A sour az egyik legrégebbi eredetű koktéltípus, már Jerry Thomas, a koktélkészítés mestere 1862-es kiadású könyvében is szerepelteti ezt a kategóriát. A legismertebb talán a Whisky Sour, de alapvetően azokat a koktélokat soroljuk ide, amelyek nagyon intenzíven cukrosak-citromosak egyszerre, azaz olyanok mint egy limonádé-alap. Általában 4-2-1 vagy 4-2-2 a keverési arány, melyből természetesen 4 cl az alapszesz, 1-2 cent pedig az édesítés, azaz a cukorszirup, nádcukor, likőr (pl. Cointreau) és a citrusféle (lime, citrom) aránya. Ha frissen facsart citrust használunk, az még finomabbá és pikánsabbá teszi az italunkat. A legismertebb „sour” típusú italok a daiquiri, a margarita és a sidecar. A Whisky Sour és a White Lady pedig szintén nagyon népszerűek.
Az alapszesz mindig 4 cl, a citrus legyen frissen facsart (cl-ben az aránya), édesítéshez pedig cukorszirupot vagy Cointreau-t (szintén cl-ben a mennyiség) használjunk. Mindegyik ital shakerben készül!
Fontos a pohár, a jég és a díszítés is, amely akár egy citrus-twist is lehet, amikor egy héjdarabot az ital fölött megcsavarunk, így az illóolajok finom permete ad még egy pikáns ízt.
- frozen (jéggel blenderben kásásítva)
- fizz (felöntve szódával és/vagy tojásfehérjével habosítva)
A Chilei Nagykövetség a csodás budapesti Kempinski Hotelben található Blue Fox The Bar segítségét kérte, hogy bemutathassa a Pisco sour-t, amelyet ebben az igazán hosszú, 5000 km-es tenger- (vagy inkább óceán-) parttal rendelkező országban mindenki, mindig szívesen fogyaszt. Emiatt teljesen magától értetődő, hogy mindenkinek van egy bevált receptje, azaz mindenhol mindenki másképp készíti el. Nézzétek meg, mi hogyan kaptuk az elsőt:
A fenti receptúrák alapján a Pisco sour tk. egy fizz, mivel ásványvizet (szénsavas vagy csendes) vagy tojásfehérjét adnak hozzá. Utóbbitól egy nagyon szép, habos textúrát kap az ital. Ha friss tojást használunk, feltétlenül ügyeljünk a minőségére. A Nagykövetasszony elmesélte, hogy az ő kedvence a "Frozen" változat, és azt el is készítette nekünk.
Ha azt gondolnánk, hogy egy dél-amerikai ország nemzeti itala csakis cukornád alapú lehet (pl. mint a cachaca vagy a rum), akkor nagyon nagyot tévednénk. A Pisco ugyanis szőlőből készül, ezért inkább a grappára hasonlít - azonban mégis leginkább koktél-alapanyagként használják. (Kivéve természetesen az érlelt fajtákat).
A pisco Chile első oltalom alatt álló eredetmegjelölésű terméke volt, azaz nagyon fontos, hogy a felhasznált szőlő csak bizonyos területről származhat, valamint szabályozott a gyártási eljárás is. A szőlőt egyébként Kolombusz Kristóf hódítása révén került a dél-amerikai kontinensre, Chile remek klímája pedig igazán előnyös volt a meghonosítására. 1586-ban regisztrálták az első chilei lepárlókat, az 1700-as évek elején pedig már a pisco elnevezést is használták. Az 1886-os Világkiállításon díjat nyert az ital, innentől kezdve pedig nemzetközi karrierje is elindult. Itt megjegyzem, hogy mennyire klassz lehetett régen, hogy egy ilyen hatalmas méretű rendezvény volt a leghatékonyabb módja a nemzetközi marketingnek. Nem is beszélve a csodás épületekről - elég, ha a párizsi Eiffel-toronyra gondolunk, ami a kiállítás bejárati kapuja volt - igazán szerényen.
Chilében évente 36 millió liter pisco-t állítanak elő, a termelők egységesen egy szervezetbe tömörülve védik az ital minőségét.
Próbáljátok ki ezt a csodás koktélt!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.