Tény, hogy talán a legnépszerűbb fogás hazánkban a rántott hús, nélküle nincs vasárnapi ebéd. Még mielőtt lenéznénk és gasztrobunkónak tekintenénk magunkat, nézzünk, honnan érkezett hozzánk ez a fogás.
A közkeletű legenda szerint a rántott karaj Joseph Wenzel Radetzky tábornagy által került Lombardiából Bécsbe. Arról a cseh grófról van szó, akinek nevét nem katonai sikerei tették halhatatlanná, hanem id. Johann Strauss Radetzky-indulója, s aki utolsó éveit Milánóban töltötte. Az utolsó vacsora városában már régen csontos borjúkarajból készítették a „Cotoletta alla milanese” című „rántott húst”, és hősünk úgy gondolta, ezt a receptet megfontolhatná az előkelő bécsi közönség is. Így lett a Wiener Küche, vagyis a Bécsi Konyha legismertebb fogása a „bécsi szelet”, vagyis a Wiener Schnitzel (magyarosan olykor vínersnicli).
Vékonyra potyolt borjúszelet (dió, frikandó vagy felsál) lisztben, tojásban, zsemlemorzsában panírozva, forró zsírban kisütve. Egyszerű, de nagyszerű. Ha sertésből készíti, akkor „Schnitzel nach Wiener Art”-nak hívja a művelt bécsi. (Egyes források szerint a rántott karaj még csak nem is észak-olasz találmány, mert oda is Andalúziából került a recept, sőt az andalúzok pedig a móroktól tanulták az „aranyozott hús” receptjét.)
Hogy mindebből hogyan lett nálunk Munkácsy rántott karaj? Örök titok! Mikor (1858 januárjában) Radetzky tábornagy meghal Milánóban, Munkácsy még asztalosinas Békéscsabán. 1865-ben azonban már Bécsben találjuk. Talán ekkor, egy észrevétlen pillanatban csempészi a császárvárosból Pestre az arab-andalúziai-milánói rántott karajt?
A híres magyar írók és költők kedvenc ételeit - újragondolva - megkóstolhatják januártól a
Bártfai Vendéglőben, akár gluténmentesen is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.