikerült összeszedniük, Alexandre Dumas az 1873-ben megjelent „Le Grand Dictionnaire de Cuisine”-ben csupán ötféle eperről tesz említést.

A XIX. században azonban Dumas-nál lelkesebb hívei is akadtak ennek a gyümölcsnek. Teresa Tallien, Napóleon egykori szeretője – aki a terror idején tanúsított hősies magatartásával kivívta a Notre-Dame de Thermidor becenevet – gyakorta fürdött eperlében, remélvén, hogy az jótékonyan hat a bőrére és a szervezetére.

Az eper angliai útja is igen érdekesen alakult. Nagyjából a XV. századtól követhető az eper angol története, pedig a leletek tanúsága szerint már a vaskorban is jelen volt ez a növény a szigetországban. 1430 körül azonban már London utcáin is árulták ezt az erdei csemegét, majd a XVI. században orvosi javallatra kezdték termeszteni és fogyasztani. Ebben az időszakban kezdték el az angol botanikusok osztályozni a különféle epreket, s 1526-ban egy francia munka fordítása, a „Grete Herball” is megjelent, amiben többek között az eper gyógyászati célokra való alkalmazásáról is írt.

VIII. Henrik második feleségének, Boleyn Annának a nyakán – szerencsétlenségére – egy eper alakú anyajegye volt, ami akkortájt a boszorkányság egyik jelének számított. De valószínűleg nem ez okozta vesztét, mivel a férje nagyon kedvelte az epret. A XVI. században már az angol hölgyek is ráéreztek az eper ízére, s egyre többen termesztettek a saját kertjükben is. Még Shakespeare is említést tesz a gyümölcsről a III. Richárd és az V. Henrik egy-egy jelentében.

Az eperlevél egy idő után az angol címerekben is helyt kapott, earlök, márkik, hercegi házak jelképeinek vált szerves részéré.

Az Észak-Amerikában őshonos epret az indiánok előszeretettel használták különféle ételekhez, sőt megfázásra is alkalmazták, valamint az eperből nyert lével a különféle szemproblémákat is megpróbálták orvosolni. Az eper európai karrierjét követően – elég későn – csak a XIX. században kezdték el komolyabban termeszteni, amikor néhány süteménynek hála, az eper iránti kereslet elkezdett megnövekedni.

Vegyünk és együnk epret!

Az eper nem utóérő gyümölcs, ezért mindig egészséges, puha foltoktól mentes, friss zölddel rendelkező, érett szemeket vegyünk. Fonnyadt vagy sérült gyümölcsöt ne válasszunk.

Hűtőszekrényben rövid ideig, 1-2 napig megőrizheti a minőségét, de érdemes a vásárlás napján elfogyasztani. Mélyhűtőben akár fél évig is eláll. Mivel az epernek a földre érnek a termései, ezért alapos mosást igényel, de megmosni is csak közvetlenül fogyasztás előtt érdemes.

Az érett eper legfinomabb magában, de tejszínhabbal is megbolondítható, vagy akár egy kis pezsgővel, olvasztott csokoládéval is fogyasztható. Jól megállja a helyét gyümölcssalátákban is, csak mivel hamar összeesik, ezért utolsóként adjuk a salátához. Müzlikhez is adhatjuk, illetve különféle desszertek dekorálására is tökéletes a friss eper. Eperből készíthető turmix vagy smoothie is.

Fűszere lehet a frissen őrölt feketebors, a gyömbér, a szerecsendió vagy a levendula, de a zöldfűszerek közül is választhatunk partnert az epernek. Kifejezetten jó az eperhez a bazsalikom, a rozmaring, a citromfű és a menta.

Az eperből készíthetünk szörpöt vagy főzhetünk belőle lekvárt, fagylaltot. Az eperből csinálhatunk levest, vagy balzsamecettel ízesítve akár húsok, sajtok mártásává is válhat. A sütemények közül a csokoládés, karamelles ízeknek jó partnere, s a krémes, tejes alapú desszertek tökéletes kísérője.

Eperrel az igazi a panna cotta, de a krémest vagy a sajttortát is igazán feldobja, ha eperrel koronázzuk.

Egészséges eper

Az eper nem csak finom, de igen egészséges is, sőt alacsony a kalóriatartalma, s nincs benne koleszterin. Sok benne az A-, és C-vitamin, ezen kívül tartalmaz vasat, nátriumot, kálciumot, riboflavint, káliumot, cinkot és B6-vitamint is.

Az eper fogyasztásával csökkenthető a rák kialakulásának és az időskori demenciának a kockázata - valamint segít elkerülni a szívrohamot. Mivel nitrátban gazdag, így segít oxigénhez juttatni az izmokat, ezért az eperevés csökkenti az izomfáradtságot is.

Tarte aux Fraises (epertorta)

Hozzávalók:
40 dkg eper
5 evőkanál eperlekvár
20 dkg vaj
23 dkg finomliszt
8 dkg mandula
15 dkg cukor
2 tojássárgája

Elkészítés: A mandulát hámozom, darálom. Összeöntöm a cukorral és a liszttel, majd a vajjal óvatosan elmorzsolom. Hozzáadom a sárgákat és tésztává gyúrom. Minimum egy órára a jó hideg hűtőbe teszem.
Miután kihűlt a tészta, nagyon óvatosan nyújtom, pitetálba fektetem, majd egy nagyobb darab sütőpapírt teszek bele és valami száraz hüvelyest szórok a papírral (bab, lencse, bármi megteszi, a lényeg, hogy a tészta ne tudjon kénye-kedve szerint feljönni, legyen hely a tölteléknek). Ebben az állapotában betolom a 180 fokos sütőbe és 20 percig sütöm. Ezután a papírral egyetemben eltávolítom a segédbabot vagy lencsét és a tésztát visszatolom a már csak 150 fokos sütőbe, 25 percre.
Amikor kész a tészta, ráhelyezem a félbevágott epreket, s a felmelegített lekvárt az eprekre csurgatom. Néhány órát hagyom, hogy a lekvár átjárja a tésztát.

Epres millefeuille

Hozzávalók:
30 dkg mascarpone
4 evőkanál porcukor
50 dkg eper
1 csomag leveles tészta
1 rúd vanília
csipetnyi só
bazsalikom
+ porcukor a tetejére

Elkészítés: A tésztát egy sütőpapíros gáztepsire fektetem, letakarom egy másik sütőpapírral és egy másik gáztepsivel lenyomatolom. Ebben a satuban szorított állapotában 200 fokon sütöm nagyjából 25-30 percig, amíg szép arany színe nem lesz.
Amikor kész a tészta, akkor megvárom, amíg langyosodik, majd egy vonalzóval kimérem, hogy hogyan tudom három nagyjából egyforma darabra osztani. Felvágom, majd miután kihűlt, akkor beletöltöm a tésztasülés közben elkészített krémet.
A mascarponet beleborítom egy üstbe, habverővel beleforgatom a cukort, a vanília kikapart belsejét, az apróra vágott bazsalikomot, esetleg egy kevés citromhéjat és a csipetnyi sót.
Az epreket mosom, csumázom, papírtörlőn szárogatom, majd nyolcba vágom. A halomnyi epremet beleforgatom a krémbe, amit ezután két részre osztok, és megkenem a tésztalapot, ráültetem a másik lapot is, majd erre rákenem a maradék krémet, végezetül nagyobb mennyiségű porcukorral megszórom.

Epres receptek >>>

Május kincse, az eper >>>